Ahhoz, hogy földi kőzetek kijussanak az űrbe egy 10-50 kilométer átmérőjű aszteroida vagy üstökös becsapódása kell. Ilyen volt például az a 65 millió évvel ezelőtti aszteroida becsapódás, amelynek a dinoszauruszok kihalását is tulajdonítják.
Brett Gladman, a vancouveri University of British Columbia professzora kollégáival számítógépen modellezte a földi kőzetek útját. A kutatók szerint az aszteroida becsapódásakor körülbelül 600 kőzetdarab hagyhatta el a Föld légkörét, és néhány közülük egy millió év alatt akár a Jupiter és a Szaturnusz holdjaiig is eljuthatott.
A tudósok számításai szerint körülbelül húsz kőzetdarab érhette el a Titánt, amely gazdag szerves anyagokban. A kövek 10-15 kilométer per óra sebességgel csapódtak be a hold légkörébe, ami elég lassú ahhoz, hogy a mikrobák túléljék a felszínig tartó utat.
A kutatók a Jupiter egyik nagy holdjáig, a vastag jégtakaró alatt vízzel borított Europáig potenciálisan eljutó kőzetdarabokról is végeztek számításokat, ám azok nem kecsegtetnek túl sok reménnyel. A becsapódás ugyanis ott olyan nagy sebességű lehetett, amelyet a mikrobák valószínűleg nem élhettek túl.
Kérdés persze, hogy ha oda is értek a mikrobák egyben például a Titánra, túlélték-e a fagyos klímát. A houstoni Lunar and Planetary Science Conference nevet viselő űrkutatási konferencián Brett Gladman erre úgy válaszolt: ezt már másnak kell megvizsgálnia.