„Balczó András rám írt kint, hogy gratulál és velem együtt örül… Szerintem ennél többet nem kívánhat öttusázó, hogy a nemzet sportolója, a világ egyik, ha nem a legnagyobb sportembere gratulál” – árulta el az InfoRádiónak Marosi Ádám.
Mint megjegyezte, az, hogy a tokiói játékok előtt néhány héttel sikerült kisebb sérülésekkel megúsznia egy komolyabb lovasbalesetet, azt élet akarhatta így, a hatodik helyezésért pedig mindent kiadott magából, de hogy ez jövőre mire lesz elég, azt nem tudja.
„Most biztos, hogy le kell, hogy higgadjak, és át kell gondolnom azt, hogy akarok-e még öttusázni, de nagyon nehezen fogom abbahagyni, ha abbahagyom.”
Egyetértett, hogy Párizs valóban csak három év, de szerinte az öttusában hozott drasztikus változtatások nem neki, hanem inkább a huszonéveseknek kedveznek. Ennek ellenére biztosan ki fogja magát próbálni az új rendszerben, de hogy nekivág-e a kvalifikációnak, az még nem tudja kijelenteni.
A tokiói zárószám:
Marosi Ádám hozzátette: a tokiói 6. helyezést szép kerek befejezése a 23 évnyi pályafutásának, amely során vezette a világranglistát, és kétszer is elhódította a világbajnoki címet. 2009 után tizenkét évvel éppen a tokiói olimpia előtt másfél hónappal állhatott a dobogó legtetején. Megjegyezte, nem tudja, hogy utóbbi szerencse vagy szerencsétlenség, miután
lehet, hogy egy kicsit „jóllakottság-érzéssel” utazott emiatt Japánba.
Végezetül megismételte, nagyon szép pályafutást tudhat maga mögött, amely során nagyon sokat köszönhet az öttusának, amit próbál is visszaadni a sportágnak, akár mint edző, akár mint sportvezető. „Meglátom még, hogy mit fog hozni a jövő…”