Az ukrán Zsan Belenyuk jobbnak bizonyult a döntőben, és 5–1-re nyert Lőrincz Viktor ellen. A magyar birkózó pár nap múlva már megnyert ezüstként tekint az éremre.
„Mindenki úgy megy az olimpiai döntőre, hogy meg akarja nyerni, én is úgy készültem, hogy mindent beleadok. Az volt a cél, hogy kibirkózzam magam, ne maradjon bennem semmi – ez sikerült. Felkészültem az ukránra, de a lenti támadása nagyon jó. A vb-n sikerült ezt kivédeni, itt sajnos nem. Az volt a cél, hogy a második menetben még nagyobb iramot tudjak diktálni és ne kelljen lemenni védekezni. Úgy láttam, hogy az egyik bíró bemutatta az intést, a másik kettő visszautasította, de ezt vissza kell nézni. Összességében örülök, mert tudtam, hogy több van bennem, mint a riói ötödik hely. Büszke vagyok arra, hogy egy olimpián két érmet tudtunk nyerni Tomival” – fejtette ki a kedden aranyérmet szerző testvérét, Lőrincz Tamást említve.
Belenyukról azt mondta, hogy nagyon technikás, erős, és jó fejben is, nehéz megtalálni a rést a pajzsán, de arra számít, hogy Tokió után visszavonul.
A döntő előtt jó passzban érezte magát a birkózó.
„Sétáltam a faluban, ebédeltem, utána tudtam relaxálni. Mentáltréninget csináltam és próbáltam felpörgetni magam. Tomi is ott volt velem, de nem bonyolódunk bele nagy dolgokba. Sokszor egy nézésből, egy ölelésből meg tudjuk adni a pluszt a másiknak, ezzel támogatjuk egymást.”
A finálé után Lőrincz Tamás megölelte és vigasztalta testvérét.
„Az ölelés volt a fontos, de elmondta, hogy mennyire büszke rám, örül az eredménynek. Ő látta, hogy milyen nehéz volt ez az év számomra.”
A koronavírus megviselte Lőrincz Viktort, de behozta a lemaradást.
„Sokan biztattak, hogy fel tudok készülni. Az utolsó egy hónapban összeállt a birkózásom és a kondim, az állóképességem, éreztem az átütő erőt, és azt, hogy nagy dolgot tudok véghez vinni.”
Azt mondta, hogy ebben az ezüstben nagy része van testvérének, de úgy érzi, Tamás aranyához ő is hozzájárult.
„Jó volt, hogy láttam magam előtt egy olyan példát Tomi révén, hogy honnan indult és hová lehet eljutni. Nagy inspirációt jelentett, hogy láttam, hogyan küzdi le az akadályokat. Előttem volt az élő példa, így szerettem volna, hogy ketten csináljuk meg. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy itt állok egy olimpiai ezüstéremmel.”
Felidézte, hogy a riói olimpia után mindkettejüknek nehéz volt, de átsegítették egymást ezen a helyzeten.
„Össze vagyunk kötve, együtt járunk edzésre, aztán haza, üres lett volna a felkészülés, ha egyedül vagyok.
Folyamatosan elhitte ő is, hogy menni fog, és nekem is az volt a dolgom, hogy elhitessem vele, de nagyon nem kellett győzködni.”
Az esetleges folytatást még át kell gondolnia a 31 éves birkózónak.
„Egy nagyot szeretnék pihenni, horgászni egyet Tomival, a családdal lenni és kicsit ünnepelni. Az elmúlt egy évben, sőt, egész életemben mindent ennek rendeltem alá. A lányom születése új dolgot hozott. Azt terveztük, hogy az olimpia után fog megszületni, de mivel eltolták az olimpiát, ez megváltozott. Nehéz volt otthagyni a családot. Amikor a kislányom a nyakamban van, szorít, úgy ölel, akkor nehéz elindulni otthonról, de tudtam, hogy mi a célom, mit szeretnénk neki mutatni. El akarom mondani, hogy nagyban hozzájárult ehhez az eredményhez. Beépítettem a felkészülésemben, hogy itt van velem, olyan energiát tud adni az, hogy a családomra gondoltam egész nap, azokra, akik a nehéz pillanatokban mellettem álltak. Kemény volt ez az egy év, sok munkát pakoltam bele.”
Arra a felvetésre, hogy ő Párizsban lesz 34 éves, és testvére most nyert ennyi idősen olimpiát, sejtelmes mosollyal válaszolt.
„Azt mutatja, lehet ennyi idősen olimpiai bajnoknak lenni, de nem szeretnék ennyire előre szaladni, fel kell dolgozni a történteket, leülni, megpihenni. Van mit átgondolni. Szeretném kiélvezni a pillanatot, lesznek jó pillanatok ebben az ezüstéremben.”