Ha visszagondolunk majd a tokiói olimpiára, biztosan be fog ugrani az a pillanat, ahogy a katari Mutaz Essza Barsim és az olasz Gianmarco Tamberi közösen ünnepel. A két magasugró izgalmas versenyben jutott el a 2,37 méterig, a 2,39 egyiküknek sem sikerült, de a szétugrás helyett a megosztott első helyet választották. Kézfogásuk után kiszakadtak belőlük az elmúlt évek nehézségei.
„Ez történelem. Kijönni ide, azok után, amin végigmentünk, sokat kivett mentálisan, fizikálisan. Amilyen csúnya sérülésem volt, azt hittem, hogy véget is ér a karrierem. De idejönni és győzni, az egy álom beteljesülése” – mondta a katari, aki 2012-ben bronz-, 2016-ban ezüstérmes volt. 2017-ben és 2019-ben világbajnoki címet szerzett, de a kettő között súlyos sérülést szenvedett.
„Ahogy végeztünk a 2,39 méterrel, egymásra néztünk, és tudtuk, hogy nem kell folytatni a versenyzést. Nem is volt kérdés. Ez az igazi pillanat. Nem is lehet elmondani, hogy mi mindenen mentünk át” – tette hozzá.
Volt olyan nap, amikor nem tudott felkelni az ágyból, segítséggel tudott csak elmenni a mosdóba és arra nem is mert gondolni, hogy cipőt húzzon.
„Ez túlmutat a sporton, ez az igazi sportemberség, az üzenet, amit küldeni akarunk a fiataloknak.”
Az olasz Gianmarco Tamberi karrierje is veszélybe került sérülés miatt, a műtétet végző orvos nem hitte, hogy újra sportolhat majd, már a civil életre készítette fel.
„Sokszor álmodtam erről az estéről. Az előző öt év nagyon nehéz volt, rengeteg dolog hátráltatott. Emlékszem, Riót még gipszben és mankóval néztem, és azt mondtam magamnak, ott akarok lenni Tokióban és az aranyért harcolni.”
Az olasz meg is tartotta gipszét, ráírta, hogy „Az út Tokióba”, és magával vitte a vasárnapi döntőre is.
„Őrületes az egész, még most sem tudom elhinni, hogy ez történt. Megkérdezte a versenybíró, hogy tudjuk-e a szétugrás szabályait. Vélhetően senkivel sem osztoznék meg az aranyon Mutazon kívül, mert mi mentünk át a lehető legrosszabb sérülésen, ami egy magasugrót sújthat. Tudtam, honnan jött vissza, ahogy ő is, hogy én honnan.”