Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság berni döntőjében a nagy esélyes magyar válogatott, 2:0-s vezetése után, 3:2-re vesztésre állt a németek ellen. Puskás Ferenc a kapuba lőtte a labdát, de az angol bíró, William Ling, partjelzője, Mervyn Griffith jelzésére érvénytelenítette a gólt. Mai (technikai) ismereteink szerint szabályos volt a gól.
Maradva a futballnál, 1962-ben, a chilei világbajnokságon a szovjet Nyikolaj Latisev nem adta meg Tichy Lajos gólját. A filmfelvétel alapján készült elemzések pedig ma már egyértelműek: a labda túljutott a gólvonalon. A negyeddöntőt a csehszlovákok 1:0-ra megnyerték, s nem csak az elődöntőbe jutottak, de aztán az aranyéremért játszhattak a nagyszerű brazilokkal. Ott már veszítettek.
Az 1972-es müncheni olimpia ökölvívó-versenyein három magyar is döntőbe jutott. Gedó György nyert, majd következett – Kajdi János előtt – a virtuóz technikájú Orbán László. Nagyszerűen vívott a lengyel Európa-bajnok, Jan Szczepański ellen, érvényesítette nagy erényét, parádésan védekezett, elhajolgatott, pontos ütésekkel szurkált. Talán még agresszívebben is támadott, mint szokott.
Harmadik menetéről így számolt be a Népsport: „A harmadik menet elején Szczepansky sorozott, nagyon féltettük Orbánt, ő azonban megismételte bukaresti bravúrját, s egy gyönyörű egyperces sorozással fejezte be a mérkőzést. A lengyelnek az ütésektől felrepedt a jobb szemöldöke és az utolsó percben már erősen vérzett. Orbán ekkor igazán meggyőző volt, a bírák azonban másképpen látták.
A mérkőzést a francia Mascot vezette. A pontozás eredménye: az NSZK-beli Kramheler 59:59, a tajvani Hong Chen-sen 59:58. a kenyai Hill 59:58, a nigériai Marik 59:59, az olasz Aniello 59:58 Szczepanski javára.” A 2009-ben elhunyt Orbán élete végéig nem tudta megemészteni az igazságtalanságot.
Az 1980-as moszkvai olimpia kötöttfogású birkózó-döntőinek a 62 kg-os Tóth István lett az áldozata. A görög Szteliosz Migiakisszal mérkőzött az aranyéremért. A Népsport így számolt be a történtekről: „Tóth Istvánnak már a kettős leléptetés is elegendő lett volna a görög Migiakisz ellen az aranyéremhez, s minthogy az utóbbi mérkőzéseiken gyakorta született ez az eredmény, számítani is lehetett rá… Nagyszerűen kezdett, ellenfelét meg is intették. Bár továbbra is aktívabb volt, a bírók, úgymond visszaültették… Nem kis meglepetésre! A második menetben megint csak Migiakisz kapott intést. Ekkor úgy tűnt, hogy Tóth talán akciót is tud majd végrehajtani. Megrázta ellenfelét, ki-kibillentette, olykor már a kezében is volt… Egyértelmű támadásai köze¬pette érte őt a gond – és a még nagyobb meglepetés, hogy a legutolsó pillanatban mégis megintették. Hogy újabb meglepetés várjon ránk, arról Martinetti, a svájci szőnyegelnök gondoskodott. Ugyanaz a Martinetti, aki Kocsist a mexikóvárosi VB döntőjében – vezető pozícióban – leléptette… És, sajnos, Martinetti ismét főszereplő lett. Szóval, Martinetti odahivatta magához Tóth Istvánt és aktívabb birkózásra szólította fel. Migialkiszt nem! Egy perc elteltével a mérkőzés vezető bírója kettős leléptetést javasolt. Ezzel Tóth lett volna az olimpiai bajnok… Martinetti azonban ismét Tóthnak szólt. A vezető bíró ismét kettős leléptetést javasolt, erre Martinetti immár őt szólította magához… Migiakisz megérezte azt, hogy a bírók az ő oldalán állnak, pörölyszerű beugrásokkal próbált aktívabbnak látszani, pedig annak amit csinált, nem sok köze volt a birkózáshoz. És Martinetti is megérezte, hogy most lehet leléptetni — Tóthot. Értetlen, döbbent csend… És Tóthot valóban leléptették.”
Akad még birkózásból vett példa, sajnos, 2016-ból, amikor Lőrincz Viktor bronzérmét vette el a téves bírói ítélet. Ez is kötöttfogásban történt, a 85 kg-osok kategóriájában, a vigaszában. A német Denis Kudla volt az eset kedvezményezettje, akinek aztán Lőrincz visszavágott a tavalyi, tokiói olimpián, a negyeddöntőben.