"Pont két hetet töltöttem Párizsban, és nagyon elfáradtam a végére. Valamiért Tokió sokkal jobban tetszett, ott jobban éreztem magam, a teljesítményem is teljesen más szinten volt, ott legyőzhetetlennek éreztem magam" – mondta Pap Bianka paralimpiai bajnok úszó az InfoRádióban. Hozzátette, Párizsban fáradtnak érezte magát, nem volt benne az a tűz, mint az előző paralimpián.
Az úszó elmesélte, hogy teljesen mást érzett az idei versenyek előtt, mint korábban. Úgy véli, elfáradt a paralimpiai falu és a helyszínek közti ingázásban, állítása szerint
háromszor annyit sétált, mint itthon. Ezt nagyon soknak és fárasztónak találta, főleg lábsérültként.
Pap Bianka elmondta, Tokióban azért is érezte magát jobban, mert oda egy héttel korábban kiutaztak akklimatizálódni, és az időt egy szállodába zárkózva töltötték. Itt tudott magának egy kis időt adni, pihenni, megnyugodni. Idén viszont itthonról indultak az eseményre, és lassan kapcsolt át, hogy paralimpia következik. Megjegyezte, most eleve csak három év volt felkészülni, és így sokakban nehezebben tudatosult, hogy ismét itt a paralimpia, nehezebben tudott ráhangolódni, ez pedig akár a teljesítményt is befolyásolhatta.
Arra a kérdésre, hogy a megszerzett három érem közül (egy-egy arany, ezüst és bronz) melyiket hogyan élte meg, a paraúszó azt mondta, hogy a 400 gyorsnak örült a legjobban. Ez a szám idén nem úgy ment neki, ahogy szokott, így mindegy volt, hogy világ- és Európa-bajnok, mégis úgy érezte, hogy idén nem ment. A 100 hát is küzdelem volt önmagával, hiszen címvédőként érkezett, ami nagy terhet rótt rá, a 200 vegyes kapcsán pedig úgy nyilatkozott, hogy bár nagyon jóleső úszás volt, mégis szomorú, mert a kínai versenyző nagyon meglepte.
A paralimpiai bajnok elárulta,
a nehéz pillanatokon főleg a pszichológusa segítette át,
akivel intenzív foglalkozásba kezdtek a 100 gyors után, amikor nagyon csalódott volt a 8. helyezése miatt. Visszatekintve úgy véli, nagyon szép úszás volt, de akkor az utolsó hely érthetetlen csalódás volt számára, hiszen, mint fogalmazott, azért ment, hogy versenyezzen és legbelül az érem volt számára a cél. Így pedig nehezen lépett túl ezen.
Pap Bianka úgy véli, számára a tokiói paralimpia volt a csúcs. Most viszont nagyon fáradtnak érzi magát, és már Tokió után sem adta meg magának az elegendő pihenést, végig motivációs gondokkal küzdött. A közeljövőre vonatkozó tervei kapcsán elmondta, mivel már három paralimpiai ciklus benne van, szeretne magának nagy pihenőt adni, az egyetemi tanulmányaira koncentrálni. És ha úgy érzi, hogy még lobog benne a tűz, hiányérzete van, dolgozni és edzeni akar, akkor mindenképpen szeretne visszatérni.