Nyitókép: Czeglédi Zsolt

Megnyitották a 2024-es olimpiai játékokat

Infostart
2024. július 26. 19:30
Párizsban négyórás program keretében megnyitották a 2024-es olimpiai játékokat. A magyar csapat zászlóját Böde-Bíró Blanka és Tóth Krisztián tartotta, a lángot Marie-José Pérec és Teddy Riner gyújtotta meg. Az este fénypontja Céline Dion éneke volt.

Párizsban esik az eső, mondhatnánk, eddig minden „illetékes” teljesítette az ígéretét. A versenyzők már hajóra szálltak, a megnyitó első számú helyszíne a Szajna, Párizs fő folyója. Nem kevesebb, mint másfélmilliárd néző szeme szegeződik Párizsban és a tévék előtt a látványos történésekre.

A szervezők jó néhány kérdésre, jó néhány szereplő személyét illetően nem árulták még el a választ, ez is fokozza az izgalmakat.

A nagyvilág televíziónéző egyelőre azt látják, hogy Zinédine Ziidane, a francia futball, a francia sport egyik legendája egy előre felvett klipben fut a fáklyával, majd átadja azt a metróban kisgyerekeknek, akik patkányok és koponyák között a csatornában folytatják az utat (elég bizarr…), majd egy fantom a csónakjába fogadja őket.

Közben készülnek a zászlóvivők is. LeBron James lesz az Egyesült Államoké.

Hajókon érkeznek a delegációk. Elsőként a görögök, a hagyományoknak megfelelően. A következő a menekültek olimpiai küldöttsége, 2016 óta létezik ilyen csapat, ezúttal 37 sportolóval. A színésznő, Michelle Yeoh, aki a helyszínen van, támogatásukra szólított fel.

A francia ábécé alapján érkeznek a további küldöttségek, a magyarok majd H-nál jönnek. Afganisztán, Dél-Afrika és Albánia hajózott el, s máris itt vannak a németek. Nem öltözték túl magukat…

Annál színesebb és érdekesebb ruhát viselnek Antigua és Barbuda sportolói. Népviseletben a szaúdiak, három hölgyversenyzővel. Az argentinok és az örmények, majd az arubaiak hajóztak be.

Az osztrákok, az azeriek is megmutatták magukat, majd a tv-közvetítés váltott, a párizsi mulatók, revük hangulatát idézte meg Lady Gaga.

A B betűs országoknál tartunk, például a belgáknál, a belize-ieknél, utóbbiakat egyetlen sportoló képviseli. A bhutaniak egy kis motorcsónakkal érkeztek. Nincs meleg, de szerencsére most nem esik az eső.

A Szajna partjáról rózsaszín jelmezesek köszöntik a sportolókat, köztük a brazilokat. Párhuzamosan gördul az eredeti mese, immár egy fantom ugrál át a tetőkön, a technika segítségével. Láttunk ergy kis kánkánt is.

A Kajmán-szigeteknél tartunk, ami azt jelenti, hogy a C betűnél járunk a francia ábécében, Kamerun sportolói integetnek, majd egy tömött hajó érkezett, Kanada sportolóival.

Óriási küldöttséget látunk: a kínaiak vonultak be. Szép zenét kaptunk melléjük: táncoltak a Szajna rakpartján.Ugrottunk a korban vagy száz évet: a következő élő klip a kétkezi munkásokat dicséri. Immár a pénzverdét látjuk, amely az 1900-as és az 1924-es olimpia után 2024-re is készítette az érmeket.

Guillaume Diop, a párizsi olimpia szólótáncosa mutatta be tudományát, az olimpiatörténet két legendája, Michael Phelps és Martin Fourcade vigyázó szemei előtt.

A Notre Dame-i toronyőrt idézte meg a következő kép, valamint a Nyomorultak című musicalt. A Szabadság című kép következett. Az 1789-es francia forradalom emblematikus dalát, a Ça irát hallottuk, nagyon modern feldolgozásban. Bizet Carmenjének leghíresebb áriája volt a következő dal.

Ismét ömlött az eső.

A szabadság után az egyenlőség lett a következő téma. Még világos volt akkor, de így is érvényesült a fényjáték. Aya Nakamurát, a mali származású francia énekesnőt és táncosait ez nem zavarta. Újabb kép jött: a testvériség.

A közvetítés visszatért a hajózó országokhoz: Ciprus, Kolumbia, Comor-szigetek, Kongó, Kongói Demokratikus Köztársaság, a Cook-szigetek, Koreai Köztársaság, Costa Rica, Elefántcsontpart, Dánia, Djibouti, Dominikai Köztársaság, Dominikai Közösség, Egyiptom, Salvador, Ecuador és Eritrea. Spanyolország nagy létszámú küldöttséggel érkezett, Etiópia kisebbel. Nagyon lelkes volt a Fidzsi-delegáció.

Közben visszatértünk a Párizst bemutató történethez, a fantom észlelte, hogy eltűnt a Louvre-ból a Mona Lisa. Egy Clermont Ferrand-i zongorista, Alexandre Kantorow játszott aláfestő zenét.

Visszatért a kép a felvonulókhoz, s ez jó, mert közelítettünk a H betűhöz. Ghána, Georgia, majd Nagy-Britannia, Grenada, Guam, Guatemala, Guinea, Bissau-Guinea, Egyenlítői Guinea,Guayana küldöttsége integetett.

Eljutottunk a H betűhöz! Haiti, Honduras, s már láthattuk a piros-fehér-zöld zászlót! Hongkong sportolói is elhaladtak. Böde-Bíró Blanka és Tóth Krisztián tartotta a magyar zászlót, Elegáns volt a küldöttség!

A sor az indiaiakkal folytatódott, majd érkeztek az irániak, az irakiak és az írek. Már az olaszok is elhajóztak.

A történet szála tovább fonódott, a francia film és tudomány előtt tisztelgett megnyitó, eljutottunk a sportoló Minyonokig. Nekik köszönhetően „megtaláltuk” a Mona Lisát is…

A meséből-mókából ünnepre váltottunk: felcsendült a Marseillaise, a franciák nemzeti himnusza. A guadeloupe-i Axelle Saint-Cirel énekelte.

Immár a francia történelem tíz kiemelkedő női harcosa, alakja előtt tisztelgett a műsor.

Japán küldöttsége érkezett, majd Jordánia, Kazahsztán, Kenya, Kirgizisztán, Kiribati, Koszovo, Kuvait, Laosz, Lesotho, Lettország, Libanon, Libéria, Libia, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Észak-Macedónia, Madagaszkár.

A modern, úgynevezett városi sportokról láthattunk úszó szigeteken előadott kis bemutatót, majd jöttek a további M betűs országok, Máltától Mauritiuson át Mexikóig, Mikronéziáig, Moldováig, Monacóig, s Mongóliáig. Mozambik sportolóiéi volt az egyik legszínesebb formaruha.

Miniküldöttségek következtek, Namíbia, Nauru, Nepál, Nicaragua, Niger. Népesebbnek számított a nigériai és a norvég delegáció.

Rapszámot hallottunk, Rim'K, egy algériai-francia adta elő. Francia divattervezők kollekciót nézhettük a következő fél órában. Alkalmasint ez volt a megnyitó legvitatottabb része.

Ám közben hajóztak az újabb és újabb küldöttségek, Új-Zéland, Omán, Uganda, Üzbegisztán, Pakisztán, Palau, Palesztína, Panama, Pápua Új-Guinea, Paraguay, aztán Pays-Bas, vagyis Mélyföld, Hollandia. Perunál, a Fülöp-szigeteknél, s Lengyelországnál, Puerto Ricónál tartottunk, majd megérkeztek a portugálok. Katar és a Koreai NDK is azon a hajón utazott.

Rövid nadrágban érkeztek a románok, aztán jöttek az újabb kislétszámú küldöttségek, St. Kitts and Nevis, Saint Lucia, San Marino, St. Vincent és a Grenadin-szigetek, majd a Salamon-szigetek egy nagyon pici hajón. Aztán Szamoa, Amerikai Szamoa, Sao Tome és Principe, Szenegál.

Népes volt a szerb küldöttség, ellentétben pici a Seychelles-szigeteké és Sierra Leonéé vagy Szingapúré. Szlovákia, Szlovénia, Szomália jött a sorban, utóbbit egyetlen sportoló képviselte. Dél-Szudán, Sri Lanka sportolói után két újabb népes küldöttség érkezett, a svédeké, majd a svájciaké.Suriname, Szíria, Tadzsikisztán, Tajvan, Tanzánia hajózott, miközben egyre rosszabbra fordult az idő, nagyon esett, a szél erősen fújt. Remélhetően senki sem fázott meg. Csád, Csehország, Thaiföld, majd Tunézia, aztán Törökország, Türkmenisztán, Tuvalu.

Ukrajna és Uruguay, majd Vanuatu küldöttsége is „bemutatkozott”, majd jött Venezuela, Amerikai Virgin-szigetek, Brit Virgin-szigetek, Vietnam, Jemen, Zambia, Zimbabwe, Óriási ováció fogadta az Egyesült Államok csapatát.

Virtuálisan elugrottunk a szörfversenyek színhelyére, a Párizstól 15 ezer kilométernyire lévő Tahitire, majd a Szajnán közben megérkezett a házigazda ország, Franciaország hajója.

John Lennon Imagine című dalának interpretációja sokat javított a technobemutató festette képen. A dalt Sofiane Pamart játszotta zongorán és Juliette Armanet énekelte.

Egy stilizált lovas érkezett a vízen, az olimpiai zászlóval.Aztán „átült” egy igazi lóra, a résztvevő országok zászlói követték. Irány a Trocadero.

Megérkezett az olimpiai zászló. Megszólalt az olimpiai himnusz, felvonták a fehér alapú ötkarikás lobogót. Következett a protollrész. Kitüntették a menekültek csapatáért sokat tevő Filippo Grandit.

Tony Estanguet olimpiai bajnok, a szervező bizottság elnöke beszélt. Utána az előírásoknak megfeleően Thomas Bach lépett a mikrofonhoz. A NOB elnöke franciául mondta el a beszédét.

Emmanuel Macron francia köztársasági elnök megnyitotta a 2024-es olimpiai játékokat.

Elhangzott az eskü szövege, Florent Manaudou és Mélina Robert-Michon mondták el.

Zinédine Zidane érkezett, megkapta az olimpiai lángot, átvette tőle a Roland Garros történetének legsikeresebb bajnoka, a spanyol Rafael Nadal. Miközben az Eiffel-toronyra vetített fényshow-t láthattunk, Nadal csónakba sztárt, s további világklasszisokkal, Carl Lewisszal, Serena Williamsszel és Nadia Comaneci-csel vitte az utolsó aktushoz a lángot.

Hosszú volt az út…

A teniszlegenda Amélie Mauresmo vette át a stafétát. Tony Parker kosárlabdázó lett a következő futó, a Louvre előtt kocogott el. Három parasportoló futott immár, Alexis Hanquinquant, Nantenin Keïta, Marie-Amélie Le Fur. Michael Guigou lett a következő fáklyavivő, majd Jean-François Lamour, Félicia Ballanger, Florian Rousseau, Émilie Le Pennec, David Douillet, Clarisse Agbégnénou, Alain Bernard, Laure Manaudou, Renaud Lavillenie, Laura Flessel. Végül a legidősebb élő francia olimpiai bajnok, Charles Coste is megfoghatta a fáklyát. Marie-José Pérec és Teddy Riner gyújtották meg a bő két héten át lobogó lángot..

Közben Edith Piaf dala, a La vie en rose szólt, Céline Dion előadásában. Talán az egész megnyitó legszebb része volt a produkciója.

megnyitó párizs 2024