Mire emlékszünk majd Rióból?

Infostart
2016. augusztus 23. 13:04
Nem a riói volt a legjobb, de nem is a legrosszabb olimpia. A játékokról számtalan emlékezetes pillanatot őrizhetünk meg.

Lassan visszatér az élet a normális kerékvágásba Rio de Janeiróban az olimpia után. A hétfői munkaszüneti nap a helyiek számára arra volt jó, hogy kipihenjék az elmúlt két és fél hét feladatait és izgalmait, míg a külföldi csapatok és szurkolók még felkeresték a nevezetességeket elutazásuk előtt, és beszerezték az utolsó szuveníreket. Az olimpiai parkban nagy erőkkel zajlott a takarítás és a pakolás.

Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke ikonikusnak nevezte a riói játékokat, amely után a brazil városról jobbként fognak beszélni, mint előtte.

Az előzetesen hangoztatott gondok ellenére Rio valóban nagyobb fennakadás nélkül meg tudta rendezni az olimpiát, bár a NOB-tagok többsége vélhetően megkönnyebbült, amikor kialudt a láng. A közlekedés és a közbiztonság közel sem volt tökéletes, több létesítményt és szállást csak elnagyoltan, kapkodva tudtak befejezni, s volt olyan helyszín, amely az olimpia végén is építési területre emlékeztetett. A szervezőknek többször is magyarázkodniuk kellett, hol a bezöldülő vizű medence, hol a kevés néző miatt.

Ha ikonikus volt is az olimpia, az a sportolóknak köszönhető. Köztük a triplázó Kozák Danutának és Hosszú Katinkának, a címét megvédő Szilágyi Áronnak és a második és harmadik helyek után a legjobbkor aranyérmet nyerő Szász Emesének. A néhány nap alatt újra magára találó Cseh Lászlónak. A 41 évesen is két érmet szerző Imre Gézának. A kilencedik elsőségét begyűjtő és ezzel sporttörténelmet író Usain Boltnak, aki alaposan meghálálta a közönség szeretetét. Az immár 23-szoros olimpiai bajnok Michael Phelpsnek. A Maracanát talpra ugrasztó Neymarnak. A Fidzsi-szigetek rögbiválogatottjának, jelezve, hogy a kicsiknek is sikerülhet. Vagy éppen a társát felsegítő amerikai futónak.

Hétfőn parádét rendeztek az első brazil olimpiai bajnoki címet szerző cselgáncsozó, Rafael Silva tiszteletére szülőhelyén, az Isten városa favelában, így azok is ünnepelhették hősüket, akiknek nem volt módjuk jegyet venni a versenyekre.

Azt viszont egyelőre nem látni, hogy meddig tart ki a jó brazil szereplés miatt a végére igazán belelkesülő hazaiak lendülete az olimpia végeztével. A játékok valóban elvonták a figyelmet a politikai és gazdasági válságról, de most visszatérnek a hétköznapok, és újra foglalkozni kell a gondokkal is.

A városban egyre több helyen látni olyan matricákat, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a brazil vezetés 20 évre a jelenlegi szinten fagyasztaná be az oktatási és egészségügyi kiadásokat.