"Erre az olimpiára nagyon gondosan felkészültek és jó állapotban keveredtek ide a versenyzők, s az egy-egy rosszul sikerült számot leszámítva, a többiben nagyon jól is szerepeltek" - mondta, elismerve ugyanakkor, hogy az eredményesség szempontjából az ilyen értékelésnek nincs sok értelme.
Marosi Ádám esetében a vívást, Demeter Bencét és Kovács Saroltát illetően a lovaglást, míg Földházi Zsófiát értékelve elsősorban a vívást említette példaként, egyúttal megjegyezve, hogy a gyengébb lovas eredményeknél nem minden esetben csak a versenyző volt a hibás.
Földházival kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy június közepén lábsérülést szenvedett az országos bajnokságon, amiből ugyan felépült, de - mint megjegyezte - úgy tűnt, hogy a versenye végén erre rásérült.
Pozitívumként említette ugyanakkor, hogy mindenki mindent megtett, s a kedvezőtlenné váló helyzete ellenére végig küzdött.
"Ilyen kombinált számot azért ritkán lehet látni, amit Ádám csinált" - hozott példát, utalva arra, hogy Marosinak a 18. helyről is volt esélye felzárkózni a közvetlen élmezőnybe. - Az, hogy a harmadik-negyedik sorozatában bizonytalanná vált a lövészete, az azért volt, mert föl kellett vállalni egy tempót, mert nem érdemes huszadiknak lenni. Ha az ember megy, akkor +haljon meg+ és legyen elöl. Ennek viszont az a kockázata, hogy elfutja magát, nagyon erős a tempó és ezért a lövészetben fizetni kell."
A kevésbé jól sikerült vívásokról annyit jegyzett meg a szövetségi kapitány, hogy mindenkinek van egy limitje, amit ha elér, szinte biztosan az élcsoportban végez vagy érmet szerez, ha viszont ettől elmarad, akkor nem sok esélye van felzárkózni.
Ehhez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a fiatalabb generáció nagy tempóban zárkózott fel az idősebbhez, nagyon kicsik a különbségek, emiatt nem férnek bele egy-egy versenybe a hibák.
"Minden egyes hiba felértékelődik. Minden elvesztett pont hiányzik a végelszámolásnál" - hangsúlyozta.
Marosi Ádám a 12., Demeter Bence és Kovács Sarolta a 17., Földházi Zsófia pedig a 27. helyen fejezte be olimpiai versenyét.