Bár a francia válogatott nem nyerte meg az Európa-bajnokságot, mégis kivívta az általában rendkívül kritikus, a kákán is csomót kereső francia média elismerését. A vasárnap esti döntőt követően a legtöbb kommentátor azt hangsúlyozta, hogy a franciáknak minden okuk megvan arra, hogy büszkék legyenek csapatukra.
Mint fogalmaznak, Didier Deschamps szövetségi kapitány legénysége végleg megbékítette magával a szurkolókat, öröm volt nézni nemcsak a játékukat, hanem általában a viselkedésüket is. A Le Figaro című jobboldali napilap elemzője azt emeli ki, hogy a válogatottnak köszönhetően az Európa-bajnokság valóságos népünnepéllyé változott a lakosság számára, és egy nagy adag optimizmust, illetve a nemzeti összetartozás érzését öntötte a borúlátásra olyannyira hajlamos franciák lelkébe.
A média külön elismeréssel szól arról, hogy a hatóságoknak sikerült biztosítaniuk a bajnokság problémamentes lebonyolítását, pedig az egyáltalán nem volt egyszerű feladat, tekintettel a terrorfenyegetettségre.
Végül érdemes megemlíteni, hogy néhány elemző szerint ismét világossá vált, hogy a nemzeti válogatottak egészen különleges, a klubcsapatoktól radikálisan eltérő módon mozgatják meg a szurkolókat és a játékosokat egyaránt.
„A nemzetek léteznek. A népek léteznek. És ezek a népek egy focibajnokságon saját nemzeti válogatottjukkal azonosulnak”- vonja le mindebből a következtetést az egyik szerző a már említett Le Figaro hasábjain. Majd hozzáteszi: ez a nemzeti azonosságtudat magyarázza, hogy egy arrogáns, a Real Madrid-dal számos trófeát megnyert Cristiano Ronaldo számára annyira fontos, hogy saját szülőhazájának színeiben Európa-bajnokságot nyerjen.
És ez a felismerés természetesen logikusan eredményezi a másikat, ezúttal politikai töltettel rendelkezőt, amely úgy szól: az európai nemzetek élnek, élni akarnak, és akár az uniós intézményeken kívül is képesek fennmaradni.