- Kezdjük is gyors értékeléssel, csütörtökön az angolok győztek a walesiek ellen, többen azonban megint nem remekeltek, a cserecsatárok góljai kellettek a sikerhez, aztán itt volt a gól nélküli német-lengyel mérkőzés, hogyan értékeli az összecsapásokat?
Ahhoz képest, hogy olyan kedves nekem az angol csapat, nagy csalódás volt a 2:1-es meccs. Lényegesen gyengébbnek láttam, mint a német-lengyel 0:0-ásat, holott ha az ember csak hallja az eredményeket, azt gondolja, hogy két brit csapat 2:1-es mérkőzést játszott és izgalmas. Nem igazából a klasszikus angol bajnoki, lelkes futballt lehetett látni. Lehet, hogy ezekben a brit csapatokban azért benne van az 50-60 mérkőzéses klubszezon, a játékosok a legtöbbet ott játszanak év közben. Eléggé lanyha mérkőzés volt, szerencséjük volt az angoloknak a végén a győzelemmel, mondom ezt annak ellenére, hogy ünnepeltük a kisfiammal Sturridge győztes gólját. Beleillik ez az eddigi Eb-meccsekbe, mindenki egy kicsit csalódott, nagyon szorosak a meccsek, a leggyengébb csapatok óriási erőfeszítésre kényszerítik a menőket. Talán ez a csoportmeccsek óvatossága.
- Ma az olaszok a svédekkel, a horvátok a csehekkel, a spanyolok a törökökkel játszanak, mi, magyarok pedig a szombati Izland elleni mérkőzésre készülünk. Hogy látja, mit kell tenni az utolsó egy-másfél napban, hogy minél jobb állapotban legyenek a játékosok?
Miután túlestünk az első meccs bemutatkozásán, ráadásul nagyszerű élménnyel, egészséges önbizalommal kell kimenni, és ezért olyan játékos edzések kellhetnek - mert ilyenkor az ember nem taktikázhat, a meglévő eszközök tárházát használja - a minél jobb szerepléshez, ami kicsit oldja a feszültséget, másrészt megtartja azt az önbizalmat, amit megszerzett a csapat az első meccsen. Nincs kockáztatni való, akkor sem történik tragédia, ha ez a meccs döntetlen lesz. Én nyílt sisakkal megpróbálnám továbbvinni az osztrákok elleni második félidős játékot, és azzal legyőzni Izlandot.