A 2001-es Európa-bajnokság tapasztalata alapján Kiss Gergely a következőkre hívja fel a maiak figyelmét a Magyar Időkben:
„Különleges korszaka volt az életünknek, huszonhárom-huszonöt évesen elértük a célunkat, olimpiai bajnokok lettünk. Előtte ráadásul kétszer megnyertük az Eb-t, talán érthető, hogy úgy gondolkodtunk, ugyan ki más nyerne, mint mi. A harmadik helyet csalódásként éltük meg, amit azért enyhített, hogy legalább a bronzérmet megszereztük. Ám valahol érthető volt az a kudarc, előtte fél éven át agyon szeretett bennünket az ország, sokszor, ha akartunk volna, sem tudtunk rendesen edzeni. A külsőségek kizárása az internet, a közösségi média korában még nehezebb, mégis azt tanácsolom a fiúknak, törekedjenek erre. A sajtó, a közvélemény kiszolgálása fontos, de csak annyira, mint minden más részfeladat, a bemelegítés a meccs előtt, a nyújtás utána.”
Az elvárásairól ezt mondja:
„A lányoktól és a fiúktól is érmet, kiváló teljesítménnyel a döntő is összejöhet, ám vékony a mezsgye, akár egy háromperces rövidzárlat is sokba kerülhet. Mindennél fontosabb, hogy mentálisan legyenek erősek.”