Mogorván néz ki egy középkorú nő a Verseny utcai félemeleti lakás ablakán. Már megint oda az ebéd utáni csendes pihenő, gondolhatja, hiszen ezrek vonulnak el a ház előtt a Puskás Arénába tartva. És bár a meleg miatt a szurkolók is némileg bágyadtabban közelítik meg a helyszínt, azt nem mondhatni, hogy csendesek lennének.
A B-közép, vagyis a Carpathian Brigade Hősök teréről szervezett vonulása másfelé halad, az ottani hangulatra még néhány francia drukker is rácsodálkozott és fotózta az éneklő menetet. Kisebb csoportok a Dózsa György úton is rázendítenek a Ria-ria-Hungáriára, a franciák is megpróbálkoznak az Allez les Blues-val, de persze halkabbak. Pedig többen érkeztek a világbajnoki címvédőt buzdítani, mint amennyien a portugálok voltak Budapesten, és láthatóan jól érzik magukat, mintha csak a Sziget fesztivál utolsó előtti napján lennének. Megpróbálják eljátszani, ahogy a koncerteken a tömeg adja előre a fejek fölött az embereket – csak ezúttal ülve. Az egymás mögött sorakozó drukkervonatba egy bátor vállalkozó ugrik fejest, és jár kézről kézre, miközben szólnak a dalok. Ez a magyaroknak is annyira tetszik, hogy páran kipróbálják a különös stage divingot.
Sokak fején láthatóak kakasos sapkák, és többen jöttek egészalakos, belebújós, francia nemzeti színű hacukában, mindannyiukkal szívesen készítenek csoportképet a magyar drukkerek. Egy maroknyi francia csoporttal beszélgetve kiderül, hogy nem tartanak már a járványtól, örülnek, hogy Budapesten telt ház lehet, és alig várták, hogy újra ilyen hangulatban szurkolhassanak. Egymásra licitálva mondják, hogy hány góllal fognak győzni, végül megállnak négynél, persze van mire magabiztosnak lenniük, az aktuális világbajnokról van szó.
A hőség miatt sokan az árnyékba húzódva próbálják eltölteni a meccsig hátra lévő időt, spontán piknikezés alakul ki az aréna melletti füves területeken, és egy kis fuvallatnak annyira örülnek, mint máskor egy Gulácsi Péter-védésnek. A szervezők felkészültek a kánikulára is, vizet osztanak a bejárat mellett, igaz, néhány drukker inkább a társaira locsolja azt, nem megissza. Nem csak a víz fogy persze, hosszú sorok kígyóznak a büfék előtt, de ugyanúgy türelmes mindenki.
Valahogy viszont más érezhető a szurkolók között sétálva a hangulatból, mint kedden, a portugálok ellen, ezúttal sokkal inkább nyugodt várakozás olvasható ki a tekintetekből. Ez nem az esélytelenek nyugalma, inkább csak az, hogy az Eb-debütáláson már nemcsak a válogatott és a stadion, hanem sok drukker is túlvan, a továbbiakat másként lehet megélni. A futballisták szemében viszont ugyanaz az elszántság látszik, mint néhány nappal ezelőtt, precízen végzik a bemelegítést, a franciák ekkor lazábbnak, játékosabbnak tűnnek. Persze a bemelegítésre kifutó magyar játékosokat is óriási hangorkán köszönti.
Nincs ez másként a folytatásban sem, minden jó tisztázás, védés, ígéretes akció elismerésben részesül több tízezer torokból, ez pedig csak megsokszorozza az erőket. A franciák az aktívabbak az első félidőben, de pontatlanok, főleg a kapu előtt, a mieink pedig masszívan védekeznek. Aztán a szünet előtt érkezik a katarzis: Fiola Attila lép ki a Sallai Rolandtól visszakapott labdával, belép Raphael Varane elé, és begyalogol szinte a kapuig, majd kilövi a jobb alsót. A portugálok elleni lesgól után talán mindenki kicsit óvatosabb, de ezúttal nincs miért: ez bizony érvényes, nem is lehet kérdés. Ahogy talpra ugrik mindenki, azt talán még a szeizmográfok is kijelezték: Ismeretlenek ünnepelnek egymás nyakában, repülnek a poharak és a szotyi - erre a történelmi pillanatra mindenki emlékezni fog. És legalább ezúttal nem szaladt be a pályára egy néző sem.
A szünetben sem pihennek a drukkerek, a büfék előtt is zúgnak a rigmusok, és rengeteg a hitetlenkedő tekintet, a széttárt kar, de nem mese, tényleg 1-0 ide a franciák ellen.
A második félidőben még rátesz egy lapáttal a közönség és a csapat is, nincs idegeskedés, nincs kapkodás. A franciák Dembele becserélésével próbálnak zavart okozni, időnként sikerül is, de a kapufa is velünk van. Aztán a 66. percben egy kis ébredés az álomból, a védelmi megingás után Griezmann egyenlít. A folytatásban is beszorulnak a mieink, de most a gól után is van tartása a csapatnak, a cserék után sincs visszaesés, ahogy a portugálok ellen. Sikerül felbosszantani a francia sztárokat, a visszafogottan teljesítő Pogba például többször is méltatlankodik, miután nem bír magyar őrzőivel. A válogatott birkózva, brusztolva, fegyelmezetten kihúzza a hátralévő perceket és az Eb eddigi legnagyobb meglepetését okozva pontot szerez a világbajnok ellen.
Ez az a nap, amikor senki sem akar hazamenni, nem akarja, hogy véget érjen az élmény, nehogy esetleg kiderüljön, hogy csak álom volt az egész, vagy napszúrást kapva képzeltük Fiola gólját. A játékosok végtelenítve járhatnák a tiszteletköröket, akkor is lenne, aki még tapsolna nekik – tényleg van miért. Lassan ürül ki az aréna környéke, de még hosszú ideig beszűrődnek az éltető rigmusok, talán még az öltöző ablakán is.
Harmadik csoportmeccsét szerdán Münchenben játssza le a Rossi-csapat, de ha győz is, biztosan nem vissza a Puskás Arénába már ezen az Eb-n. Pedig akkor talán a Verseny utcai félemeleti ablakból sem mérgesen néznék a piros mezbe öltözött tömeget.