A Juventus számára még ott van az Olasz Kupa, az Európa-liga (amelyben a Ferencváros is ellenfél lesz Budapesten), valamint a cél, hogy a negyedik hely megszerzésével kvalifikálja magát a következő szezon Bajnokok Ligájába. Ezek a célkitűzések azonban – a Genoa elleni lehangoló vereség fényében – már-már irreálisnak tűnnek; az eredmény kísértetiesen emlékeztet a tíz nappal korábbi, Lazio elleni kudarcra. A Juventus 9 forduló után csupán a 8. helyen áll a tabellán, és már 11 pontra van lemaradva az éllovastól.
Elkannak igaza van: a győzelem a Juventus DNS-ében van, és ez kell, hogy maradjon a klub, az edző és a csapat célkitűzése is. Ám az olasz elemzők szerint a Juventus fényévekre van attól, amit egy győztes csapat képvisel.
A vezetőség még nem tart ott – hiszen tagjai csak néhány hónapja érkeztek, és még mindig keresik a helyes irányt. Az edző sem tart ott: úgy tűnik, sosem heverte ki a válogatottnál töltött időszak okozta sokkot, és ma már csak halvány árnyéka annak az edzőnek, aki a Napolinál még elkápráztatta a világot. És a játékosok sem tartanak ott. Maga Spalletti mondott el róluk mindent, amit el lehetett. Vajon hány jelenlegi Juventus-játékos férne be ma az Inter, a Roma vagy a Como (I) kezdőcsapatába?
Hogyan kapaszkodhatnak hát vissza? Mivel nem cserélhetik le az összes játékost, az első lépés az, hogy alaposan megvizsgálják Spalletti helyzetét. Az elmúlt hetekben több jel is arra utalt, hogy az edző már nem ura a keretnek – sem taktikailag, sem pedig a csapategység és a közös célok tekintetében. Fontos mérkőzések következnek, ahol már nincs helye a hibának: a toszkán szakember sorsa a Napoli, az AZ és a Fiorentina elleni találkozókon dőlhet el. Utána jön a bajnoki szünet – ez ideális alkalom lehet a változtatásra.
Az edzőn túlmenően ez a Juventus-csapat híján van mindannak a léleknek és arculatnak, amelyben a szurkolók magukra ismerhetnének. Szükség van egy olyan karakteres személyiségre, aki megtestesíti a Juventus identitását.