A Marca azt elemezte, hogy az ezer napos veretlenséghez közeledve a válogatott lenyűgöző keretmélységgel büszkélkedhet
A horvátok elleni keddi mérkőzés (4–1) szünetében a spanyol cserék labdázgatnak, miközben De la Fuente a kezdőcsapat tagjaival elemezte a részleteket. Dani Olmo, Pedri, Rodri és Nico Williams a Sánchez-Pizjuán gyepén – négy cserejátékos, miközben a többiek nélkülük is uralták az első félidőben a játékot Horvátország ellen.
Ez tökéletes példa arra, hogy Spanyolország ereje abban a közösségben rejlik, ahol a szövetségi kapitány gondoskodott arról: a játékosok cserélgetése ne zavarja meg a csapat működését és a végeredményt.
Vajon hol tartana ma a válogatott, ha De la Fuentét menesztették volna Glasgow-ban? (Az volt a kapitány eddigi két vereségéből az egyik, az egyetlen tétmérkőzésen.) A 2023. március 28-án végrehajtott jelentős keretrotáció akár az edző állásába is kerülhetett volna. De la Fuentét éppen az az elv buktathatta volna meg, amely ma az egyik legnagyobb erőssége: hogy a csapat mindenek felett áll. Akkoriban ez őrültségnek tűnt, ma viszont erőt ad.
Spanyolország öt változtatással kezdte a horvátok elleni mérkőzést a szombaton Wembley-ben pályára lépett kezdőcsapathoz képest. Sőt, a felállásban öt olyan játékos is szerepelt, aki nem kezdett a világbajnokság nyitómérkőzésén: Pubill, Huijsen, Zubimendi, Fermín és Baena. Közülük a Real Madrid középhátvédje és a Barcelona középpályása azon a tornán pályára sem lépett; Pubill alig néhány percet játszott Ausztria ellen, Zubimendi pedig csak az utolsó húsz percben kapott lehetőséget.
Az eredmény újabb magas színvonalú spanyol teljesítmény lett. A mérkőzés 4–1-es győzelemmel zárult egy olyan horvát csapattal szemben, amelyet annyira leiskoláztak, hogy edzőjük, Slaven Bilić keserűen panaszkodott csapata gyenge ellenállására. A világbajnokot azok jellemezték, amelyek révén immár 922 napja – vagyis az 1000 napos veretlenségi mérföldkő felé haladva – rendíthetetlen egységet alkot.
A sorozat kezdete óta mindössze Franciaországnak és Hollandiának sikerült egynél több gólt szereznie a spanyol válogatott ellen – ráadásul olyan mérkőzéseken, de a spanyolok azokon a mérkőzéseken sem veszítettek.
De la Fuente olyan csapatot épített, amelyben a beugrók mindig felnőnek a feladathoz. Bár érkeznek új játékosok és változik a kezdőcsapat összeállítása, Spanyolország a glasgow-i vereség óta 41 tétmérkőzésen, a Kolumbia elleni barátságos találkozó óta pedig 40 mérkőzésen maradt veretlen.
A Kolumbia elleni vereség óta De la Fuente 63 játékosnak adott lehetőséget. Közülük 17-en lépték át az 1000 perces határt a lejátszott 40 mérkőzés során; ők alkotják a csapat magját. Az élen Cucurella áll 2381 perccel.
Hónapokig nélkülözni kellett Unai Simont, miközben David Raya védései olyan lenyűgözők voltak, hogy vitát váltottak ki arról, ki legyen az első számú kapus. Egy súlyos sérülés hónapokra megfosztotta a válogatottat Aranylabdás klasszisától, Rodritól. Zubimendi lépett a helyére, felvetve a kérdést: mi történik majd, ha a jelenlegi csapatkapitány visszatér? Két Eb-sztárjuk – Lamine Yamal és Nico Williams – is hiányzott, mégis minden nélkülük lejátszott mérkőzést megnyertek, miközben felbukkant a kiváló Baena is. Carvajal és Morata kiesésével Pedro Porro és Oyarzabal ugrott be a helyükre. Laporte hónapokig nem játszhatott, így Huijsen – majd később, még nagyobb hatással Cubarsí – lépett elő.
Ez rejlik abban a csapatban, ahol a rotáció egyszerűen garantálja, hogy De la Fuente mindig olyan együttest küldjön pályára, amely képes a győzelemért harcolni. Természetesen létezik hierarchia és egy jól bevált mag, de ott a tudat is: minden egyes húzás mögött olyan játékosok állnak, akiket bármely más válogatott szívesen látna a kezdőcsapatában.