Nyitókép: Photo by Joan Valls/Urbanandsport/NurPhoto via Getty Images

A szakértő szerint a Barcelona kilábalt a legsúlyosabb pénzügyi gondokból

Infostart
2026. augusztus 24. 18:21
Julian Nagelsmann egyszer úgy jellemezte a Barcelonát, mint „az egyetlen klubot a világon, amely pénz nélkül is képes játékosokat vásárolni. Ez valahogy furcsa és őrült dolog.”

A Goal.com ezzel a felütéssel indította hosszú elemző cikkét, amely arra keresett választ, valóban túljutott-e az FC Barcelona a több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött pénzügyi krízisen.

Az első „ítélet” kemény: „A Barcelona neve már régóta egyet jelent a rossz gazdálkodással, az egykor büszke egyesület látszólag állandó pénzügyi válságban vergődik, és egész nyarakat tölt azzal, hogy kétségbeesetten próbáljon némi mozgásteret teremteni a bérkeretben az új igazolások regisztrálásához.”

Majd megállapítja, hogy a mostani átigazolási időszak sem volt kivétel. A Barça összesen több mint 150 millió euróért szerződtette Anthony Gordont, Karim Adeyemit és Rodrit, mégis csak pénteken – mindössze 48 órával az Elche elleni La Liga-nyitómérkőzés előtt – sikerült regisztrálnia őket. A szabadon igazolható João Cancelo játékengedélyét csak a mérkőzés előtti napon sikerült megszerezni.

Kiemeli: „Ha figyelembe vesszük, hogy a Barça még mindig reménykedik abban, hogy az átigazolási határidő lejárta előtt nyélbe ütheti Julian Álvarez szerződtetését – ami kétségtelenül kilencjegyű összeget emésztene fel –, óhatatlanul felvetődik a kérdés: hogyan? Hogyan volt képes a szigorú pénzügyi korlátozások korában egy olyan klub, amely még mindig több mint 1,6 milliárd eurós adósságot görget maga előtt, három kiváló játékost is leigazolni – nem is beszélve arról, hogy egyáltalán felvetődhet Alvarez megszerzésének gondolata?!”

A magyarázatért vissza kell ugranunk az évtized elejére. Josep Maria Bartomeu 2020 októberében szégyenteljes körülmények között távozott a Barcelona elnöki posztjáról. Teljes káoszt hagyott maga után, igaz volt ez a csapatra és a gazdálkodásra egyaránt.

Bár a Barça az ő elnöksége alatt négy bajnoki címet is szerzett – köztük a 2014–2015-ös szezon végén elért triplázással –, az elnök a csőd szélére sodorta az egyesületet.

Bartomeu a mai napig azt állítja, hogy kizárólag a koronavíru-járvány okozta globális gazdasági összeomlás tehető felelőssé a Barça pénzügyi nehézségeiért. A Goal.com idézi a volt elnök a közelmúltban az EFE hírügynökségnek adott nyilatkozatának idevágó részletét: „A járvány miatt a stadionunk zárva tartott, nem volt jegy- és bérletértékesítés, a bolt és a múzeum sem üzemelt, szüneteltek a labdarúgó-iskolák, a bevételek ilyen mértékű csökkenése pedig értelemszerűen likviditási problémákat okozott, amelyeket hitelfelvétellel orvosoltunk. Európa klubjainak túlnyomó többsége hasonló helyzetbe került.”

A Goal.com szigorú: „Kevés klubot sújtott olyan keményen a járvány, mint a Barçát – ez pedig Bartomeu számlájára írható, aki különösen kiszolgáltatott helyzetbe hozta, a gazdasági összeomlás szélére sodorta az egyesületet.”

Felidézi: 2015 júliusa – amikor Bartomeut a triplázás örömmámorában újraválasztották – és 2020 októberi távozása között a Barça 29 játékost igazolt, összesen kevéssel több mint 1 milliárd euró értékben. Közülük egyetlenegy sem bizonyult egyértelműen sikeres igazolásnak.

A helyzetet tovább súlyosbította, hogy az olyan drága, ám végül kudarcnak bizonyuló igazolások, mint Ousmane Dembélé, Philippe Coutinho és Antoine Griezmann megszerzése, hatalmas terhet róttak a klub pénzügyeire. Bartomeu figyelmen kívül hagyta a La Liga azon ajánlását, miszerint egyetlen klub sem költheti éves bevételének 70 százalékánál többet fizetésekre.

„Az LFP és az UEFA ajánlásokat fogalmaz meg, de senki sem ír elő kötelező fizetési plafont. Bár az ajánlott szint felett járunk, a legfontosabb a fenntarthatóság” – nyilatkozta akkor Bartomeu. Még azt is hozzátette, hogy „megengedhetjük magunknak.” Valójában nem engedhették meg, legalábbis az akkori gazdasági környezetben.

Amikor kitört a koronavírus-járvány, a Barça kerete tele volt hatalmas fizetésért játszó, idősödő játékosokkal, akiktől a klub nem tudott megszabadulni az átigazolási piacon. Ennek következtében amikor 2021 márciusában Joan Laporta visszatért az elnöki székbe, úgy érezte, nincs más választása, mint elengedni a klub kiemelkedően legjobban fizetett játékosát, Lionel Messit, akinek azon a nyáron lejárt a szerződése.

„Azt tettem, amit tennem kellett – mondta Laporta az El Paísnak az év elején. – Leo a pályafutása vége felé közeledett, nekünk pedig új csapatot kellett építenünk. Szerettem volna-e Leóval együtt felépíteni az új csapatot? Igen, és meg is próbáltuk. De végül nem így alakult.” (Azóta több mint fél évtized telt el, és Messi még mindig játszik. Amióta kénytelen volt elhagyni a Barçát, két világbajnoki döntőt játszott, két világbajnokságon szerepelt a torna legjobb játékosai között.)

Hamar kiderült azonban, hogy Messi távozása önmagában nem oldja meg a Barça összes problémáját, hiszen azok sokkal súlyosabbak és mélyebben gyökerezők voltak, mint azt sok külső szemlélő gondolta volna. Laportának így nehéz döntést kellett meghoznia.

„Laportának alapvetően két lehetősége volt – nyilatkozta a Goal.com-nak Marc Menchen Alba, a barcelonai székhelyű 2Playbook vállalat vezérigazgatója. – Az első megoldás lényege kizárólag a bérköltségek csökkentése és a játékosok eladása lett volna, ami nyilvánvalóan rontotta volna a keret versenyképességét, és lényegében azt jelentette volna, hogy a csapat két-három évig a futballvilág sivatagában bolyong.

A második lehetőség viszont az volt, hogy – a jövőbeli bevételek zálogba adásával – a lehető legtöbb pénzt teremtsék elő a lehető leggyorsabban, hogy azonnal újra sikeresek lehessenek. Mint tudjuk, Laporta ez utóbbi mellett döntött.

2022 nyarán a Barcelona 582 millió eurós bevételhez jutott abból, hogy eladta a La Liga-mérkőzései közvetítési jogának 25 százalékát a Sixth Street befektetési társaságnak, mégpedig 25 évre. Ez volt a legjelentősebb azon gazdasági „mozgósítható eszközök” közül, amelyeket Laporta a klub pénzügyi gondjainak enyhítésére bevetett.

A kezdeti eredmények mindenesetre biztatók voltak. Laporta pénzügyi manővereinek köszönhetően a Barça – amellett, hogy 45 millió euróért megszerezte Lewandowskit a Bayern Münchentől – 2022 nyarán Raphinhát és Jules Koundét is leigazolta, összesen 108 millió euróért. Velük a szezon végén a Barcelona – négyéves várakozás után – újra megnyerte a spanyol bajnokságot.

A Goal.com, visszatérve Marc Menchen véleményére, kiemeli, hogy ugyanakkor „Laporta nagy kockázattal járó lépései miatt a Barça szinte minden nyáron szenvedett. Folyamatosan azon aggódtunk, vajon regisztrálni tudja-e a klub az új játékosokat.”

Emlékezetes: a 2024-es nyár különösen nehezen alakult. A Barcelona visszavásárolta az RB Leipzigtől saját nevelésű játékosát, Dani Olmót, akit azonban a bértömegre vonatkozó szabályozás miatt nem tudott regisztrálni. Magyarul: leszerződtette, de egy ideig nem játszathatta. A probléma aztán a 2024. december 31-i határidő után újra előkerült, akkor megint csak nagy nehézségek árán sikerült Olmót és Pau Victort regisztrálni.

A szurkolók tüntettek Laporta ellen. Sőt. „Az előállt helyzet elfogadhatatlan, a klub hírnevében okozott kár pedig helyrehozhatatlan” – állt a Som un Clam nevű szurkolói csoport közleményében. – A negatív megítélést tovább rontják a folyamatos hazugságok és a tagok félrevezetése olyan hamis ígéretekkel, amelyek sosem teljesülnek, és végül kárt okoznak a klubnak.”

Mindössze négy év alatt az FC Barcelona vagyonát felélték a különféle »pénzügyi manőverekkel«: a jövő szempontjából stratégiai jelentőségű eszközöket adtak el, hogy befoltozzák a kaotikus és improvizatív vezetés okozta lyukakat.

A talpra állásra vonatkozó ígéretek ellenére a klub továbbra sem rendelkezik szilárd pénzügyi tervvel vagy koherens stratégiával, amely biztosítaná a stabilitást közép- és hosszú távon.

„Követeljük a be nem tartott ígéretek, az állandó improvizáció és az olyan eszközök felelőtlen értékesítésének megszüntetését, amelyek veszélyeztetik a közösségi tulajdonon alapuló modellt – azt a modellt, amely egyedivé tesz minket. Sürgős irányváltásra van szükség. Helyre kell állítani azt az átláthatóságot, tervezési szemléletet és értékrendet, amelyek révén a Barça »több, mint egy klub« lett. A Barça jövője rajtunk, a tagokon múlik, és nem fogunk tétlenül nézni, ahogy az intézmény állapota romlik” – szerepel a közleményben.

E helyzet láttán a Som un Clam hangsúlyozza: „az az ördögi kör, amelybe az igazgatótanács tevékenysége miatt kerültünk, veszélyezteti klubunk örökségét és tulajdonosi modelljét. Ezért követeljük az elnök és az igazgatótanács lemondását, miközben arra szólítjuk fel a Barça-szurkolókat, hogy mozgósítsák erőiket, fordítsák meg a helyzetet, és hallassák a hangjukat.”

A Goal.com látja a fényt: „A Camp Nou körüli – és a stadion látszólag soha véget nem érő átépítése miatti – egyre feszültebb légkör ellenére Laporta átvészelte a vihart, és most, 18 hónappal később már sokkal fényesebbnek tűnik a Barça jövője.”

Hozzáteszi, hogy a klub bölcsen járt el, amikor a 2025–2026-os szezonban mindössze egyetlen jelentős igazolást hajtott végre Joan Garcia személyében; ráadásul a kapus sem került nagyon sokba, mivel az Espanyollal kötött szerződésében 25 millió eurós kivásárlási ár szerepelt.

Ezzel párhuzamosan a Barça ennek az összegnek majdnem a dupláját kereste meg több saját nevelésű játékos eladásával. Mivel ők a klub híres akadémiájáról, a La Masiáról kerültek ki, az értük kapott összeg tiszta haszonnak számított.

„Az olyan játékosok példáján keresztül, mint Lamine Yamal és Pau Cubarsi, jól látható, milyen fontos szerepet tölt be a La Masia a Barcelona felnőttcsapatának utánpótlás-ellátásában – mondta Menchen a Goal.com-nak. – Az akadémiáról kikerülő játékosok pontosan tudják, hogyan kell az első csapatban futballozni, így csökken az átigazolásokra fordítandó kiadások szükségessége.”

A La Masia emellett olyan játékosok kinevelését is jelenti, akik viszonylag magas piaci értékkel rendelkeznek; különösen figyelemre méltó, hogy az elmúlt átigazolási időszakokban a Barça remekül teljesített az akadémisták értékesítése terén.

Korábban sok ilyen játékos ingyen távozott, mivel a klub hiába próbált helyet találni nekik az első csapatban, ez nem sikerült, így végül térítésmentesen hagyták el a csapatot. Most viszont azt látjuk, hogy olyan 18-19 éves fiatalok, akikről a legtöbb szurkoló még csak nem is hallott, 5-10 millió euróért kelnek el, ami nagy segítséget jelent a költségvetési előírások teljesítésében.

„Ne feledjük, a Real Madrid is hasonló stratégiát követ: számos, a saját akadémiájáról (a La Fabbricáról) kikerülő játékost értékesít, és éppen ennek köszönhetően tudta finanszírozni Yan Diomande és más nagy nevek megszerzését ezen a nyáron. A Barça és a Madrid évente 20-30 millió eurót fektet be az akadémiájába, és idén már élvezik is ennek gyümölcsét” – írták.

Az idei nyári költekezés nyilvánvalóan jelentős nettó kiadást eredményezett az átigazolási piacon, egyelőre a vételek és az eladások között van körülbelül 100 millió euró, De számít az is, hogy az ingyen távozó Robert Lewandowski és a Liverpoolnak kölcsönadott Ronald Araújo bére már nem terheli a költségvetést. Mindkettő nagyon magas volt.

A jövő képének megfestéséhez a Goal.com ismét Marc Menchent hívta segítségül.

„Mindig szem előtt kell tartani, hogy ez egy pénzáramláson alapuló üzletág; ha például harmincmillióért eladják Marc Casadót, abból fedezhetnék Julián Álvarez idei szezonbeli költségeit, mivel az új igazolás árát amortizálják, vagyis a költséget elosztják a szerződés teljes időtartamára” – magyarázta a szakember.

Hozzátette: „Emellett a saját nevelésű játékosok értékesítése – kiegészülve az új Camp Nou várható nagyobb bevételével és a barcelonai turizmus fellendülésével növekvő múzeumi bevételekkel – azt jelenti, hogy a Barça jövő nyáron valószínűleg teljes pénzügyi szabadsággal gazdálkodhat majd, amire a járvány kezdete óta nem volt példa.”

A „Véget értek a Barcelona pénzügyi gondjai?” – kérdésre Menchen válasza: „Egyelőre igen”.

De azért még nem teljesen rózsás szerinte a helyzet: „Egyetlen apró aggályom azzal a 40 millió euróval kapcsolatos, amelyet a Barça továbbra is a Sixth Streetnek fizet a La Liga-jogokért. Bár ez nem tűnik hatalmas összegnek egy olyan klub esetében, amely évente egymilliárd eurós bevételt könyvel el, a pénzügyekben gyakran apróságokon múlnak a dolgok; ez az összeg akár döntő tényező is lehet abban, hogy a Barça megszerezzen-e egy olyan játékost, akire a Madrid is szemet vetett.”

Ugyanakkor úgy véli, a Barça legsúlyosabb pénzügyi problémái megoldódni látszanak. Laporta nagy kockázattal járó lépést tett, de szerinte az idő múlásával ő maga is úgy látja majd, hogy helyesen cselekedett, különösen annak fényében, hogy a Barça az elmúlt négy La Liga-szezonból hármat megnyert.

Azért a szakértő nem teljesen elégedett: „Én továbbra is úgy vélem, jobb lett volna felülvizsgálni a kiadásokat, és elkerülni néhányat az általa kötött üzletek közül. Úgy vélem, ha elkerülik bizonyos játékosok leigazolását, a Barça pénzt takaríthatott volna meg, és nem kellett volna értékesíteniük a jövőbeli bajnoki közvetítési jogokat. Még mindig nem tudjuk pontosan, mi történik majd a jövőben. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a Barcelona már nincs abban a helyzetben, hogy további pénzügyi manőverekhez kelljen folyamodnia. Ez pedig mindenképpen pozitív fejlemény egy olyan klub számára, amelyet túl sokáig irányítottak »furcsa és őrült« módon.”