Teljes mértékben elszakadt az úszósporttól, megfogalmazása szerint „eléggé kicsekkolt” Bohus Richárd, pedig korábban a sportolói bizottság vezetője is volt. Egy éve nem is volt uszodában, azóta inkább fut, kondizik, az irodában tölti a mindennapjait.
„Alapítottam egy céget tavaly ilyenkor, ami teljes mértékben AI-megoldásokra van specializálódva. Ott csinálunk különböző amerikai ügyfeleknek, illetve saját részre szoftvertermékeket” – mondta az InfoRádió Vegyesúszás című magazinműsorának megkeresésére.
Tevékenysége teljes mértékben ki is elégíti, mindig is akart saját szoftveres projekteket építeni. B2B-ben gondolkozott sokáig, de most a B2C-t is nézegetik.
„Mindig is akartam egy céget építeni, saját magamtól, saját célokra, saját csapattal elért nagy ambíciókat kitűzve, szóval én azt szeretném, hogy felépüljön egy sikeres vállalkozás a nulláról” – szögezte le.
Szerinte rossz alkalmazott is lett volna, az úszás szabadabb életre is nevelte, mindig jött és ment, kattogott az agya, most pedig „ki tudja élni magát a srácokkal”, akiket felvett.
Az úszást könnyen el tudta engedni. A visszavonulás után „Csernus doktorral dolgozott” egy ideig, majd El Caminóra ment, a 770 kilométer legyaloglása pedig alkalom volt arra, hogy az egész életét átgondolja.
„Az élsportoló egész személyisége a sport körül forog, mivel fiatal korban elkezdjük, és átkísér minket mindenen keresztül. Elég érdekes szituáció volt, viszont én nagyon örülök, hogy ezt megléptem, mert azzal úgy érzem, hogy tökéletesen le tudtam zárni ezt a korszakot. Dél-Franciaországból indultam, ezt az útvonalat választottam, és akkor egy 770 kilométeres séta elé néztem, és egyedül lesétáltam. Nagyon sokat tudtam gondolkozni, találkoztam egy csomó érdekes emberrel, ők is elmondták a perspektívájukat, dolgaikat. Például volt egy 77 éves svéd néni, aki elég jól meg tudott izzasztani azzal, hogy az úszás mi is volt nekem, vele nagyon jókat beszélgettünk. A néni azt kérdezte, ki vagyok én az úszás nélkül, elég mélyre hatolt, amin azért elég sokat gondolkoztam utána, és igen, igazából szerintem ezt nehéz a sportolóknak lezárni, hogy nyilván viszonylag korán érünk a csúcsra, korán lesznek sikereink. A sportban nehéz a sikereket újra és újra megélni, újra a csúcsra kerülni. Azért is választottam más közeget, mert szeretnék valahol még olyan magasságokban élni, mint az úszásban, és az, hogy építek egy saját céget, meg kiépítek egy jó céges kultúrát, ahová mindenki szeret bejönni dolgozni, és valami izgalmasat csinálunk; nekem ez volt az a dolog, ami kihúzott. És az a cél, ami most már beragyogja a mindennapjaimat” – részletezte.
A cikk alapjául szolgáló interjút Kalapos Mihály készítette, a beszélgetés teljes hosszában alább meghallgatható.