A Camp Nou építése 1954. március 28-án kezdődött, addigra megszületett minden szükséges engedély, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a CF Barcelona kinőtte korábbi stadionját, a Camp de Les Cortsot, amit nem lehetett bővíteni. Bár eredetileg az Estadi del Barcelona nevet szánták neki, a népszerűbb Camp Nou, vagyis Új pálya nevet használták.
Kubala László 1950. júniusi leigazolása további lendületet adott egy nagyobb stadion építésének.
A Camp Nout 1957. szeptember 24-én, a hagyományos, Barcelona védőszentje tiszteletére tartott La Mercè ünnepén avatták fel. Egy ünnepélyes mise előzte meg Händel Messiás című operájának Halleluját, amelyet az érsek celebrált, és üdvözölte az elkészült stadiont. A kor sajátossága, hogy a katalánok többsége által gyűlölt Franco-rezsim és a város méltóságai gyűltek össze az elnöki tribünön, mintegy 90 000 ember ünnepelt.
Kubala mellett az első évek hőse Evaristo de Macedo Filho volt, aki éppen 1957 szeptemberében mutatkozott be a CF Barcelonában, ő lett az első futballista, aki mesterhármasig jutott az új stadionban, a Camp Nouban. A Barcelona történetének mindössze második külföldi játékosa lett 1958. október 26-án (az első Eulogio Martínez volt, 1957-ben), aki mesterhármast szerzett a Real Madrid ellen.
Az új stadion nagy büszkeséget és örömet hozott a katalánoknak, de gondot is. Az 1957 és 1961 közötti, a három magyar szereplését hozó BEK-döntős szereplés után Puskás Ferenc Real Madridja felülkerekedett a Barçán.
A szurkolóknak és a vezetők egy részének is meggyőződése lett, hogy a sikertelenség egyik oka, hogy a hatalom minden korábbinál jobban favorizálja a Real Madridot, s minden korábbinál jobban el akarja nyomni a katalánok nemzeti érzését. Nagy része volt ennek abban, hogy az 1960-as években visszaesett a Camp Nouban az átlagnézőszám is. A klub ráadásul – részben a Camp Nou ötvenes évekbeli építésének magas költségei miatt – jelentős adóságokkal kényszerült szembe nézni. Ezen csak keveset enyhített Luis Suárez akkori viszonylatban világrekordot jelentő áron való eladása az Internazionalénak.
A jobb idők 1973-tól, Johan Cruyff leszerződtetésétől tértek vissza. Egy évvel korábban játszották ott az első európai kupadöntőt, még pontosabban egy UEFA által szervezett sorozat fináléját, a Rangers és a Dinamo Moszkva egyébként botrányba fulladt mérkőzésének.
A stadion befogadóképessége az évek során jelentősen változott, kezdetben 106 146 férőhellyel nyitották meg, majd az 1982-es FIFA-világbajnokságra 121 401-re nőtt.
A nézőszám-rekordot az 1986. március 5-i Juventus elleni BEK-negyeddöntő hozta, 120 000 néző előtt, ami mindössze 1401-gyel maradt el a stadion befogadóképességétől.
Azóta még kétszer újították fel: 1993–1994-ben, a Dream Team fénykorában, majd most, 2023-tól.
A 2024–2025-ös idényben a Barça kénytelen volt elhagyni legendás otthonát, a Camp Nout, mivel javában zajlottak az Espai Barça stadionrekonstrukció munkálatai. A tervek grandiózusok voltak : a megújuló aréna 105 000 férőhelyes, ultramodern létesítménnyé válik majd. Ehhez azonban a klubnak átmenetileg költöznie kellett.
Már a 2023–2024-es évadot is a Montjuïc-hegyen, az Olimpiai Stadionban (hivatalos nevén az Estadi Olímpic Lluís Companysban) játszotta végig, és ez a következőre is így maradt. A nyitott, atlétikai stadion egészen más hangulatot árasztott, mint a katlanszerű Camp Nou;,a pálya és a nézőtér távolsága nagyobb, a maximális kapacitás alig 55 000 fő. Az átállás nem volt zökkenőmentes: az első hazai meccseken csak 40 ezer körüli voltak, sokan panaszkodtak a nehézkes megközelítésre és az atmoszféra hiányára. Ám ahogy jöttek a sikerek, Montjuïc is kezdett megtelni élettel. A játékosok többször nyilatkoztak arról, hogy szokatlan, de inspiráló érzés volt ebben a történelmi stadionban futballozni, ahol 1992-ben olimpiai láng égett – mintha a klub újjáépülése fizikailag is megjelent volna a környezetben.
A klubvezetés eredetileg úgy tervezte, hogy akár 2025 tavaszán visszatér a Barça az akkor még csak félkész új stadionba. Februárban a klub alelnöke, Elena Fort nyílt fórumon számolt be a tagoknak arról, hogyan halad az építkezés, és megerősítette: ha minden jól megy, a csapat még ebben az idényben, a nyár előtt visszatérhet a Camp Nouba. Elültették a füvet is az új gyephez, hogy áprilisra megerősödjon.
Nem így történt. A hatósági engedélyek beszerzése és a biztonsági előírások teljesítése tovább húzódott a vártnál, így végül a teljes 2024–2025-ös szezont Montjuïcban játszotta végig a csapat. A visszaköltözést 2025 nyarára halasztották, aztán kiderült, abból sem lesz semmi. Előkészítettek egy ünnepi nyitóeseményt: augusztus 10-re kiírták a Joan Gamper-kupát az újjáépülő Camp Nouba, ám végül ezt is el kellett halasztani, mert az utolsó pillanatban sem sikerült megkapni a szükséges használatbavételi engedélyt. Így a Gamper-gálát is ideiglenes otthonuktól távol, a kis Johan Cruyff Stadionban rendezték, mindössze 6000 néző előtt.
A klub végül azt közölte, hogy a teljes befejezés 2026 nyarára várható, a tető például csak a 2025–2026-os szezon után kerül a helyére. Mindez hatalmas anyagi terhet is jelentett. A költségek közel 1 milliárd euróra rúgtak, a finanszírozásban óriási hitelek és befektetők vettek részt – a Goldman Sachs bankkal napi kapcsolatban állt a klub, hogy a törlesztéseket ütemezetten teljesítsék. De ha készen lesz, világ legnagyobb befogadóképességű klubstadionjaként, ultramodern létesítményként hatalmas bevételt termelhet majd.
S a mai már fontos lépés: visszaköltözik a csapat. A stadion egyelőre 45 401 férőhelyesre csökkentett befogadóképességgel nyitja meg kapuit –, de a lényeg, hogy megnyitja.
A Barça legutóbb 2023. május 28-án játszott hivatalos mérkőzést a Nou Campban, a Real Mallorca ellen. Most pedig érkezik az Athletic Bilbao.