Golovin Vlagyimir: meg sem fordult a fejemben, hogy én leszek az év edzője

Dupla sikerrel zárta az év sportolója gálát a magyar női kézilabda-válogatott, mivel az Eb-bronzérmes, olimpiai hatodik helyezett együttes lett az év csapata, Golovin Vlagyimir pedig az év edzője a sportújságírók szavazatai alapján. A szövetségi kapitány az Operaházban tartott gála után adott interjút az InfoRádiónak, és egyebek mellett elmondta, hogy folytatják a kemény munkát, jósolni azonban nem akart a későbbi világversenyekre.

Az év edzője lett, a válogatott pedig az év csapata. Előzetesen számított arra, hogy két díjat is bezsebelhetnek a gálán?

Őszintén reméltem, hogy díjat kaphat a csapat, de tudtam, hogy az ellenfelek sem rosszak, ezért biztos voltam benne, hogy akár egy-egy szavazaton is múlhat, ki lesz az első. Talán szerencsésebbek voltunk abból a szempontból, hogy nem is olyan régen, az év végén értük el ezt a nagy sikert az Európa-bajnokságon. A közeli időpont miatt erre az eredményre azért jobban emlékeznek az emberek. Az viszont egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy én leszek az év edzője.

Tizenkét év után lett újra Eb-bronzérmes a magyar női kézilabda-válogatott a részben hazai rendezésű tornán. Visszatekintve az elmúlt egy-két évre és azon belül is az olimpiai szereplésre, mennyit tudtak előrelépni?

Egyértelműen fejlődtünk. Rengeteg munka van ebben, ami nem 2024-ben kezdődött, hanem most már több mint három éve nagyon keményen dolgozunk. 2021 óta voltak sikeres és kevésbé sikeres világversenyeink is, de azt hiszem, kijelenthetjük, hogy sok-sok munkával sikerült elérni azokat a főbb célokat, amelyeket annak idején meghatároztunk. Végig tudtuk, mit akarunk, és mindig ugyanabba az irányba mentünk. Nem tértünk le erről a kijelölt útról, nem kapkodtunk, hanem a tervünknek megfelelően haladtunk előre, és hála Istennek ez a terv bevált.

Nagyon sok válogatott kerettagnak hosszú évek óta kíséri az útját, hiszen már az utánpótlás korosztályokban is segítette őket.

Igen, persze, nagyon hosszú út vezetett idáig. Ahogy a díj átvételekor a beszédemben is elmondtam, sok magyar edző fektetett bele rengeteg energiát abba, hogy ezek a játékosok fejlődjenek, folyamatosan egyre jobbá váljanak. Nagyon sokat dolgoztak velük a nevelőedzők, majd az ifjúsági és a junior korosztályban mind klub, mind válogatott szinten kiváló szakemberek egyengették az útjukat. Sokan dolgoztunk együtt, az elmúlt időszak sikerei közös munka eredményei. Nehéz megmondani, hogy nélkülem is első lett volna-e ezen a szavazáson a válogatott, vagy fordítva, a csapat nélkül én megkaphattam volna-e a legjobb edzőnek járó díjat. Talán nem is ez a lényeg, mindkét trófea közös. Ez a társaság nagyon megérdemelte, a siker pedig szerintem elsősorban annak a szellemiségnek köszönhető, amit kialakítottunk a csapaton belül az elmúlt három évben. Nem is teszünk különbséget egymás között, ugyanolyan fontos szerepük van a stábtagoknak, mint a játékosoknak. Mi egy csapat vagyunk, ez a két trófea pedig ennek a csapatnak a közös sikere.

Az év edzője-szavazáson Ön olyan szakembereket is megelőzött, akiknek a tanítványai olimpiai bajnokok lettek 2024-ben, így talán még nagyobb szó, hogy az első helyen végzett.

Ez egyértelmű. Örülök az elismerésnek, és köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott. Csak ismételni tudom magam: az szólhatott mellettünk, hogy decemberben rendezték az Európa-bajnokságot, és erre a világversenyre mindenki emlékezett. A kézilabda hosszú ideje a második vagy a harmadik legnépszerűbb sportág Magyarországon, és a szurkolók tizenkét éve vártak egy olyan nagy sikerre, amit most elértünk. Valószínűleg ez döntött ezen a mostani szavazáson.

Mennyit léphet előre a csapat az új olimpiai ciklusban Párizshoz képest?

Az egyetlen dolog, amit meg tudok ígérni, hogy továbbra is nagyon keményen fogunk dolgozni, jósolni azonban nem szeretnék.