Juhász István 1945. július 17-én született Budapesten. 1959-ben igazolt le a Ferencvárosi Torna Clubhoz, 1963. november 7-én mutatkozott be az élvonalban, és nem is akárhogyan. A Ferencváros–Pécsi Dózsa (5:1) bajnokin a sérült Albert Flórián helyén játszva négy gólt rúgott.
Egy időben tisztviselőként dolgozott Csepelen, közben esti gimnáziumban tanult, és Alsónémediből járt be a fővárosba. A Ferencváros első csapatában 1973 és 1976 között 480 mérkőzésen játszott, 87 gólt ért el. A zöld-fehérekkel négy bajnoki aranyat (1964, 1967, 1968, 1975–1976), Más kérdés, hogy az 1976-ban nyertről maga hozta nyilvánosságra egy nyilatkozatában, hogy bundáztak… Háromszoros Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1972, 1974, 1976). 1965-ben Vásárvárosok Kupáját nyert a Ferencvárossal, 1968-ban ezüstérmet szerzett ugyanebben a sorozatban. 1975. május 14-én játszott a Dinamo Kijev ellen elveszített KEK-döntőben is, az egyetlen mezőnyjátékos, aki mind e három sorozat döntőjében pályára lépett.
Mindemellett még UEFA-kupa-elődöntős is volt 1971–1972-ben. Az 1972–1973-as idény végén, mint a legjobb átlagosztályzatot elért játékos, elnyerte a Népsport Kupát. Fél évvel később az MLSZ az 1973-as Év játékosának választotta. 1974-ben a Ferencváros örökös bajnoka címmel tüntették ki. 1977-ben átigazolt a MEDOSZ ERDÉRT csapatába, majd egy év múlva visszatért a Ferencvároshoz, de már nem játékosként, a népligeti sportközpont építési munkálatait felügyelte.
1968-ban olimpiai aranyérmet nyert Mexikóban. Mind a hat mérkőzésen szerepelt a tornán, a döntőben betalált a bolgárok kapujába, majd a spanyol bíró a 85. percben indokolatlanul kiállította. Természetesen neki is járt az aranyéremből. 1969. június 15-én debütált a nagyválogatottban, és 1974. május 29-ig huszonhárom hivatalos mérkőzésen ölthette magára az A-válogatott, egy gólt ért el. Az 1972-es belgiumi Európa-bajnokságon a negyedik helyen végzett a csapattal.
A hetvenes évek végén az Egyesült Államokba költözött. Először a Kansas City Comets teremcsapatához, a Major Indoor Soccer League-be igazolt, de amikor jött egy hozzá nem értő angol edző, több társával együtt ő is felbontotta a szerződését. Floridában telepedett le a családdal, ott kezdett el edzősködni meg szerszámokkal kereskedni. Később San Diegóban három korosztályos ificsapatot is irányított, nyári táborokban egyszerre harminc-negyven gyereket is edzett. 1996-ban tért haza, immár nyugdíjasként élt Alsónémediben. Jogi doktori címet szerzett.
(A képen Páncsics Miklós és Vidáts Csaba előtt.)