A feol.hu a gyászhír kapcsán arról ír, hogy Barabás Zsolt 1947. november 8-án született, a Székesfehérvári Vasasban kezdte a kézilabdát, főiskolai tanulmányai alatt szerepelt a TFSE együttesében, sportolói karrierjét a Székesfehérvári MÁV Előrében zárta le, 1973-ban, mindössze 26 évesen. 1980-ban a női juniorválogatott szakvezetője lett. Hat éven át dolgozott velük, aztán következett az igazán nagy kihívás, a felnőtt női válogatott szövetségi kapitányi posztja, 1986-tól, két éven át látta el a feladatot.
Később Kuvaitban is dolgozott vállalt munkát, 1989-ben tért haza, átvette a hazai mezőnyben már akkor is meghatározó Tisza Volán irányítását, két évig irányította a szegedi férfiakat. Pécsen dolgozott a következő idényben, női, élvonalbeli csapatot edzette, majd az NB I-es Alcoa női csapatának kispadjára ült, szülővárosában. Később eltávolodott kedvenc sportágától.
A helyi lapnak azonban még beszélt a párizsi olimpián, a válogatott által az utolsó 15 másodpercben elbukott, az éremről szóló utolsó meccséről is. Lerajzolta, hogy szerinte a játékosok közül kit kellett volna pályán tartani, úgy vélte, ha a szakvezető is úgy gondolkodik, mint ő, talán sikerrel lehetett volna befejezni az utolsó akciót. Majd legyintett és hozzátette.
„Lehet, ez sem vezetett volna eredményre, én csak kívülről okoskodom.”
Fehérvári otthonában érte a halál szerdára virradóra. Barabás Zsolt november elején töltötte volna 77. életévét.