A mérkőzés képe (döbbenetes labdabirtoklási és lövészszámbeli fölény a Manchester Citynél) alkalmas arra, hogy polémia szülessen: csak szerencséje volt a Real Madridnak, vagy kivételes és ritka bölcsességgel Carlo Ancelotti az egyetlen taktikát megjátszotta, amellyel esélye lehetett a továbbjutásra.
Ancelottinak, amikor átgondolta csapata játékfilozófiáját az előttük álló 90 vagy 120 percre, szem előtt kellett tartania a következőket: a Manchester City tizenegy hónappal ezelőtt 4-0-ra kiütötte a Madridot az Etihadban. Bernardo Silva és Kevin de Bruyne vezérletével akkor az angolok 37 perc alatt két gólt szereztek, s már akkor nagyon közel jártak ahhoz, hogy eldöntsék a továbbjutást. (Mint utóbb kiderült, már az első gól eldöntötte, melyik csapat mehet a döntőbe, de a vége kiütéses vereség lett, a City a második félidő hajrájában még további két gólt szerzett.) Ezt a forgatókönyvet természetesen Ancelotti mindenképpen el akarta kerülni, még azt is idevéve, hogy a múlt héten Bernardo Silva ismét a meccs elején gólt szerzett.
Azt is pontosan tudta az olasz Mister, hogy a City a legutóbbi két évben, tehát 2022 április közepe óta, a Bajnokok Ligájában az Etihadban játszott mérkőzései közül tizenegy meccsből mindössze egyszer, 2022. szeptember 14-én, a Borussia Dortmund ellen nem szerzett legalább három gólt. Ebben az „adagban” volt két Real Madrid elleni találkozó is, mindkettő, spanyol szempontból, négy kapott góllal.
Most a Madrid a védekezésre rendezkedett be, szándékosan vagy eleve kényszerűségből átengedte a területet, de szellőlábú játékosai éberen figyelték az ellentámadások lehetőségét. Ancelotti úgy kalkulált, hogy bár a Madrid támadásai gyakrabban és veszélyesebben futnak a bal oldalon, ezúttal – mivel a City védelmébe visszakerült a Premier League egyik leggyorsabb hátvédje, Kyle Walker – inkább a jobb oldalon kerülhetnek az angolok mögé. Így született az első gól, amelynél Rodrygo ugyan elsőre belelőtte a jól vetődő Édersonba a labdát, de aztán másodjára a kapuba talált.
Attól kezdve még egyoldalúbbá vált a mérkőzés. Andrij Lunyin magabiztosan, de nem extra bravúrokat bemutatva védett, s ez egyben azt is jelzi, hogy bár sokat (rengeteget) birtokolta a labdát a City, elképesztő mennyiségű szögletet lőhetett (a Madrid szempontjából jó, hogy nem él a grundok szabálya: három „korner” egy tizenegyes…), igazán nagy ziccert talán egyet vagy kettőt hagyott csak ki.
Vagyis, ha azt keressük, miért nem nyert a Manchester City, azt jelölhetjük meg, hogy
azért, mert nem tudta a szokásos minőségű helyzeteit kialakítani,
s ebben nyilvánvalóan része volt annak is, hogy a Madrid nagyon magas szinten védekezett, óriási futómennyiséggel, nagyon kevés kapuközeli szabálytalanságot elkövetve.
Akad még egy faktor, amelyet érdemes kiemelni, s amelyet úgy lehetne definiálni, hogy Erling Haaland kontra Real Madrid, vagy Erling Haaland kontra nagy mérkőzések. A norvég, aki éppen e mérkőzés előtt vette át Luis Figótól az előző idény BL-gólkirályának járó díjat, kétségtelenül rendkívül eredményes a Manchester Cityben (is). A tétmérkőzéseket tekintve 92 találkozón 83 gólt szerzett. De a Real Madrid elleni négy BL-meccsen egyen sem. A tavalyi, az Internazionale elleni BL-döntőben egyet sem. A Premier League 2023–2024-es idényében a Liverpool ellen csak egyet, az Arsenal ellen egyet sem.
Fura, de Pep Guardiola azt is hangsúlyozta, hogy Kevin de Bruyne és Erling Haaland (a City három legbiztosabb tizenegyes-lövőjéből kettő) maguk kérték a cserét, azért váltotta éppen őket Mateo Kovačićcsal és Julian Álvarezzel.
Szerda este a Manchester City a játékával a Barcelona tiki-takájának rosszabbik válfaját mutatta és idézte: rövid passzokkal járatta a labdát, de kevés kivétellel nem tudta távoli lövéssel megbontani a madridi védekezést, s ahogyan emlegettük, nem tudott helyzetbe kerülni.
Ancelotti kockáztatott, hiszen – bár volt helyzete Rüdigernek a hosszabbításban – nehéz azt feltételezni, hogy ha a City megszerezte volna a vezetést a Madrid tud váltani, s kiegyenlít. Egy olyan helyzetben még az is benne volt, hogy a Madrid kinyílik és a City lő még egyet. Fenyegetett, hogy megszakad egy 2013 (!) óta élő sorozat: azóta nem kapott ki a Real Madrid a Bajnokok Ligájában olyan mérkőzésen, amelyen vezetett a szünetben. Immár 57 ilyen találkozón van túl a csapat.
A Bajnokok Ligája negyeddöntős mezőnyét dominálták az angol és a spanyol csapatok. Közülük csak egy jutott tovább, mert annak „muszáj” volt: spanyol találkozott angollal, az egyik nyilvánvalóan továbbjutott. De a versenyben maradottak felét immár a Bundesliga adja. Mint 2020-ban, amikor a Bayern és egy másik német (akkor az RB Leipzig) mellett a PSG is elődöntős volt.