Szabó Tünde országgyűlési képviselő 1991 és 1992 között egy-egy olimpiai és világbajnoki ezüstérmet, valamint két Eb-ezüstérmet nyert hátúszásban. Valamennyi versenyen és számban egyetlenegy valaki előzte meg őt, aki nem volt más, mint Egerszegi Krisztina.
A Magyar Úszó Szövetség és az Európai Úszó Szövetség korábbi alelnöke sportolói pályafutása alatt végig hűséges maradt nevelőegyesületéhez, 1992-es visszavonulásáig a Nyíregyházi Vasutas SC színeiben versenyzett, pedig akkoriban egyáltalán nem voltak biztosítottak olyan infrastrukturális és edzéslehetőségek, mint manapság. A kormánybiztos azt mondta az InfoRádió Vegyesúszás című magazinműsorában, hogy a mai fiatalok valószínűleg elképedve hallgatnák, ha részletesen elmondaná nekik, milyen szélsőséges körülmények között és közegben kellett készülnie. Felidézte, hogy sátras medencében edzettek, sokszor nagyon fáztak a tréningek alatt. Olyan színe volt a hideg víznek, hogy nem lehetett látni a csíkot a medence alján a csempéken. A sátras uszodában hideg vízben úszták a kilométereket, a levegő hőmérséklete pedig még alacsonyabb volt.
„Amikor kint mínusz 5-10 fokot mutatott a hőmérő, bizony bent, az uszodában is mínuszok voltak és a konditeremben sem volt más a helyzet”
– emlékezett vissza a régi időkre.
Szabó Tünde ugyanakkor megjegyezte: a szélsőséges körülmények ellenére megvolt a pozitív hatása is annak a közegnek, amely nagy fegyelemre nevelte őket. Hozzátette: a mai fiatalokkal valószínűleg nem lehetne megszerettetni a sportot ilyen feltételek mellett és gyaníthatóan a szülők sem szívesen engednék gyermekeiket olyan felszereltségű létesítményekbe, mint amilyenek a 90-es évek elején voltak idehaza több helyen is.
Az egy más kor volt, nem is panaszkodtak
A korábbi sportért felelős államtitkár sosem vesztett a motivációjából, nem panaszkodott a körülményekre, az edzésekre és a versenyekre koncentrált. Abban az időszakban ugyanis nem fogalmazódott meg és nem tudatosult benne, mennyire rossz körülmények között kell edzenie, mert az egy teljesen más kor volt, teljesen más lehetőségekkel, akkoriban nem igazán volt összehasonlítási alapja. Emlékei szerint a 90-es évek elején néhány budapesti sportlétesítményt leszámítva nem voltak az országban jól felszerelt, modern uszodák, csarnokok. Azokhoz a körülményekhez kellett alkalmazkodniuk, nem tehettek mást.
Szabó Tünde elmondta azt is, hogy legnagyobb vetélytársa, az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina 33-as uszodában készült a 400 méter vegyesúszásra is.
„Elgondolkodtató, hogy milyen feltételek, edzési lehetőségek voltak annak idején, de azért az országban nem számítottak kirívóan rossznak a nyíregyházi körülmények”
– jegyezte meg.
A parlamenti képviselő örömmel látja, hogy a sport folyamatosan fejlődik és most már állami szinten is kiemelt figyelmet kap. A fejlesztések, beruházások elengedhetetlenek, halad az idő és a világ változásaival párhuzamosan az orvostudomány is, nem szabad figyelmen kívül hagyni a táplálkozást és a mentális felkészítést sem. A politikus úgy látja, a sporttudomány nagyon összetetté vált, sokszor csak nüanszokon múlik egy olimpiai vagy világbajnoki cím. „Már akkoriban is sokat számított egy-egy századmásodperc, erről Rózsa Norbert és Güttler Károly sokat tudna mesélni. Mostanra pedig még jobban kiélesedett egy-egy versenyszituáció. Nekem nem volt pszichológusom, masszőröm, orvosom, és akkor ez volt a természetes. Ma már ilyen nem lehetséges” – mondta Szabó Tünde.