Hollandia, két elbukott világbajnoki döntő után, végre megnyert egy nagy tornát. Maga a második gól szerzője (az elsőt Rudd Gullit fejelte) így vélekedett legendássá lett találatáról: „Ilyet az életben csak egyszer lő az ember…”
Illendő gyorsan hozzátenni: ennyire nem volt azért sima a győzelem. A szovjet korszakban először fejedelminek minősíthető prémiumért játszó, a vereséggel fejenként 25 ezer nyugatnémet márkát bukó Szbornajának a gyenge kezdés ellenére esélye volt az egyenlítésre. A másfél évvel korábban az európai Aranylabdával kitüntetett Igor Belanov lelkén száradt elsősorban, hogy nem sikerült.
Az apró termetű csatár már az első játékrészben is kihagyott egy nagy helyzetet, majd a második játékrészben előbb a kapufát trafálta telibe, majd – miután Hans van Breukelen fölöslegesen földre vitte Gocmanovot – büntetőt lőhetett. Talán nem volt a legszerencsésebb döntés az egyébként is mindig önbizalomhiánnyal küzdő, a kihagyott helyzetek után a szokásosnál is jóval idegesebb Belanovra bízni a lövést. Az elbizonytalanodott csatár Van Breukelen kezébe lőtte a labdát.
Az Eb-döntőben 2-0-ra győzött Hollandia a Szovjetunió ellen. Ruud Gullit, Marco van Basten, Frank Rijkaard és Ronald Koeman generációjának sikerült, ami a Johan Cruyff fémjelezte Oranjénak nem: felült a kontinens futballtrónjára.
35 years ago today:
— A Funny Old Game (@sid_lambert) June 25, 2023
The ball came to Marco Van Basten at a difficult height, and a near-impossible angle.
Dear Lord. That is a Ferrero Fucking Rocher of a volley.
pic.twitter.com/fYvQTTcUte