„Hadd kezdjem azzal, hogy az amerikaiak megérdemelten nyertek, jobbak voltak nálunk. Mégsem tudom csak úgy elengedni mindazt, ami történt, mert azt mondom: ha ugyanilyen játékvezetést kapunk egy éve Budapesten a döntőben, akkor megnyerjük a világbajnokságot.
Visszanéztem több jelenetet, az emberelőnyeik többsége fújható volt – viszont hogy mi a harmadik negyed végéig mindössze hármat kapjunk, az engem felháborít, mert a mi oldalunkon is adódott legalább három-négy ötven-ötvenes szitu, amiben ugyanúgy fújhattak volna. Összességében Izraelnek többet ítéltek a negyeddöntőben, mint nekünk, ők kikaptak tízzel, mi hattal – ennél azért nagyobb különbség van a két csapat között, és egyáltalán nem gondolom, hogy az amerikaiak meg ennyivel jobbak nálunk.
Amikor tavaly itt túráztunk, az amerikai bírók tisztességesebben vezették a felkészülési meccseinket. Gyakorlatilag két és fél negyeden át akciógólokkal tartottuk magunkat egálban, nem véletlenül tűnt idegesnek a másik kispad. Az persze törvényszerű volt, hogy ebben az őrlésben előbb-utóbb elfáradunk, meg az amerikaiak is látták, hogy tovább is mehetnek a keménységben, mint az egyébként megszokott határ. Fáradtan pedig egyre komolyabbakat hibáztunk a harmadik negyed vége felé és aztán a negyedikben, amikor már könnyű gólokat lőttek.
Még egyszer, nem állítom, hogyha másképp vezetik, netán csak normálisan, akkor nyerünk – legfeljebb kikapunk egy-két góllal, és akkor amiatt vagyok dühös. Így viszont egy pillanatig nem tudok haragudni a lányokra, meg is dicsértem őket, mert még az életben nem játszottak ilyen színvonalon az amerikaiak ellen, mint két és fél negyeden át. Hogy mit keresett a parton ugyanaz az ausztrál bírónő, akit tavaly felfüggesztettek, miután a spanyolok elleni Világliga-döntőnkön cserével kiállította ütésért a centert, aztán visszavonta az ítéletét és visszahívták a játékost a zuhanyból, hogy bocs, mégsem, és végül ő lőtte a győztes ötméterest...
Ezt jó lenne megfejteni, most azon túl, hogy ausztrálként a világ másik végén, tavaly november óta garantáltan nem vezetett ilyen hőfokú meccset, úgyhogy a világ vicce, hogy egy ilyen szintű tornán próbálja felvenni a fonalat, ami megint nem sikerült neki. És még azt sem állítom, hogy direkt csinálta, csupán ennyi telik tőle.
De rendben, foglalkozzunk a saját dolgunkkal, tanulunk ebből a mérkőzésből, meg talán az is jelent majd valamit, ha végre teljesen egészségesen állunk fel, mert Rebeccával (Parkes) más lehet, neki simábban adják a kiállításokat, úgyhogy bízom benne, a vébére ott lesz ő is, és mindenki más, és akkor egyszer végre felénk fordul a szerencse. Tettünk eddig is sokat, és még fogunk is, hogy így legyen.”
A Világkupa elődöntőjében az Egyesült Államok 16-10-re győzött a magyar válogatott ellen, amely így hétfőn hajnali kettőkor a spanyolokkal a bronzéremért játszhat majd.