„Hogy véget ért, nem volt előre várható. E szervezet főtitkárának lenni nagyon megtisztelő, nemes munka. Szép feladataim voltak, aztán kitört a háború, és hamar kiderült, másként látok dolgokat, mint azt a jelenlegi orosz elnök szerette volna.
Én nem hozzá akartam lojális lenni, hanem az ökölvíváshoz.
Tudtam, ez hosszú távon nem működött volna, így mind a ketten jobbnak láttuk, ha különválnak az útjaink” – idézi az egykori ökölvívó Best magazinnak adott nyilatkozatát a Blikk.
Kovács „Koko” István és családja, felesége kérésére kis ideig még Svájcban maradtak. „Azt gondoltam, ötvenvalahány évesen megengedhetem magamnak, hogy végre egy évig ne dolgozzak, csak pihenjek, feltöltődjek, a családomnak éljek. (…) Besegítek a háztartásba, és minden erőmmel beszálltam a gyereknevelésbe is. Az idejét nem tudom megmondani, mikor volt ennyi szabadidőm. Soha. De mondtam Katinak, egy évnél hosszabb időt nem tudok ilyen nyugdíjas tempóban elképzelni magamnak, ha ez letelt, irány vissza a sportéletbe” – jelentette ki.