Az Union a hétvégi forduló előtt az ötödik helyen áll a Bundesliga tabelláján, bár óriási bravúr lenne, akár még arra is esélye van – hiszen a kettővel előtte álló Bayer Leverkusennek mindössze eggyel van több pontja –, akár a Bajnokok Ligája-indulást kiharcolhassa.
Ettől függetlenül is megállapítható, hogy története legpazarabb idényét éli. A mai huszonévesek számára nehezen értelmezhető kategória, de az Union, amely mindössze a harmadik idényét tölti a Bundesliga 1-ben, a XXI. század első olyan szereplője a legmagasabb német osztályban, amely a hajdani NDK-ban is értelmezhető, mondjuk úgy, sikeres pályát futott be.
Az egykori NDK területén működő csapatok közül az RB Leipzig abszolút új alakulat, az Union ellenben 1968-ban megnyerte, 1986-ban másodikként zárta a keletnémet országos kupasorozatot, amelyet szakszervezeti támogató után FDGB Pokalnak neveztek.
A keletnémet korszakban az Union kifejezetten népszerűnek számított, nem túlzás a főváros legnépszerűbb klubjának titulálni. Népszerűségét már önmagában az megalapozta, hogy legfőbb riválisa az állambiztonsági szervek alakulata, a Dynamo (BFC Dynamo) volt, amely, fogalmazzunk úgy, központi akaratra, sorozatban kilenc bajnoki címet nyert a hetvenes évek végétől kezdve. Az Union hívei szívesen láttatták csapatukat úgy, amely a hatalom ellen küzd, s amely bár nincs híján a képességeknek, a hatalommal szemben esélytelen.
A legendák szerint a csapat hívei gyakran kiabálták a bajnoki mérkőzéseken, a szabadrúgásoknál, a sorfalra „hivatkozva”, hogy le a fallal – nyilvánvaló utalás a Berlini Falra –, de azért lehet, hogy ez csak az emlékekben maradt így meg. A csapat híres szurkolói közé tartozott a punklegenda, Nina Hagen, aki élete első húsz évét az NDK-ban töltötte, majd Hamburgba „disszidált”.
Az NDK szétesése után az Union eleinte anyagi problémákkal küzdött. Tíz éven keresztül a harmadik vonalban szerepelt, majd feljutott a Bundesliga 2-be, de – bár a DFB-kupában egy idényen át remekelt – nem tudott még feljebb lépni, aztán visszacsúszott megint a harmadik vonalba. Sőt, miután gyakorlatilag csődbe jutott, még a negyedik vonalban is szerénykedett. 2009-ben kezdődött egy jobb korszak, attól kezdve, az immár egységes főváros a Hertha BSC mögötti második számú csapataként, a Bundesliga 2-ben szerepelt. 2019 nyarán onnan is még feljebb lépett, története során először, bejutott a Bundesliga első osztályába.
A mostani az elitben a harmadik idénye, a tizenegyedik és a hetedik helyezés után most még jobban reménykedik.
A játékoskeret leghíresebb játékosa a házi gólkirály Max Kruse, aki 2013 és 2015 között 14-szer játszott a német válogatottban. Játszott a Werder ,a Freiburg, a Gladbach és a Wolfsburg színeiben is a legmagasabb osztályban, aztán megfordult Törökországban, a Fenernél. Pályafutása legnagyobb vargabetűjében szerepet játszott, hogy gyakorlatilag hivatásos pókerjátékos, aki nagy tétekben zsugázik – pechjére egyszer egy óriási nyereményt egy taxiban felejtett.
A csapat legjobbjai közé tartozik még a kapus Andreas Luthe, aki az Unionban futott be igazán, túl a harmincon. A légiósok közül a két japán, Endo Keita és Haragucsi Genki volt tagja hazája válogatottjának, kettejük közül Haragucsi az idősebb és egyben a híresebb, gólt szerzett a 2018-as világbajnokságon is. A nigériaiak közül Taiwo Awoniyi az egyik legjobb góllövője az Unionnak,