Mielőtt felbukkant a neve a nemzetközi futballsajtóban, még a legnagyobb szakértők is jószerével csak két japán játékost ismertek. Kamamoto Kunisigét, aki az 1968-as mexikói olimpia gólkirálya volt és Okudera Jaszuhikót, az első japánt, aki bajnoki címet nyert a nagy európai bajnokságok egyikében. (1977-től egy évtizeden keresztül a Bundesliga 1-ben futballozott, a Köln, a Hertha és a Werder Bremen nevét viselve.)
Aztán jött Kazu. Még Nakata Hidetosi, vagy a későbbi nagy ászok kisfiúk voltak, amikor Kazu – így, vagy Kazu királyként becézik a futball világában – felült egy repülőre, s Tokióból Brazíliába költözött. Nem egyedül, hanem két évvel idősebb bátyjával, Jaszutosival, aki mostantól az edzője is új állomáshelyén.
Az élethez szerencse kell. Brazíliában többségükben szánni valóan szegény fiúkból lettek futballsztárok, ő fordított utat járt, nem csupán földrajzilag. Az édesapja gazdag üzletemberként fizette fia álmát, hogy elmenjen Brazíliába, futsalozni. São Paulóban, a Juventusban kezdett játszani, majd – nyilván nem véletlenül, egy japán túrára – kölcsön vette a Palmeiras, de játszott a XV de Jauban, a Santosban, a Macubarában, az Aragoasban és a Curitában is. Ezek közül a leghíresebb a Santos, a legnagyobb sikerét pedig a Curitibával érte el, megnyerve Paraná állam bajnokságát. A Japánban (is) Istennek tartott Zico testvére, Edu Coimbra volt a csapat edzője.
Kazu volt annyira jó játékos, hogy megállja a helyét a brazil élvonalban,
de a Jomiuri 1990-ben hazacsábította Japánba. Akkor már lehetett sejteni, hogy küszöbön az ottani profi liga megalapítása, az ország labdarúgása óriási változások előtt áll. Végül 1992-ben alapította meg tíz csapat a J-League-et, 1993-ban indult a liga, abban az évben, amelyben Kazut ünnepelték Ázsia legjobbjaként. Abban az esztendőben már olyan világsztárok kötelezték el magukat a J-League-be, mint Gary Lineker, Zico, és Ramon Díaz. Azt nyilatkozta akkoriban Kavabucsi Saburo, a J-League elnöke: „A végső célunk a 2002-es világbajnokság megrendezése, tulajdonképpen a mostani erőfeszítéseink is ezt a célt szol¬gálják. A klubjaink most tizenötezres stadionokban lak¬nak, de a vb-re legalább tizenöt negyvenezres létesítményt akarunk építeni. A mostani nagy nevek csak a kezdetet jelentik, ezzel is az a célunk, hogy minél több fiatal kapjon kedvet a játékhoz, s közülük sokan ne csak Miura Kazujosit, hanem akár Gary Linekert is felülmúlják majd.”
Kazu 1994-ig az időközben a Verdy nevet kapó zöldeknél futballozott, csapata nyerte az első profi bajnokságot. Huszonhét évesen az akkor virágkorát élő Serie A-ba, Olaszországba, a Genoába igazolt, az AC Milan ellen mutatkozott be. Egy évvel később visszatért Japánba, a Verdyhez, 1996-ban ő lett a bajnokság gólkirálya. Nagyon szeretett volna bekerülni a története során először világbajnoki résztvevő japán csapatba a franciaországi Mondialon, de kihagyták, kimaradt, annak ellenére is, hogy tizenhárom selejtezőn is szerepelt. Végül soha nem játszott nagypályás világbajnokságon, a válogatott történetének második legjobb góllövőjeként az 1992-es Ázsia-kupa-győzelem maradt a legnagyobb sikere.
Már a harminckettedik évében járt – azt gondoltuk, pályafutása végéhez közeledik –, amikor ismét átjött Európába, a zágrábi Croatia csapatához, de az ezredfordulón már a Kioto Purple Sanga mezét viselte, aztán pedig a Vissel Kobéjét és a Jokohamáét.
2005-ben kölcsön vette az ausztrál Sydney FC, a klubvilágbajnokságra. A 38 éves Kazu két gólt szerzett a tornán. 2012-ben a Jokohama FC megint kölcsönadta, ezúttal a japán futsalligában szereplő Eszpolada Hokkaidónak.
2016-ban a Cerezo Oszaka ellen 49 évesen ő lett a legidősebb játékos, aki gólt szerzett hivatalos meccsen a Jokohama FC színeiben, egyébként a J2-League-ben. A saját csúcsát javította meg.
2017-ben egyenesen világcsúcstartó lett, az első aranylabdás, az angol Stanley Matthews rekordját megdöntve a futballtörténelem legidősebb profi játékosaként ünnepelték. Akkor 50 éves és hét napos volt, két nappal idősebb, mint Matthews 1965-ben, rekordjakor.
De hol volt, hol van még a vége? 2018 elején Kazu ismét megújította szerződését a Jokohama FC-vel, hogy pályafutása 33. szezonjában játsszon. Aztán újra és újra hosszabbított. A napokban kezdi meg majd a 37. idényét, 1967. február 26-án született, hamarosan 55 éves lesz. A japán negyedosztályban szereplő Szudzuka Point Getters együtteséhez került kölcsönbe a Jokohamától.