A 25 éves, Európa-bajnoki ezüstérmes úszó ügyvéd édesapját, korábbi edzőjét, egykori olimpikon úszót (és jelenleg is gyerekek úszóedzőjét) vádolta meg azzal, hogy bántalmazta őt és édesanyját is. Szilágyi Zoltán egykori olimpikon nyílt levélben válaszolt az elhangzottakra. A MÚSZ elnöke a szövetség két bizottságát is vizsgálat lefolytatására utasította. Wladár Sándor az InfoRádióban a Szilágyi Zoltánnal való közelmúltbeli konfliktusukról és a lánya által elmondottakról is beszélt.
Az ügyben bírósági eljárás lefolytatása várható, miután Szilágyi Zoltán büntetőfeljelentést helyezett kilátásba. Az úszószövetség elnöke is leszögezte, hogy az ügy messze túlmutat a MÚSZ hatáskörén.
Messzenyúló hatásai lehetnek
Bár az elhangzottak valóságtartalma egyelőre nem ismert, az InfoRádió felkeresett egy szakembert azzal kapcsolatban, miként lehet pszichológiailag feldolgozni egy esetleges bántalmazási traumát. Elhangzott az a kérdés is, hogy milyen a sportolók helyzete egy ilyen esetben.
"A pszichológiának külön ága a krízisintervenciós vagy kríziskezelő ág. Ebben speciális módszereket alkalmaznak, ugyanis mindenféleképpen fel kell dolgozni ezeket az élményeket amennyire csak lehet" - mondta az InfoRádióban Lénárt Ágota Ilona sportpszichológus, pszichoterapeuta, az olimpiai csapat sportpszichológiai csapatának vezetője, a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője. Megjegyezte, természetesen az elszenvedett bántalom mértékének megfelelően vannak nagyon súlyos esetek is.
Az ilyen emlékek, traumák feldolgozása azért is fontos, mert "egyrészt a további életvitelt nagyon jelentősen megnehezíti, másrészt ezek a minták sajnos öröklődnek. És még olyanról is tudunk, amikor valaki azt mondja, hogy engem is vertek és mégis milyen jó felnőtt lettem. Ezt a helyzetet – ami hasonló a Stockholm-szindrómához, amelyben az áldozat megszereti a fogvatartóját, vagy legalábbis azt gondolja, hogy amit ő elszenvedett az jó – mindenféleképpen meg kell akadályozni, ahogy azt is, hogy ez a minta továbbmenjen" – fejtette ki megkeresésünkre Lénárt Ágota.
A szakember rámutatott: világszerte jellemző – és ezt a koronavírus-járvány csak erősítette –, hogy a családon belüli erőszak vagy egyáltalán a nagyon sok látott-hallott agresszió is egy hasonló irányba viszi a társadalmat.
"Nem véletlenül mondják már hosszú évek, évtizedek óta a szakemberek, hogy nem kellene ennyi agresszív filmet és felvételt mutatni a tévében, a különböző médiumokban, mert ez nagyon káros hatással van, főleg a fiatalokra. Nagyon sokan komolyan is veszik a látottakat, mintaként kezdik kezelni, és a látottak nyomán felhatalmazva érzik magukat arra, hogy így viselkedjenek" – ismertette az agresszió általános terjedésének problémáját a sportpszichológus.
A feldolgozás azért fontos, mert ezzel meg lehet akadályozni a további problémákat, hiszen egy traumatizált, bántalmazott ember másképp fog viselkedni.
"A történtek kihatnak az önbecsülésére, a társadalmi kapcsolataira, a családalapítására, sőt még azt is meg merem kockáztatni a fejlődéslélektan állításai szerint is, hogy nem fogja tudni oly módon nevelni a gyerekét, mint ami optimális lenne. Vagyis nagyon széleskörű kisugárzási területtel bír egy ilyen eset" - hangsúlyozta a szakember.
Nagyon jónak tartja, hogy a sportban ez a dolog, a bántalmazás kérdése fölmerült. Sokan kérdezik azonban, hogy miért pont most és miért pont így. A szakember elmondása szerint "sajnos a sportban vannak olyan fékezőerők, amik sokszor lehetetlenné teszik azt, hogy a sportoló jelentse az esetet vagy valamilyen módon megoldást tudjon találni arra, hogy vele így bántak. Ezért olyan jó, hogy előjött a téma. Ez egy társadalmi jelenség, kell vele foglalkozni, és azt gondolom, hogy különböző fórumokat is meg kell kérdezni ezzel kapcsolatosan, sőt a segítségüket is igénybe kell venni, hogy ezeket a folyamatokat társadalmi szinten is föl tudjuk tárni.
Fontos, hogy megismerjék a társadalom tagjai, nekik milyen lehetőségeik vannak arra, hogy ezt megakadályozzák, ha pedig már bekövetkezett, akkor ezt hogyan lehet kezelni
És ezzel kapcsolatosan vegyék is észre a megnyilvánulásokat" - sorolta Lénárt Ágota.
A legfőbb nehézséget például a gyerekek esetében lehet tapasztalni, hiszen a gyerekek még nem nagyon tudják eldönteni, hogy hol van az a határ, amitől kezdve valami már bántalmazás. Főleg hogyha a környezet is azt mondja, hogy »egy pofonba még nem halt bele senki«. Ez kétségtelen, de lehet, hogy ez egy olyan minőségű pofon volt, amiben már – idézőjelbe téve – bele lehet halni. Fontos lesz tehát a gyerekeknek a felvilágosítása is ez ügyben. És amit régóta szeretnénk a sportban is, az az, hogy az edzői etikai kódexbe bekerüljenek az ilyen esetekre vonatkozó szabályok. Az előírások már természetesen megszülettek, de azok betartatása, megvalósítása azt gondolom még sok területen várat magára" – fejtette ki az olimpiai csapat sportpszichológiai csapatának vezetője.