Tegyük gyorsan hozzá: a Nemzetek Ligája rendszere olyan, hogy eleve erősorrend szerint kategorizálja a csapatokat, Marco Rossi válogatottja pedig a tizenhat A-osztályos csapatból mindenfajta ranglista szerint a leggyengébb. Hozzá véve ehhez, hogy az erősorrend alapján a 13-15. válogatottat (azonos kalap) eleve nem kaphattuk, nyilvánvaló volt, hogy olyan négyesbe kerülünk, amelynek csapatai lényegesen nagyobb játékerőt képviselnek.
Mindezek tudatában is „sikerült” az adott kalapokból a legveretesebb futballmúlttal rendelkező válogatottat megkapni. Az Európa-bajnokságon az Európa-bajnok és a legutóbbi két világbajnok, másképpen az előző 2016-os Európa-bajnokság négy elődöntőséből három jutott riválisnak. Most a nyári Európa-bajnokság két döntőse (Olaszország és Anglia), valamint az őszi eredmények alapján az 55 európai ország közül a legjobb mérleget felmutató Németország jutott.
Nézzük az egyetlen pozitívumot: a háromból kettő ellen idegenben nagy bravúrt ért el a magyar csapat idén. A németek ellen Münchenben 2-2-t játszott az Eb-csoportszakaszának zárófordulójában, az angolok ellen pedig 1-1-t a Wembley-ben, világbajnoki selejtezőn. A teljes futballtörténelmünkben az angolok ellen ez a legjobb idegenbeli eredmény tétmérkőzésen, a németekkel júniusban játszott először vendégként, tehát nem semleges pályán tétmeccset a magyar válogatott.
A három hazai mérkőzésből egy, az első hazai, biztosan zárt kapus lesz. Ebből a szempontból az olaszok elleni budapesti találkozó tűnik a legsimábbnak, gondolva a 2021-es történésekre, mind az angolok, mind a németek elleni mérkőzés (legalábbis az, amelyik nem lesz zárt kapus, a mérkőzések sorrendje még nem ismert), fogalmazzunk úgy, hogy a korábbiaknál lényegesen nagyobb fegyelmezettséget és önmérsékletet kíván majd a magyar szurkolóktól.
A magyar válogatottnak mind a három rivális ellen negatív a mérlege az utóbbi évtizedekben. Az angolok elleni októberi, londoni 1-1 egy 1962-ben indult rossz sorozatot zárt le, a chilei Mundial Rancaguában elért 2:1-es győzelme óta 2021 őszéig minden tétmérkőzését elveszítette a magyar válogatott az angolok ellen. (Két válogatott ellen hasonlóan rossz a mérlegünk: a portugál és 1984 óta a holland.)
A németek ellen idén nyárig nem játszottunk tétmérkőzést az 1954-es vb óta, a barátságos mérkőzésen mérlege magyar szempontból jobb, mint amit a két válogatott közötti, az elmúlt fél évszázadra jellemző tudáskülönbség sejtetne. A legutóbbi tíz találkozóból csak hármat nyertek meg a németek. Mi kettőt, az egyiket Mezey György (1985), a másikat Lothar Matthäus (2004) irányításával.
A most kisorsolt Nemzetek Ligája-szériában is a saját hazája, a saját nemzete ellen fogja vezetni a meggypiros mezeseket a magyar szövetségi kapitány: Marco Rossi számára kétségtelenül kivételes lesz a Squadra Azzurra elleni két találkozó.
Az olaszok (a háromból az egyedüliek, akik még nem biztosították a helyüket a 2022-es katari világbajnokságon) ellen egészen különleges a magyar válogatott budapesti mérlege. Miközben az is ismert, hogy a hajdanán sokkal szebb napokat látott magyar válogatott 1925 és 1952, Budapesten 1924 és 1955 között nyeretlen volt az olaszok ellen, érdemes kiemelni azt is, hogy a Squadra Azzurra 1940-től napjainkig, hét mérkőzéséből csupán egyet (1996) tudott megnyerni.