Ekler Luca a tokiói paralimpia előtt nem sokkal nagyon biztatónak tartja a lengyelországi kontinensviadalon nyújtott teljesítményét. Óriási boldogságot jelent számára, hogy a három számból kettőt, a távolugrást és a 400 méter futást meg tudta nyerni, ráadásul világcsúccsal, de 100 méteren is nagyon közel jár egyéni rekordjához. Mint mondta, a távolugrást illetően egy biztató és stabil sorozata volt, ennek ellenére kicsit jobb eredményt vár magától, azonban a 400 méteres, egy perc közeli (1:00.27) ideje minden várakozását fölmúlta.
A tíz évesen – egy storke-ot követően – a bal oldalára lebénult sportolónő az InfoRádió érdeklődésére megerősítette, valóban fontos része volt a 2017-es atlétikai-világbajnokságnak abban – ahol látta szerepelni a parasportolók versenyén a BIacsi testvéreket –, hogy ő maga is elinduljon a parasport és a paraatlétika felé vezető úton. Érzése szerint Magyarországon egyre inkább elfogadottabbá válik a parasport, amiért a sportolók maguk is sokat tehetnek. Fontosnak érzi kiállni emellett, mert mint hangsúlyozta: a fogyatékos sportolók ugyanúgy teljes értékű tagjai a társadalomnak.
„Ha megismernek minket jobban, ha látják, hogy nem vagyunk mások, ugyanúgy vannak álmaink, amiért küzdünk, akkor a társadalom is sokkal elfogadóbb lesz, nyitni fog”
– tette hozzá.
Ekler Luca arról is beszélt, hogy az öt évvel ezelőtti riói paralimpiakor még egyáltalán nem gondolta, hogy a következőn ő is ott lesz. „Nekem ez a lehetőség nagyon rejtett volt.” Sőt, korábban az sem fordult meg az álmaiban, hogy egyszer, mint sportoló élheti majd a mindennapjait. De az, hogy azt csinálhatja, amit a legjobban szeret, az jelenti számára a legtöbbet. Elárulta, tíz évbe is beletelt, mire képes volt elfogadnia azt, hogy az állapotán nem feltétlen tud változtatni, és „ebből kell kihoznia a legtöbbet”. „Hogy teljesen normális, hogy én egy kicsit más vagyok, fogyatékos vagyok.” Miután viszont a sport – és sok egyéb – által el tudta fogadni magát, már azt érezte:
„mehetek bárhová, rendben leszek”.