Kandidálásában nagy szerepet kapott, a sajtó is többször emlegette: kifejezetten sikeres volt sportszakmailag a 2003. június 15-től 2010. június 30-ig tartó első elnöki korszaka. Ez idő alatt a katalánok futballcsapata négy bajnoki címet, egy Király-kupát, három spanyol szuperkupát, két Bajnokok ligáját, egy UEFA Szuperkupát és egy klubvilágbajnoki címet nyert. Természetesen fontos ehhez hozzátenni, hogy a mindenkori elnök az egyesület összes szakosztályának élén áll – így egyebek mellett a kézi- és a kosárlabda-szakosztály is a szárnyai alá tartozik –, de tagadhatatlan, hogy a futballisták sikerei alapvetően befolyásolják a tagság előtt az elnök megítélését.
Joan Laporta i Estruch 1962. június 29-én született, jogász, a Barcelona Egyetemen szerzett diplomát. Az ezredforduló előtt, a Kék Elefánt (Elefant Blau) mozgalom színrelépése után lett ismert, ennek tagjai az egyesületet 1978 óta irányító akkori elnök, Josep Lluís Núñez i Clemente megbuktatására jött létre. Akkor sikertelenül próbáltak meg bizalmatlansági eljárást kezdeményezni a több mint két évtizeden keresztül az egyesület élén álló Núñezzel szemben.
Az akkori sikertelenség nem szegte a kedvét.
Núñez helyére 2000-ben Joan Gaspart, majd az ő elmozdítása után, néhány hónapra Enric Reyna került, de akkor már Laporta biztos volt abban, hogy harcba száll a 2003-as elnökválasztáson.
Hatan szálltak ringbe az elnöki posztért, rajta kívül, Lluís Bassat, Jaume Llauradó, Josep Martínez-Rovira, Josep Maria Minguella és Jordi Majó. Laporta nem számított favoritnak, az immár a 80. évében járó nagymenő reklámszakember, Lluis Bassat szerint néhány nappal a választások előtt neki 42 százaléka volt, szemben Laporta kilencével. Ám a csavaros eszű jogász – Bassat szerint – egy óriási blöffel mindent megfordított, amikor beígérte David Beckham megszerzését a Manchester Unitedtől. Az angol szupersztár, mint ismert, végül a Real Madridhoz került. Bassat, aki üzleti kapcsolatban állt az akkor a Man United reklámügyeit intéző Ogilvy csoporttal, partnerétől azt az információt kapta, amikor érdeklődött, hogy Beckham már megállapodott a Real Madriddal.
Más vélemények szerint inkább három más tényező segítette Laportát: a fiatalsága, a változások iránti vágya és nem utolsósorban a katalán ügyek iránti elkötelezettsége. (Ez utóbbit később is bizonyította: 2010 és 2012 között képviselőként tevékenykedett a katalán parlamentben. Elnökjelölti menetelése közepette hasznos támogatóra lelt Sandro Rossellben, akivel aztán szövetségben dolgoztak 2005 végéig. (Rossell addigra eltávolodott az elnöktől, lemondott, majd 2010-ben ő nyerte meg az elnökválasztást.) Rossell nagy érdeme, hogy mint a Nike cég korábbi brazíliai képviselője, s Ronaldinho jó barátja, a brazil csillagot a klubhoz csábította, miután a Barça lemaradt Beckhamről.
Laporta elnöki évei sikeresek voltak, lásd a sok megszerzett trófeát, mindössze egy elnök időszakában nyertek addig többet a futballisták: a huszonkét éven át regnáló Núñez idején. Laporta vitte (Rossell segítségével) Ronaldinhót a klubhoz, ő vitte óta Frank Rijkaardot az edzői posztra, az ő idején került be Lionel Messi a csapatba, s nem utolsósorban ő bólintott rá arra, hogy a holland edzőt 2008-ban Pep Guardiola váltsa.
Az élet néha különös kanyarokat tesz: Laportát Rossell buktatta meg – legalábbis az immár újra választott presidente ezt így gondolta – aki már 2008-ban bejelentette, hogy indul az elnöki posztért a következő alkalommal. Laportának 2010-ben járt le a terminusa, akkoriban Oriol Giralt egy bizalmatlansági eljárást kezdeményezett ellene, amely mögött Laporta Rossellt sejtette. Utóbbi azt válaszolta arra a kérdésre, hogy miért száll szembe Laportával, hogy
„a Laporta által vezetett elnökség nem független és működése sem nem átlátható, sem nem demokratikus”.
A következő években Laporta a katalán parlament képviselője volt. 2015-ben elindult a Rossell lemondása után ideiglenesen az elnöki tisztséget betöltő Josep María Bartomeu ellen, miként egy másik 2021-es jelölt, Toni Freixa is. Akkor Bartomeu nyert (54,63 százalék), nagyjából akkora fölénnyel Laporta előtt (33,03), mint amennyivel most Joan Laporta győzött Victor Fonttal szemben. 2015-ben Agusti Benedito (7,16), Toni Freixa (3,70) indult még. (Most: Laporta 54,28, Font 29,99, Freixa 8,58)
Öt év alatt Bartomeu lett a közellenség, ellene indult volna bizalmatlansági eljárás, ha nem mond le önként.
Laporta pedig másodszor is az FC Barcelona elnöke lett.