„A Nemzetek Ligája nem elsődleges torna, de nem szabad alábecsülni. Az ebben a sorozatban megszerezhető pontokra is szüksége van Oroszországnak a nemzetközi ranglistán való minél előkelőbb helyezés szempontjából, ami jól jöhet a 2022-es világbajnoki selejtezőcsoportok sorsolásakor” - írta a moszkvai Szport Ekszpressz arra reagálva, hogy a Puskás Arénában a Szbornaja majdnem kiengedte a kezéből a győzelmet. Ha az országnevet kicseréljük a miénkre, akár Marco Rossi válogatottjára is vonatkoztatható a két mondat.
Ám a magyarok szempontjából volt még egy tétje e két mérkőzésnek, ha úgy tetszik, volt még egy feladat: meg kellett találni azt a 11-14 játékost, aki majd Bulgáriában főszerepet kap.
Az elmúlt napokban többször elhangzott a kapitánytól (is), hogy tizenöt játékos esett ki, annyit kellett pótolni. A szám nagyjából úgy jön ki, ha összeadjuk a mostani első kerethirdetés óta kivált játékosokat és az utolsó Eb-selejtezős csoportmeccsen, Cardiffban szerepet kapott s most hiányzó futballistákat.
Kétségtelenül létezik egy olyan nézet, hogy a legerősebb magyar tizenegy összeállításakor felírja az ember a „magot” (Gulácsi, Orbán, Nagy Ádám, Sallai, Szoboszlai, Szalai Ádám), őket nehéz lenne pótolni, nekik nincs azonos képességű alternatívájuk. Ellenben a további öt posztra azonos értékű játékosok vannak, így aztán végső soron nem is igazán mondható, hogy a válogatott tartalékos lett volna. Talán három futballista kapott volna nagy valószínűséggel szerepet a két meccs valamelyikén a hiányzók közül: Lovrencsics Gergő, Baráth Botond és Korhut Mihály. Ugyanakkor jobbhátvédben Fiola Attila és az oroszok elleni második félidőben Bese Barnabás jól játszott, belső védőben Lang Ádám válogatottbeli pályafutása során talán most játszott a legmegbízhatóbban, a „majdnem új fiú”, a tavaly ősszel debütáló Szalai Attila – egyetlen, de nagy hibájától eltekintve – kifejezetten meggyőző volt, Holender Filip pedig a négyből két félidőben kifejezetten a csapat legjobbjai közé tartozott.
„Nekem tetszettek a magyarok, fiatal, gyors együttes, amelynek több fejlődőképes futballistája is van” – mondta Sztanyiszlav Csercseszov, az oroszok szövetségi kapitánya, s könnyű vele egyetérteni. Ismét úgy zárhatott a magyar válogatott két egymást követő mérkőzést, hogy látszott, létezik egy 20-25 év közötti társaság, amely még éveken keresztül együtt játszhat a nemzeti tizenegyben.
„Négy félidőből háromban jól játszottunk” – mondta Marco Rossi, ami azért úgy teljes, hogy ellenben a negyedikben (főleg, ha idevesszük a második félidő elején kapott gólt is), elment az egyik mérkőzés. De megint csak érdemes idézni az ellenél oldalát. A TASSZ hírügynökség írta: „Úgy tűnt háromgólos vezetésünknél, hogy a mérkőzés innen már csupán formalitás lesz, de a magyarok tartást mutattak, és kihasználták a vendégek védekezésben elkövetett hibáit.”
Az Izvesztyija dicsérte Marco Rossit: „Tisztelegnünk kell a magyarok edzője előtt, akinek cseréi meglepetést okoztak és a vendéglátók játékának felgyorsulását hozták. Erre pszichológiailag nem voltunk felkészülve, két gólt is kaptunk, és nehézzé vált visszaszereznünk az irányítást. 3-2-es állásnál az orosz csapat kezdett pánikba esni, a magyarok pedig szinte a mérkőzés végéig beszorítottak minket a saját térfelünkre, bár már nem jutottak el igazán veszélyes helyzetig.” Pontos összegzése a történéseknek.
S most nézzük a magyar kapitány véleményét!
„Balszerencsések voltunk, de a teljesítménnyel elégedettek lehetünk” – fogalmazott a meccs után Rossi, hozzátéve, hogy szinte minden statisztikai mutatóban felülmúlták riválisukat, ugyanakkor a futballt gólra játsszák, az oroszok pedig hármat is szereztek, ezek közül kettő is hasonló körülmények között, ütemtévesztés, helyezkedési hiba miatt született.
Ehhez azért hozzátartozik: ameddig a törökök ellen szinte hiba nélkül védekezett a válogatott, a még gyorsabb, még labdabiztosabb oroszok ellen becsúszott négy-öt hiba, amelyek közül háromból gól lett.
A kapitány arról is beszélt a mérkőzés után, hogy az elmúlt két mérkőzésen bebizonyította a csapat, hogy Törökország és Oroszország válogatottjainak is méltó ellenfele tud lenni. Előbbi otthonában megérdemelt győzelmet aratott, a mostani összecsapáson pedig úgy kapott ki, hogy megérdemelte volna az egy pontot. Hozzátette, nem emlékszik olyan találkozóra az elmúlt évekből, amikor a magyar válogatott háromgólos hátrányból felállt volna. Megjegyezte, az elmúlt két mérkőzés legpozitívabb tapasztalata, hogy hosszú ideig támadószellemben futballozik a gárda és magasabban jegyzett csapatokkal szemben is kezdeményezőbb, agresszívabb játékot tud bemutatni. Ugyanakkor sokkal hatékonyabbnak kell lennie a csapatnak, nem fér bele, hogy öt-hat helyzetet elpuskázzon.
Ami az utolsó előtti mondatot illeti: leginkább ebben volt látható az előrelépés a korábbiakhoz képest.
A két mérkőzés tapasztalatait a bolgárok elleni meccs szempontjából érdemes összegezni. Rossi bizakodó: „Megvan az okunk arra, hogy optimisták legyünk."