Mint a Nemzeti Sport Online-on idézett nyilatkozatából kiderül, úgy véli: „Fantasztikus karrierem volt. Különböző országokban különböző kultúrákat és vallásokat ismertem meg, nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt.
Boldogan tekintek vissza a pályafutásomra.”
Leekens már finoman szólva is pályafutása leszálló ágában érkezett Magyarországra 2018 első felében. A válogatottat négy mérkőzésen dirigálta, három vereség mellett egyetlen döntetlent ért el. Egyike annak a három kapitánynak (a másik kettő Fábián József és Glázer Róbert), akik legalább négy meccsen irányították nemzeti tizenegyünket, de nyeretlenek maradtak.
Sikeres futballista volt, aki pályafutása legsikeresebb éveit, közel egy évtizedet (1982–1981) az FC Bruges csapatában töltött, például Kű Lajos, Magyar István és Bálint László klubtársaként. Ötször nyert belga bajnoki címet (1972–1973, 1975–1976, 1976–1977, 1977–1978, 1979–1980), győzött a kék-feketékkel a Belga Kupában (1977) is, csapatával eljutott az 1976-os UEFA-kupa és az 1978-as BEK-döntőbe, mindkétszer a Liverpooltól szenvedtek ott vereséget. Akkoriban Ernst Happel volt a csapat edzője, a legnagyobb hatású mester Georges Leekens pályafutásában.
Edzőként is hazájában érte el a legnagyobb sikereket, az FC Bruges a keze alatt belga bajnok (1990) és Belga Kupa-győztes (1991) lett, a belga Szuperkupát kétszer (1990, 1991) is megnyerte. A Cercle Bruges élén ugyancsak Belga Kupa-győztes lett. A belga válogatottat kivezette az 1998-as világbajnokságra, de miután nem ott nem jutott tovább a csoportból, menesztették. Georges Leekens pályafutása során 26 állomáshelyen tevékenykedett, négy válogatott, a belga, a magyar, a tunéziai és az algériai szövetségi kapitánya volt. Legutóbbi csapata az iráni Traktor Szazi volt.