Az 50 év, 50 meccs-sorozat előző részeit itt olvashatják!
Amikor 2018 tavaszának végén, Kijevben, a Liverpool Loris Karius hibáinak is tulajdoníthatóan 3-1-re kikapott a Real Madridtól a Bajnokok Ligája döntőjében, csak a „vörösök” legelvakultabb hívei gondolták, hogy egy évvel később mégis megnyerik történetük során immár hatodik alkalommal a legtekintélyesebb klubkupát.
Akkor kevesen hittek Jürgen Kloppnak, aki azt mondta, egy év múlva megint döntőt akarnak játszani, még erősebben. Úgy gondolta, akkor lehet erre esélyük, ha megerősíti a csapatot a kapusposzton. Másutt is, de ott különösen.
Miután azt akarta, hogy csapata a legjobb legyen, a legjobb kapust akarta megszerezni. Alisson Becker mellett döntött. A brazil válogatott első számú kapusa akkoriban az AS Roma tagja volt. Nagyszerű idényt zárt, a Serie A-ban a lövések 79 százalékát hárította. Az előző öt idényben senki sem tudott ilyen mutatókat elérni. A BBC a szerződtetés híréről értesülve összehasonlította Alisson Beckernek, valamint a Pool két kapusának, a német Kariusnak és a belga Mignolet-nek a teljesítményét. A brazil minden faktorban jobb volt – csak hát az olaszok nagyon nem akarták eladni. Vagy igen, de a végsőkig fel akarták srófolni az árát. A brazil kapust végül 62,5 millió euróért tudta megvenni, a kapusokért kifizetett összegeket tekintve addig Gianluigi Buffon tartotta a világrekordot, már 17 éve. Nem mellékesen: Klopp körülbelül 12 hónap alatt több mint százmillió eurót fizetett ki az AS Romának. 2017 nyarán megvette Mohamed Salahot, aki aztán az idény legjobb játékosaként tündökölt, a Liverpool történetében egyetlen játékos szerzett csak egy szezon alatt Salah 43 góljánál többet: Ian Rush… Ha nem sérül meg Kijevben a 30. percben, talán Karius szarvashibái ellenére is nyerni tud a Liverpool.
A Liverpool Alisson Becker mellett megvásárolta még Naby Keitát (már tulajdonképpen egy évvel korábban megvette őt a klub, de csak az idény előtt csatlakozott) és az ugyancsak brazil Fabinhót.
Erősödött a keret, a „vörösök” addigi Premier League-történetük legjobb szezonját teljesítették. Olyan eredménysorral lettek másodikok a Manchester City mögött, amilyet bajnoki ezüstérmes még soha nem ért el a Premier League történetében Ha nincs a januári hullámvölgy, minden bizonnyal megszületett volna a Pool első angol bajnoki aranya – 29 év után.
Így azonban a tavasz sikere a Bajnokok Ligája megnyerése lett. Nehezen indult: az Anfield Roadon elért 0-0 után – Sadio Mené nagy meccsén – Münchenben nyert 3-1-re a Bayern ellen. A következő fordulóban következett az FC Porto, az otthoni 2-0-t Portugáliában újabb nagyszerű idegenbeli siker követte (4-1).
Talán ez a két idegenbeli diadal miatt bizakodtak a Pool hívei abban, hogy a Barcelona ellen, a Camp Nouban sem lesz gond. Hát lett, Lionel Messi vezérletével a katalánok, akik négy esztendő után először jutottak a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, háromgólos előnyt szereztek a visszavágóra.
Nyilvánvaló volt: ha az Anfield Roadon rúgnak egy gólt, nem kerülhetnek bajba. Ám Alisson Beckernek nem lehetett gólt lőni. A Premier League-ben rekordot jelentő gól nélküli meccset tudhatott maga mögött, a BL-ben pedig akkor védett szenzációsan, amikor a legjobban kellett, a Napoli elleni utolsó csoportmérkőzésen és a katalánok ellen.
A közönség belehajszolta a csapatot a győzelembe. Pedig a három világklasszis csatár közül kettő, Mohamed Salah és Roberto Firmino nem tudott játszani.
A Liverpool legjobb góllövője, Mohamed Salah ezúttal annyit tudott segíteni hogy lelkesített. Felvett egy fekete, fehér feliratos pólót, amely azt hirdette: Never give up! (Soha ne add fel!) De ezt sugallta, mit sugallta, szuggerálta közel ötvenezer szurkoló az Anfield Roadon. A szokásos módon elénekelték a kezdés előtt a You”ll never walk alone-t, de most mintha minden korábbinál biztatóbban, lelkesítőbben szólt volna. Mintha azt lehetett volna kihallani belőle, hogy minden rossz körülmény dacára is sikerülhet, hiszen „This is Anfield”. Ott pedig mindig pokol vár az ellenfélre.
Ráadásul akadt egy extra cserejátékos: „Gini” Wijnaldum. A holland középpályás játéka ritkán kerül fókuszba, de rajongói „a fontos gólok nagymesterének” becézik, miután a Manchester Citynek, a Chelsea-nek, az Arsenalnak is rúgott gólt. S kettőt termelt a Barcelona ellen is. Csereként szállt be a vádlisérülést szenvedő Robertson helyére, alig több mint két perc alatt rúgott és fejelt is egyet. A Liverpool játékosaként korábban soha nem szerzett tétmérkőzésen két gólt. A BL-elődöntőben igen. Ha a hetvenes évek vörös hajú ásza, David Fairclough volt addig az Anfielden a Supersub, a szupercsere, ettől kezdve Wijnaldumnak is járt e becenév.
A Premier League-ben az idényben legalább 1500 percet játszó középpályások közül a harmadik legpontosabban passzoló, s a legtöbb párharcot nyeri. De ki gondolta volna, hogy a Barça ellen ő lesz a nyerőember?
Igazságosabb, persze, úgy fogalmazni: az egyik nyerőember. A 4-0-s győzelem után a liverpooli Echo rajta kívül az emlékezetes trükkel a szögletből belőtt labdával gólt előkészítő Trent Alexander-Arnoldnak is tízest adott. A Telegraph-nál Fabinho, Mané és a jobbhátvéd kapta a legmagasabb osztályzatot, kilencest.
Divock Origi? Nem is az első, inkább a második számú csatártartalék volt Salah, Firmino és Mané, valamint Sturridge mögött, s akkor még Shaqirit nem is számoltuk bele. Ám 2019 májusának elején beírta magát Liverpool vörös felének futballfolklórjába. Előbb a Newcastle ellen csereként beállva fejesével megnyerte a mecset, majd két góljával oroszlánrészt vállalt a Barcelona elleni győzelemből.
„Micsoda éjszaka! – írta The Times – Micsoda diadal Kloppnak és a Liverpoolnak. Egy olyan, amely még a 2005-ös isztambuli csodát is felülmúlta, még jobb csapatjáték nyújtott.”
Sokszor kritizálták a az elmúlt években az angol élklubokat, hogy nem játszanak angol futballt, valljuk be, nehéz is lenne, hiszen alig akad bennük angol játékos. Ám a Barcelona ellen a csapatkapitány Jordan Henderson, a jobbhátvéd Trent Alexander-Arnold, vagy a bal oldalon játszó James Milner mind-mind élete mérkőzését játszotta. Jürgen Klopp edző a meccs után elmondta, Henderson az első félidő végén fájdalmas térdsérülést szenvedett, de hallani sem akart arról, hogy ne folytassa a játékot.
A nagy fordítás után (amelyet egyébként nagyon nehezen viseltek a Barcelona játékosai, tekintve, hogy egy évvel korábban hasonló körülmények között estek ki az AS Roma ellen, akkor is Alisson Becker védte az ellenfél kapuját) a döntő már egyszerűbbnek tűnt.
A Bajnokok Ligája történetében másodszor játszotta két angol csapat a finálét, ezúttal a Liverpool és a Tottenham Hotspur, Madridban. A „Vörösök” nagyon óvatosan futballoztak, semmit sem kockáztattak, de a játék képe alapján feltétlenül megérdemelten nyertek 2-0-ra. Jürgen Klopp három európai kupadöntőt is elveszített korábban, ezekből kettőt már a Liverpoollal. Ez, s beleértve azt is, hogy a játékosok többsége is ott volt már 2018-ban, Kijevben, az elveszített BL-döntőben is, meghatározta a játék képét.
Miután a Liverpool egy szerencsés és a VAR-nak köszönhető tizenegyest kapott, azt pedig Mohamed Salah gólra váltotta, leginkább vigyázott az eredményre. Nem erőltette a támadójátékot, s nem vállalt semmiféle kockázatot. A Spurs ezzel nem tudott mit kezdeni a mérkőzés jelentős részében, majd a hajrában Alisson Becker mindent kivédett.
A Barcelona elleni elődöntőben is remeklő Divock Origi találata döntötte végül el a finálét, a Liverpool 2-0-ra nyert. Közel sem szikrázó játékkal, de az is tény, hogy az eddigi hat BEK/BL-elsősége során soha nagyobb fölénnyel nem nyert meg döntőt, sőt egyedül az 1977-es, első, a Borussia Mönchengladbach elleni volt ugyancsak kétgólos diadal.
Ahogyan a skót balhátvéd, Andy Robertson mondta a meccs után: „A korai gól azt jelentette, hogy vezetünk, előnyben vagyunk, abban pedig, hogy kivédekezzünk egy mérkőzést, egész idényben nagyon jók voltunk.”
Brian Henderson, a csapatkapitány, Jordan Henderson édesapja megható történetet osztott meg a brit sajtóval: „2003-ban kivittem a fiamat az Old Traffordra, a Milan–Juventus BL-döntőre. Azt mondta akkor, papa, én is fogok ilyen meccset játszani. S most már nem csak egyszer, hanem kétszer is játszott, sőt, nemcsak játszott, nyert is.”