1951-ben került a Vasashoz – örökre. Részese volt az ötvenes-hatvanas években a klub minden nagy sikerének, majd, Illovszky Rudolf segítőjeként, az 1976–1977-es bajnoki címnek is. Elmondható: az angyalföldi klub minden eddigi bajnoki címének tevékeny részese volt.
Berendy Pál a Vasas színeiben játszott 382 bajnoki mérkőzésének időszaka egyben az angyalföldi klub legszebb időszakának korszaka is. Az első nagy siker, az 1955-ös MNK-győzelem évében a Kamarás – Sárosi, Kontha, Teleki – Szilágyi II, Berendy – Raduly, Csordás, Szilágyi I, Bundzsák, Illovszky tizenegy tündökölt.
Az 1966-os, veretlen bajnokcsapat már legtöbbször így állt fel: Varga – Bakos, Mészöly, Ihász – Mathesz, Berendy – Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Korsós. Nagyjából ez a gárda érte el aztán az azóta is áhítattal emlegetett chilei sikert, s lett a Hexagonal-torna győztese, mások mellett a Pelével felálló Santos és a Világkupa akkori védője, az uruguayi Peñarol előtt. E két alakulatot előzte meg a Vasas, meg a három chilei sztárklubot, az Universidad de Chilét, a Colo-Colót és az Universidad Catolicát. Berendy Pál abban az esztendőben játszott utoljára bajnoki mérkőzést, november 26-án, a Diósgyőr ellen 6:2-re megnyert találkozón búcsúzott.
Élete később is a Vasashoz kapcsolódott, még megérhette, hogy az új Illovszky Rudolf Stadion megnyitóján szektort nevezzenek el róla.
A klub Berendy Pált a saját halottjának tekinti.