A német labdarúgás régi, visszatérő témája, hogy lassan három évtizeddel az egyesítés után sem sikerült kiegyenlíteni a korábbi erőkülönbséget, a nyugati klubok dominanciája továbbra is elsöprő. 1991 nyarán, amikor a DFB, a Német Labdarúgó-szövetség adminisztratív döntésével az élvonalba, a Bundesliga 1-be sorolta az utolsó Oberliga (a keletnémet első osztály) első két helyezettjét, a Hansa Rostockot és a Dynamo Dresdent, sokan reménykedtek abban, hogy előbb-utóbb a futballban is létrejöhet az egyesítés.
Akkoriban néhány korábbi keletnémet válogatott, elsősorban Matthias Sammer, Ulf Kirsten és a későbbi Ferencváros-edző Thomas Doll helyet vívott ki magának az új német válogatottban. Az első, az egyesítés utáni nagy tornán, az 1992-es svédországi Európa-bajnokságon még három ex-NDK-s válogatott játékos is helyet kapott az ezüstérmes Nationalelfben, Sammer, Doll és Andreas Thom. Utóbbi, akkor már a Bayer Leverkusen futballistája volt egyébként a szocializmus utolsó éveiben a BFC Dynamo üdvöskéje.
A legjobb keleti játékosok nem maradtak az egyesítés után az egykori szovjet zóna, majd az NDK területén, hanem az ország legjobb klubjaiba igazoltak.
Az egykori keletnémet futball lassan elsorvadt, a Bundesliga 2-ből 2016-ig mindössze két csapat tudott felkerülni az elitbe: a VfR Leipzig és a magyarokat nagyon szívesen foglalkoztató Energie Cottbus. Egyik sem túlságosan hosszú időre. 2016-ban aztán bejutott a Bundesliga 1-be a keletnémet időket már semmiben sem idéző RB Leipzig.
Bár akadnak és akadtak az egykori NDK-ban született, világsztárrá emelkedett futballistái a kétezres éveknek (Michael Ballack, például, vagy éppen Toni Kroos), de tény, hogy a 2010-es és a 2014-es és 2018-as vb-keretben huszonháromból mindössze egy játékos született a hajdani NDK-ban, éppen Toni Kroos.
Ha már a Kroos famíliánál tartunk: a Real Madrid-sztár öccse, Felix éppen az Union Berlin játékosa, tagja volt a feljutást kiharcoló gárdának.
Az Union számon tart jogelődüket, amelyek közül az Oberschöneweide 1923-basn döntőt vívhatott az össznémet bajnokságban. De az aktuális történet inkább 1966-tól íródik, amikor az egykori lakatosifjakból alakult klub bekerült az NDK Oberligájába. Két évvel később megnyerte az országos kupát is. Népszerűsége gyorsan nőtt, szemben a városi rivális BFC Dynamóéval. A Stasi csapatát csak a káderek szerették, míg az Uniont, amelynek támogatója a klasszikus szocialista bázisrendszerben a szakszervezet volt, a nép csapatának tartották. Függetlenül attól, hol feljutott az élvonalba, hol meg kiesett onnan.
Az NDK megszűnése után, miként a legtöbb, támogatóját, bázisát veszített keletnémet egyesület, az Union is nehéz időket élt meg. A pályán kétszer is kiharcolta a Bundesliga 2-be jutást, de egyszer sem kapta meg a profi licencet. Mindazonáltal óriási sikert jelentett, hogy 2001-ben a bolgár Georgi Vaszilev vezetésével bejutott a DFB-Pokal döntőjébe.
A klub himnuszát, indulóját, 1998-ban a német punk ásza, Nina Hagen énekelte el.
A klubszeretet egyébként legendás: Berlin legnagyobb kizárólag a futball céljára használatos stadionjában, a Stadion An der Alten Försterei 2008-as modernizálásakor kétezer szurkoló több mint 140 000 munkaórát dolgozva segített.
Ez a klub a hét eleje óta Németország legjobb tizennyolc futballklubjának egyike, miután az idegenbeli 2-2 után a hazai visszavágón elért gól nélküli döntetlennel kiharcolta a VfB Stuttgart ellen a feljutást. Hét éve ez volt az első alkalom, hogy a Bundesliga 2-ből érkező csapat megnyerte az osztályozót a Bundesliga 1 tizenhatodik helyezettjével szemben.
A Bundesliga 1 következő szezonjában Berlin lesz az egyetlen város, amerly két csapatot is ad a mezőnybe, a Hertha BSC-t és az Uniont.