Nem érzi úgy Cseh László, hogy kiöregedett volna az élsportból, és pályafutása első Eb-érem nélküli esztendeje után nyomban más hivatást kellene választania. A magyar úszóválogatott 33 esztendős rangidőse most a kudarcérzéséből próbál erőt meríteni, ami nem tűnik könnyű feladatnak, de kilátástalan kísérletnek sem. Önbizalma a régi, nincs elege a kihívásokból.
„Lehetnék jobban is, de mivel az oknyomozásban egész jól haladunk az edzőmmel, ez már önmagában is megnyugvást jelent nekem. Tíz évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy túl a harmincon is új dolgokat kell kipróbálnom, most viszont éppen az újítás és a megújulás erejében bízok. Jövőre mindenképpen változtatunk az évközi versenyprogramomon, több lehetőséget szeretnék kihasználni, és amikor csak lehet, rendesen oda is tenni magamat. Úgy tűnik, hogy
az úszás tanulópadjából csak pályafutásom legvégén kászálódhatok ki,
addig a versenyhelyzet kezelésének lélektani tantárgyából folyamatosan készülnöm és vizsgáznom kell” - nyilatkozta a születésnapos Cseh László az SzPress Hírszolgálatnak.
Négy olimpián hat érmet sikerült nyernie, négy ezüstöt és két bronzot, előbb 2005-ben Montrealban, aztán tíz esztendővel később Kazanyban lett világbajnok, miközben 14 Európa-bajnoki győzelemmel is jeleskedett.
„Harminchárom lettem, van olyan vetélytársam, akinél majdnem kétszer vagyok korosabb, a felnőttes gondolkodásmód és higgadtság így sem mindig jellemző rám – folytatta. – Ezért is örülök annak, hogy negyedik éve Plagányi Zsolt az edzőm, mondhatom a nyugalom szobra, aki olykor pszichológusokra jellemző fellépéssel tudja elhessegetni a rossz gondolataimat a versenyek előtt, de néha közben is.
Nem vagyok elveszett ember, jól követem a világ dolgait, de olykor még mindig istápolásra szorulok.”
Ha bekerül a válogatottba, és ez egyelőre az alapvető célja, a jövő évi lesz a tizedik nagymedencés világbajnoksága, amelynek a dél-koreai Kvangdzsu ad otthont. Legutóbb 2017-ben, a Duna Arénában szédületes hajrával lett ezüstérmes a 200 pillangón, ez volt pályafutásának utolsó csúcspontja.
„Én már 20 évvel ezelőtt, 13 éves srácként is annyit adtam bele az úszásba, amennyit csak tudtam. Sokszor gondolkodok el azon, hogy miként tudok még mindig ott lenni a legjobbjak között, és visszaverni az ifjú titánok rohamát. Az edzéseken megtett távokat soha nem összegeztem, de 10-20 ezer kilométert biztos, hogy már magam mögött hagytam. Semmi sem volt hiába, és ha úgy érezném, hogy már nem érdemes erőltetni a versenyzést, becsülettel hátra léptem volna.
Egyre közelebb járok a búcsú napjához, próbálok előre tekinteni.
Az már biztos, hogy visszavonulásom után nem edzőnek vagy sportvezetőnek fogok felcsapni. Szeretem az úszást, minden nehézségével együtt, most decemberben is profi úszóhoz méltó odadással edzek. Sajnálom, hogy a FINA megfosztott a torinói verseny lehetőségétől, amit aligha pótolhat az egri és a győri évadzáró. Készülök karácsonyra, és most már tényleg szeretnék hozzáfogni az egyetemi diplomamunkám megírásához” – mondta befejezésül Cseh László.