A Lemgo kilencedik lett a német bajnokságban. Mennyire elégedett ezzel a szezonnal, a saját és a csapata játékával?
Elégedettek lehetünk, hiszen előkelő helyen végeztünk. Nagyon sokat dolgoztunk, sokat fejődtünk az előző évhez képest, és remélem, természetesen a saját szempontomból, hogy ez a fejlődés ugyanúgy fennmarad a következő szezonra is.
2016 őszén került a Lemgóhoz, de az első évét sérülések nehezítették. Hogyan vészelte át ezt az időszakot, hiszen egy új közegbe kerülve dolgozik a bizonyítási vágy, mennyire volt türelmes?
Sajnos rosszul kezdődött a légiós életem, hála az égnek, hogy a feleségemmel együtt élünk Németországban, ő nagyon sokat segített. Nehéz volt az első időszakban a két sérülés miatt folyamatosan a felépülésre és az erőnlét visszaszerzésére koncentrálni, de most már csak a mára és a holnapra igyekszem gondolni. Túltettem magam ezen mind lelkileg, mind fizikailag, úgyhogy már ez a mostani egy teljesen más szezon volt, amelyben elkerültek a sérülések.
Fiatalon került külföldre. Emiatt is nehéz volt a beilleszkedés vagy csak a sérülés nehezítette meg a dolgát?
A sérülés olyan szempontból is gondot okozott, hogy nem volt könnyű a társaságnak a részévé válni úgy, hogy az edzéseken nem mindig voltam ott. Ahogy említettem, a feleségemmel élünk kint, így a nagyobb bulikból kimaradtam, bár nem bánom, de ez is nehezíti a beilleszkedést. Utóbb, de aztán sikerült beilleszkednem.
A Bundesliga a világ legerősebb bajnoksága a férfiaknál. Hogy látja, mit tanult leginkább ebben a bő másfél évben, miben fejlődött a játéka?
A védekezésben nagyot léptem előre, a támadójátékban kicsit türelmesebb lettem, de még van fejlődni való. Fontos, hogy a jövőben ezeket fenn tudjam tartani, és rutint szerezzek, hogy a játékom sokkal érettebb legyen. A védekezésben fizikailag nagyon sokat fejlődtem, és a sérült időszak után visszanyertem az erőmet, amit nagyon fontosnak tartok annak érdekében, hogy helyt tudjak állni itt a német bajnokságon.
A magyar bajnokságban is volt élvonalbeli tapasztalata mielőtt külföldre igazolt. Ha össze lehet foglalni, mi a legnagyobb különbség a magyar és a német élvonal között?
A különbség nagyon összetett a bajnokság megítélésében, szinte minden mérkőzés teltházas Németországban. Az iram, a játékosok fizikális képzettségében is óriási különbséget látok, és mind emellett nagyon jó játékosok alkotják a bajnokságot, hiszen a csapatoknak a 90 százalékában lehet olyanokat találni, akik vagy korábban meghatározó emberek voltak topcsapatokban vagy még most is azok.
Hogy látja, a Lemgo a magyar bajnokságban hányadik helyen végezne?
Ez az összehasonlítás nagyon nehéz, igazából akár meg is lehetne fordítani, és azt nézni, hogy a magyar csapatok a német bajnokságban hányadik helyen végeznének. A bajnokságot összességében kell nézni, így ha a Lemgo Magyarországon játszana, a harmadik helye simán meglenne. Ha megfordítjuk, és az első négy csapatnak kéne a német bajnokságban játszani, nem tudnám megmondani, de nagyon kíváncsi lennék rá, milyen eredmények is születnének.
Idén januárban az Európa-bajnokságon robbant be a magyar válogatottba, és bár a csapat három vereséggel zárta a tornát, de a szereplése az a pozitívumok közé tartozott, nem tűnt egyáltalán megilletődöttnek az első világversenyén. Milyen emlékeket őriz az Eb-ről?
Ha a mérkőzések végeredményét félretesszük, akkor azt gondolom, hogy ez egy olyan Európa-bajnokság volt, ahol az építkezésé, a jövő építéséé volt a főszerepl. Úgy gondolom , ez valamilyen szinten sikerült, Nagyon jól éreztem magam a srácokkal, jól össze tudtunk játszani, a csapattársak jó helyzetekbe tudtak engem hozni, ami nagyon fontos. Kevés időt töltünk együtt, illetve a játékosok nagy részével nem is nagyon játszottam együtt, van egy pár juniorválogatottból ismert csapattárs, akik velem egykorúak, de nehéz összeszokni ilyen rövid idő alatt. Ilyen szempontból a feladat elérte a célját. Nem óriási kudarcként gondolok az Európa-bajnokságra attól függetlenül, hogy ez eredmény nem tükrözte a teljesítményünket, sem azt, hogy hova valók vagyunk. A cseheket a játékosok szintje, illetve az egész csapat minősége alapján meg kellett volna vernünk. Nem sikerült, a szerencse melléjük állt. Azon dolgozunk, hogy legközelebb mellénk álljon, illetve ne is a szerencsén múljon, hogy ki nyeri meg a mérkőzést. Ez sokkal nehezebb munka, mint amilyennek hangzik. Nagyon sok kemény, koncentrált edzés kell, hogy minden játékos mögött álljon a siker érdekében. Nagyon fontos, hogy a csapatnak csak a győzelem, csak a siker legyen a szeme előtt, ez kulcsfontosságú lesz a jövőben is.
A válogatottnak az egyik oszlopa lehet. Érez emiatt esetleg plusz terhet, nyomást?
Szokták mondani, hogy teher alatt nő a pálma – ilyennek tartom magam, hiszen a tavalyi bajnokságban is akkor tudtam kiemelkedő mérkőzéseket játszani, amikor megkaptam azt terhet, amihez muszáj volt felnőnöm. Nem gondolom, hogy összeroppantana a teher, inkább örülök annak, ha ennek a válogatottnak egy oszlopa lehetek. Természetesen az a célom is, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Viszont akkor tudok jó oszlopa lenni, ha az a válogatott számítani is tud majd rám, ilyen szempontból nem engedhető meg a stressz meg a hezitálás.
Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány az Európa-bajokság után a védekezést próbálja rendezni, fejleszteni, ez volt a cél itt az áprilisi két felkészülési mérkőzésen. Hogy látta, hogyan halad ez a munka?
Nagyon jól látható volt mind a két mérkőzésen, hogy stabilan védekeztünk, ez mindenképpen fegyverünk lehet, mint ahogy a múltban is az volt. Egy jól felépített védekezéssel mindenképpen elérhetjük a céljainkat.
A következő nagy feladat majd a Szlovénia elleni világbajnoki selejtező lesz. Milyennek látja az esélyeket?
Nagyon nehéz mérkőzéseink lesznek, a szlovén válogatott nagyon patinás csapat, ettől függetlenül látok esélyt arra, hogy megoldjuk ezt a feladatot. A jó teljesítmény ugyanúgy kell hozzá, mint a szerencse, ha megdolgozunk érte, akkor nem lehetetlen a továbbjutás.
Az édesapja, Bartók Csaba is sokszoros válogatott volt. Amikor elkezdte a sportágat, emiatt nehezebb volt Bartók névvel játszani vagy ez sosem okozott gondot?
Bartók néven nehezebb volt játszani, főleg Szegeden. Úgy gondolom, hogy ebből jól tudtam kijönni, hiszen nem azt eredményezte nálam, hogy mondjuk csak protekcióból vagyok ott és nem is vagyok olyan jó - erre én úgy reflektáltam, hogy még többet dolgoztam és egyértelművé tettem azt a csapattársak számára is, hogy igenis, nekem ott a helyem. Úgy gondolom, ez jól sikerült Tatabányán és Vácon is megoldani, és most, hogy már külföldön vagyok, ez a kérdés fel sem merül. Nagyon nehéz időszakokat is meg tud élni ezzel az ember, de ugyanúgy jól ki is tud jönni belőle. Az utóbbit fogtam meg.
Az édesapja mennyire kritikusa?
Egy jó apa mindig kritikus, főleg ha a kézilabda berkeiben maradunk. Azt gondolom, hogy nincs olyan meccsem, amit ő ne nézne meg, igyekszik a lehető legkritikusabban, de jóindulattal nézni a mérkőzést. Amikor jó dolgot csinálok, természetesen megdicsér, de amikor hibázom, vagy a mozdulataim között talál olyat, ami hosszú távú kijavításra szorul, azt könyörtelenül bevasalja rajtam, számon kéri rajtam, ez természetesen építő jellegű mindig. Nagyon örülök, hogy az édesapám is pont ugyanabból a sportból származik és annak a szakértője, nagyon sokat segít nekem.
Lemgóban 2020-ig meghosszabbították a szerződését. Hosszútávon mennyire tudja elképzelni a jövőjét a csapatnál, vagy akár a német bajnokságban, vagy egyszer azért visszatérne Szegedre?
Természetesen dolgozik bennem ugyanúgy a szegedi visszatérés, mint a magyar visszatérés, ez nem kérdés, de ezzel az érzéssel egyelőre nem szabad foglalkoznom, hiszen a jövőt most tudom megalapozni: igyekszem úgy, és annyit dolgozni ma, hogy ez a jövőben ne legyen kérdéses. Lemgóban 2020-ig köteleztek el, ezen a távon gondolkodom egyelőre, és igyekszem úgy dolgozni, hogy szeressenek velem hosszabbítani, mert azt jelenti, hogy meg vannak elégedve a munkámmal.