A világ- és Európa-bajnok középpályásnak kétségtelenül a XXI. század eddigi legjobb futballistáinak listáján a helye, de az újsütetű becenevet felfoghatjuk akár utalásnak is arra, hogy a következő állomáshelye, állítólag, Kína lesz. Bernardo Bertolucci szinte pontosan harminc éve remek filmet készített Pu Jiról, az utolsó kínai császárról, L'ultimo imperatore, ha úgy tetszik, The Last Emperor címmel.
Amikor Ernesto Valverde a madridi Wanda Metroplitano stadionban, a 88. percben lecserélte Andrés Iniestát, szinte egyszerre szökkent talpra több mint hatvanötezer néző. Függetlenül attól, hogy szomorú volt-e azért, mert a Sevillát nagyon elveri a Barcelona, vagy diadalittas attól, hogy a katalánok már 5-0-ra vezetnek. Szinte mindenki meg akarta adni a neki ezerszeresen kijáró tiszteletet Andrés Iniestának, aki szombat este a harmincegyedik titulusát nyerte a katalán klubbal. Nyilván napokon belül bajnok is lesz, talán éppen május 6-án, a Real Madrid elleni El Clásicón, ahol Valverde, ha úgy gondolja, még egyszer megünnepeltetheti a játékosát. De ez, a szombati volt az utolsó nagy döntő.
Iniesta azt ígéri, a közeli napokban nyilvánosságra hozza a döntését, de Barcelonában szinte mindenki biztosra veszi, hogy a futballista-pályafutásának levezető szakaszát az üzleti sikerei fokozására is felhasználó középpályás Kínába fog igazolni. Méltón búcsúzik, duplázással, s úgy, hogy életében először, gólt szerzett a Király-kupa döntőjében. Már a kispadon ülve megkönnyezte az ünneplést, a szurkolók reakcióját, s egy kicsit talán siratta a múltat is, ami temérdek sikert hozott a számára. Elmegy még az oroszországi világbajnokságra, aztán elköszön az európai futballtól.
Iniesta huszonkét éve, 1996-ban került az Albacete kölyökcsapatától a Barcelonába, ebből a szempontból talán Lionel Messihez hasonlítható: nem katalán származású, ha úgy vesszük, nem a Barcelona az első egyesülete, de minden kétséget kizáróan futballistaként a La Masia „terméke". A 2002–2003-as idényben mutatkozott be az első csapatban, tehát a mostani keret valamennyi tagjánál régebben, még beleértve Lionel Messit is, akivel a 2004–2005-ös idényben játszottak először együtt. Kettösük futballtörténelmi jelentőségűvé emelkedett, Messinek, akinél senki sem szerzett több gólt a spanyol labdarúgás történetében, senki sem adott annyi gólpasszt, mint Andrés Iniesta. S persze fordítva is igaz: senki sem lőtt annyi gólt Iniesta passzaiból, mint az argentin szupersztár, akivel szombaton talán egy kicsit a múltra is visszarévedve ölelték meg egymást Iniesta gólja után.
Messi újabb csúcsot állított be a kupadöntőben (immár hat fináléban szerzett gólt, erre korábban csak Telmo Zarra volt képes), a Barcelona rekordkülönbségű győzelmével, s azzal, hogy a harmincadik kupaelsőségét szerezte, sorozatban negyedszer elnyerve a trófeát, újra és újra átírta a spanyol futball rekordjainak a könyvét – de ez az este Andrés Iniestáé volt.
Aki, ha tényleg Kínába szerződik végül, ha nem, tényleg nagyon nagy „császára" volt az elmúlt évtized világfutballjának.