Életem első fizetése harmincezer forint volt, a meccsprémium tízezer - mondja a Magyar Nemzetnek adott interjúban Véber György. Szerinte most a futball csak a pénzről szól, a játékosokat jobban érdeklik a luxusautók, mint a pályán nyújtott teljesítmény.
Véber azt is panaszolja, hogy a gyenge játékost is eladja a menedzsere jó pénzért, mert az igazolásokat haveri alapon bonyolítják.
Az Újpest korábbi labdarúgója elmondta: őt is az motiválta, hogy minél többet keressen, de ezt a pályán érte el.
Érthetetlennek tartja, hogy egy játékos jó teljesítménnyel miért nem akar még többet keresni. Ugyanakkor hozzáteszi: tény, sok helyen túl vannak fizetve a játékosok.
Azt gondolnám - mondja Véber -, épp az a jó, hogy magasak a fizetések, így lehet követelni, de a mai labdarúgók – tisztelet a kivételnek – nagyon jól eléldegélnek.
Huszonéves gyerekek luxusautókkal járnak, minden külsőségre adnak, épphogy beesnek az edzésre,
de amint vége, már a kocsijukban ülnek, a parkolóig vezető úton pedig a telefonjukat nyomkodják.
Mindez valós probléma, eltűnt a futball iránti alázat. Ugyanezek a játékosok azonban kőkemény tárgyalópartnerek a menedzserükkel együtt. Még egy tizenévesnek is van menedzsere. Így ha megbukik egy játékos a tudása miatt, az ügynöke a kapcsolatrendszere segítségével eladja.
Nem szakmai, haveri alapon történik az igazolás. S ebbe az edző bukik bele.
Nagyon ritka, hogy egy játékos hosszú távon csapat nélkül marad. Ellenben Véber lehet, hogy soha többé nem kap olyan lehetőséget, ami a kvalitásainak, a szakmaiságának megfelel. Mert be van skatulyázva.
Magyar játékost azért nehéz igazolni, mert tisztában van vele, hogy előnyt élvez egy külföldivel szemben, ugyanis az a célkitűzés, hogy minél több hazai labdarúgó legyen a pályán.
Emiatt annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek.