1992–1993, München
Olympique Marseille–AC Milan 1-0
Akkoriban még eltérő volt a formula, az egyenes kieséses szakasszal kezdődött a torna, s a legjobb nyolcat osztották két csoportba. A két négyes győztese játszott az Olimpiai Stadionban a trófeáért. Előzetesen a Milant tartotta az európai sajtó a nagy favoritnak, Fabio Capello csapata mind a tíz meccsét megnyerte a döntőig vezető uton. Következésképpen mindegyiken szerzett gólt. Münchenben nem, ellenben Basile Boli a másik oldalon befejelte az első francia diadalt hozó gólt a bajnokok amúgy 1955 ősze óta tartó sorozatában. Alig néhány nappal később kitört az OM vesztegetési botránya, a csapat a BL-elsőséget nem veszítette el, de a következő idényben nem vehetett részt a nemzetközi kupákban, s a Milan játszott az európai Szuperkupáért és a Világkupáért is.
1993–1994, Athén
AC Milan–FC Barcelona 4-0
Az OM helyére lépő Milan elveszítette ugyan a két őszi nemzetközi kupadöntőjét, de a Bajnokok Ligájában ismét bemasírozott a végjátékba. Ellenfélül az 1992-es győztest, Johan Cruyff Dream Teamjét kapta. A katalánok a szerdai döntő előtti hétvégén megnyerték a bajnokságot, de a duplázásra esélyük sem volt. A tartalékos Milan szenzációsan futballozott, sőt Dejan Szavicsevics talán élete mérkőzését játszotta. Marcel Desailly lett az első futballista, aki két egymást követő évben két különböző klubbal is elnyerte a serleget. Fabio Capello „ördögei” éppen úgy négygólos győzelmet arattak a döntőben, mint Arrigo Sacchi Milanja 1989-ben, a Steaua ellen.
1994–1995, Bécs
AFC Ajax–AC Milan 1-0
A piros-feketék hét éven belül ötödször, három éven belül harmadszor játszhattak döntőt. A császárvárosban egy korábbi sztárjuk, Frank Rijkaard köré épült az ellenfél, az Ajax nagyon fiatal legénysége. Sorozatban nyolcadik alkalommal fordult elő, hogy nem szerzett gólt a döntő mindkét csapata (1991-ben egyik sem...), a Milan támadói ezúttal sem tudtak a kapuba találni. A meccset, egyébként éppen Frank Rijkaard passzából az akkor még csak 19 éves Patrick Kluivert döntötte el a 85. percben. Louis van Gaal legénysége veretlenül nyerte meg a sorozatot, az első BEK/BL-győzelmet szállítva az Ajaxnak a hetvenes évek aranygenerációjának utolsó, 1973-as sikere óta.
1995–1996, Róma
Juventus FC–AFC Ajax 1-1 (tizenegyesekkel: 4-2)
Az Ajaxnak sem sikerült a címvédés, a Juve Fehér Toll, azaz Fabrizio Ravanelli gyors góljával vezetett, azt egyenlítette ki még az első félidőben a kor egyik legjobb játékosa, Jari Litmanen. Marcello Lippi megnyerte élete első BL-döntőjét, miután a 120 perces csata végén mind a négy játékosa belőtte a labdát Edwin van der Sar hálójába, a hollandok közül ellenben Edgar Davids és Sonny Silooy is hibázott. Amúgy a hollandoknak, nemcsak az Ajaxnak, hanem a válogatottnak, nagyon nem ment a „szétlövés”.
1996–1997, München
Borussia Dortmund–Juventus FC 3-1
Puhl Sándor vezette a döntőt, a Videoton későbbi edzője, Paulo Sousa – egy évvel a Juvéval szerzett elsősége után – immár a Borussia Dortmunddal nyerte meg a sorozatot. A sárga-feketéké lett az első német győzelem a Bayern München 1987-es, bécsi diadala óta. Ottmar Hitzfeld az első nagy nemzetközi sikerét érte el, csapata góljait a duplázó Karlheinz Riedle és Lars Ricken szerezte. A Juvéból Alessandro Del Piero szépített.
1997–1998, Amszterdam
Real Madrid–Juventus FC 1-0
Tíz kiírás alatt kilencedszer volt olasz a döntőben, Marcello Lippi, Fabio Capellóhoz hasonlóan, egymást követő három fináléban ült a kispadon. S ő is csak egyszer tudott nyerni, mint kiváló kollégája. A Real Madrid hívei harminckét éven át, 1966 óta vártak erre a diadalra. A csapatkapitány, Manuel Sanchis édesapja tagja volt az 1966-os győztes gárdának. A mérkőzés a 66. percben dőlt el, akkor lőtte a győztes gólt Angelo Peruzzi kapujába Predrag „Pedja” Mijatovics, a Madrid montenegrói csatára. Zinedine Zidane akkor még a Juvéban játszott. A Madrid először nyert meg egy fontos címet német edző, Jupp Heynckes irányításával.
1998–1999, Barcelona
Manchester United–Bayern München 2-1
Tíz év után rendeztek ismét BEK-, illetve BL-döntőt a Camp Nouban – ez finoman fogalmazva is lényegesen izgalmasabb volt, mint az 1989-es, a Milan 4-0-s győzelmével véget ért finálé. A Bayern a 6. perctől vezetett Mario Basler góljával, s még a 90. percben is jobban állt. Akkor következett a csoda: a Manchester United a hosszabbítás perceiben, előbb Teddy Sheringham, majd Ole-Gunnar Solskjær egy-egy góljával fordított! A „vörös ördögök” 1968 után másodszor nyerték el a trófeát, Sir Alex Ferguson talán ezzel a diadallal lett igazán Sir Matt Busby méltó utóda. Lothar Matthäusnak ez az egyetlen trófea hiányzott csak a sikerlistájáról, nagyon közel állt csapatával a győzelemhez, de ismét nem sikerült.
1999–2000, Párizs (St.-Denis)
Real Madrid–Valencia 3-0
A Bajnokok Ligája első, de közel sem utolsó „egynemzetes” döntőjében a Real Madrid nagyon simán megverte a Héctor Cuper által dirigált Valenciát. Fernando Morientes fejelt egy gólt, Steve McManaman (az első angol, aki külföldi klubbal BEK- vagy BL-győztes lett) ívelt egyet, majd Raúl szerezte a harmadikat. Vicente Del Bosquénak edzőként ez volt az első nemzetközi sikere. Csapata óriási fölényben játszott, 11:1 volt a kaput eltaláló lövések aránya.
2000–2001, Milánó
Bayern München–Valencia 1-1 (tizenegyesekkel 5-4)
A Valencia két kiírás alatt kétszer is BL-döntőt játszott, s mindkettőt elveszítette. (Mi több, Cúpernek ez már három egymást követő évben a harmadik veresége volt nemzetközi kupadöntőben, 1999-ben a Mallorcával KEK-döntőt bukott el.) A San Siróban ez csak kevésen múlt. Gaizka Mendieta a 3. percben büntetőből vezetést szerzett, de néhány perc múlva a bajorok is lőhettek egyet – ám Mehmet Scholl kísérletét Santiago Cañizares kivédte. A Bayern végül mégis csak tizenegyesből egyenlített, Stefan Effenberg az 50. percben nem hibázott. A 120 perces csata végén újra büntetőket lőttek, hét lövésből a Bayern kettőt, a Valencia hármat rontott.
2001–2002, Glasgow
Real Madrid–Bayer Leverkusen 2-1
A „királyi klub” egymást követő harmadik páros évben nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Ezúttal is Vicente Del Bosque irányításával. Raúl góljával a spanyolok vezetést szereztek, de a brazil Lúcio gyorsan kiegyenlített. A mérkőzés kulcspillanata az első félidő végén jött el, amikor Zinedine Zidane káprázatos kapáslövéssel zúdította a labdát Hans-Jörg Butt kapujába. A Leverkusen nem játszott rosszul, de a csereként beállt Iker Casillas a végén nagyon jól védett. Michael Ballack, a kor talán legjobb német mezőnyjátékosa abban a félévben a világbajnokságon, a BL-ben, a német bajnokságban és a Német Kupában is második lett.
2002–2003, Manchester
AC Milan–Juventus FC 0-0 (tizenegyesekkel: 3-2)
Az Old Traffordon játszották az első „csak olasz” döntőt. A Juve legnagyobb sztárja nélkül: Pavel Nedvěd eltiltás miat nem játszhatott a döntőben. Meglehetősen eseménytelen 120 perc után következett a lényeg, a szétlövés. Gianluigi Buffon két büntetőt is hatástalanított, de ezzel sem tudta győzelemhez segíteni a Juvét, a „duckadami magasságokban emelkedő” Dida, a piros-feketék brazil kapusa eggyel többet szedett ki. Az utolsó lövést a BEK-, illetve BL-történelem első ukrán győztese, Andrij Sevcsenko értékesítette. A trófeát Paolo Maldini vehette át, pontosan negyven évvel azt kövtően, hogy édesapja, Cesare (ugyancsak Angliában, de a Wembleyben) a Milan csapatkapitányaként a klub első BEK-győzelmét ünnepelte. Carlo Ancelotti lett az első, aki a Milannal játékosként és edzőként is elnyerte a trófeát. Clarence Seedorf pedig az első, aki három különböző klubbal (az Ajaxszal, a Real Madridal és a Milannal) is BL-győzelmet ünnepelhetett.
2003–2004, Gelsenkirchen
FC Porto–AS Monaco 3-0
A meglepetések idényében Didier Deschamps AS Monacója és José Mourinho (az előző évben UEFA-kupa-győztes) FC Portója játszotta a döntőt. A portugálok másodikok lettek a csoportban a Real Madrid mögött, de az egyenes kieséses szakaszban a Manchester Unitedet, az Olympique Lyont és a Deportivót is kiejtették. Az első, a Ruhr-vidéken rendezett BL-döntőben Carlos Alberto, Deco és Alenyicsev szerezték a gólokat.
2004–2005, Isztambul
Liverpool FC–AC Milan 3-3 (tizenegyesekkel: 3-2)
Hat éven keresztül élt a világ abban a hamis tudatban, hogy nem lehet izgalmasabb BL-döntő a Man United és a Bayern barcelonai ütközeténél. 2005-ben, az Atatürk Stadionban Paolo Maldini már az első percben vezetést szerzett az olaszoknak, a BL-döntők történetének legidősebb gólszerzője lett. Hernán Crespo még az első félidőben két további gólt tett hozzá, a Milan háromgólos előnnyel ment a pihenőre. Rafa Benítez Liverpoolja a második félidőben szinte megtáltosodott, előbb Vladímir Šmicer, aztán Steven Gerrard, végül Xabi Alonso is gólt szerzett. A BL-finálék történetében még soha nem állt fel egy csapat 0-3-ról, egészen odáig. A Milan ismét tizenegyespárbajra kényszerült, akárcsak 2003-ban. Ám ami sikerült az Old Traffordon, nem ment Törökországban. Jerzy Dudek lett a szétlövés hőse, a Pool megnyerte a trófeát.
2005–2006, Párizs (St.-Denis)
FC Barcelona–Arsenal 2-1
Frank Rijkaard csatlakozott azokhoz az edzőkhöz, akik játékosként és edzőként is megnyerték a serleget. Sőt, ő lett az első, aki a Bajnokok Ligája-korszakban érte ezt el. Az Arsène Wenger által dirigált „L'Arsenal” a 18. percben hátrányba került, Jens Lehmann kapus kiállítása miatt. Ennek ellenére Sol Campbell megszerezte a vezetést. A Barcelona sokáig csak szenvedett, ám a 76. percben Samuel Eto'o kiegyenlített, majd a 80. percben a brazil világbajnok, a csereként beálló Juliano Belletti megszerezte a győztes gólt is. Belletti a barcelonai pályafutása alatt egyetlen bajnoki gólt sem szerzett.
2006–2007, Athén
AC Milan–Liverpool FC 2-1
Ugyanaz a két csapat jutott a döntőbe, mint 2005-ben, maradt a két edző, Ancelotti és Benítez is. A piros-feketék revánsra készültek, s elsősorban Filippo „Pippo” Inzaghinak köszönhetően sikerült is nekik. A hajrában szerzett második góljuk után megnyugodtak, ám amikor a 89. percben Dirk Kuyt szépített, nehéz pillanatokat éltek át. Talán kísértett Isztambul szelleme. Paolo Maldini Michel Platinitól vette át a serleget, ez volt az első alkalom, hogy a győztes csapat kapitánya egy olyan UEFA-reprezentánstól veheti át a trófeát, aki ellen játszott. Maldini a 39. születésnapjához közeledve nyerte el ötödször, s egyben utoljára a serleget.
2007–2008, Moszkva
Manchester United–Chelsea FC 1-1 (tizenegyesekkel: 6-5)
Az eddigi „legkeletibb”, egyszersmind első összangol döntőjének első félideje két gólt is hozott. Cristiano Ronaldo a „vörös ördögöknek” szerzett vezetést, Frank Lampard egyenlített. A Moszkva-parti estén szétlövés döntött, az első hiba Cristiano Ronaldóé volt, a harmadik párban. A Chelsea játékosai az első négyet belőtték, John Terry úgy állt a labda mögé, hogy ha belövi, vihetik a kupát. Megcsúszott, hibázott. Ha Didier Drogba a 116. percben nem kap piros lapot, talán ő rúgott volna. Így Terry, aki hibázott. A folytatásban a manchesteriek már nem rontottak, Nicolas Anelka ellenben igen. Edwin van der Sar és Owen Hargreaves egy újabb klubbal is BL-győztes lett, Michael Ballack és Ashley Cole egy újabbal veszített.
2008–2009, Róma
FC Barcelona–Manchester United 2-0
E kiírás kezdete óta az európai sajtó az FC Barcelona és a Man United esetleges csatáját jelölte álomdöntőnek. Mindkét csapat végigmasírozott az Örök Városba tartó úton, a Unitednek esélye volt a BL-történelem első címvédőjeként zárni a sorozatot. Nem sikerült. A döntőben a Pep Guardiola által irányított Barcelona jobb volt. Samuel Eto'o szerezte az első gólt, majd Lionel Messi a másodikat. Guardiola (Miguel Muñoz, Giovanni Trapattoni, Johan Cruyff, Carlo Ancelotti és Frank Rijkaard után) hatodikként nyerte meg játékosként és edzőként is a trófeát. A Barcelona abban az idényben megnyerte a BL-t, a bajnokságot és az országos kupát is, ez korábban még egyetlen spanyol csapatnak sem sikerült.
2009–2010, Madrid
FC Internazionale–Bayern München 2-0
José Mourinho az FC Porto után az Interrel is megnyerte e királykategóriát, az Inter először diadalmaskodott a legtekintélyesebb kupasorozatban Helenio Herrera világverő csapatának 1964-es és 1965-ös duplázása óta. A Louis van Gaal által irányított Bayernt valamivel esélyesebbnek tartotta a nemzetközi sajtó a Bernabéuban játszott finálé előtt, de a nagy formában játszó Diego Militóval nem bírtak a bajorok. Ez volt az első BL-döntő, amelyet szombaton, s nem a korábban hagyományos napon, szerdán rendeztek. A kameruni Samuel Eto'o csatlakozott azokhoz, akik két éven belül két különböző klubbal is BL-győztesek lettek. Ez volt az első alkalom, hogy olyan kezdő tizenegy nyerte meg a serleget, amelyben egyetlen „hazai”, az Inter esetében olasz futballista sem szerepelt. (Marco Materazzi csereként állt be.) Hans-Jörg Butt a második BL-döntőjében védett, de ahogyan 2002-ben a Bayer Leverkusennel, ezúttal a Bayernnel is veszített. Lúcio akkor még a klubtársa volt, most a győztes oldalon szerepelt.
2010–2011, London
Barcelona–Manchester United 3-1
Két évvel a 2009-es, római döntő után újra a Barça és a Man United játszotta döntőt. Akárcsak az Olimpicóban, a Wembleyben is két góllal nyertek a katalánok. Ahogyan 2005-ben és 2007-ben a Milan és a Liverpool párharcában, itt is maradtak a menedzserek, Pep Guardiola ismét legyőzte Sir Alexet. Pedro gólját még kiegyenlítette ugyan Wayne Rooney, de a folytatásban már csak a Barcelona szerzett gólt, előbb Lionel Messi, majd David Villa révén. Csereként beállt Eric Abidal is, alig két hónappal azt követően, hogy daganatot távolítottak el a májáról. Edwin van der Sar, a Manchester United veterán kapusa ezzel a találkozóval zárta le gazdag karrierjét.
2011–2012, München
Chelsea–Bayern München 1-1 (tizenegyesekkel: 4-3)
Az UEFA már jóval a sorozat kezdete előtt kijelöli a döntő helyszínét, amelyen aztán nem változtat. Még akkor sem, ha történetesen így az egyik finalista így hazai pályán játszhat. 1984-ben, még a BEK-ben fordult ezt megelőzően legutóbb elő, hogy egy gárda otthon „döntőzzön”. Akkor az AS Roma szétlövésben kikapott a Liverpool FC-től. 2012-ben a történelem megismételte önmagát, az angol vendég döntetlent játszott, majd megnyerte a tizenegyes-párbajt. Thomas Müller a 83. percben szerezte meg a döntő első gólját, ezt Didier Drogba öt perccel később kiegyenlítette. A Chelsea (illetve Juan Mata) az első büntetőt elrontotta, akkor a „kékek” híveiben felrémlett, talán csak nem veszítenek el két BL-döntőt is tizenegyesekkel. Ám 2008-cal ellentétben most ők lőttek jobban a végén. A kapus Manuel Neuer sikeres lövésével a Bayer 3/3-nál tartott, ám aztán Ivica Olić és Bastian Schweinsteiger is rontott. A Chelsea játékosai közül ellenben a spanyol világ- és Európa-bajnok után David Luiz, Frank Lampard, Ashley Cole és Didier Drogba is hibátlanul célzott.
2012–2013, London
Bayern München–Borussia Dortmund 2-1
Ami nem sikerült a Bayernnek a Chelsea ellen Münchenben, az ment egy évvel később, Londonban, a Borussia Dortmunddal szemben, az első össznémet fináléban. A búcsúzó Jupp Heynckes azóta is sokat emlegetett nagy szezonjában, a bajnoki cím és a DFB kupája mellé megnyerte a Bajnokok Ligáját. A Wembleyben sem ment könnyen, Mario Mandžukić vezető gólját Ilkay Gündoğan, tizenegyesből még kiegyenlítette, ám az utolsó szó, a 88. percben a Bayerné volt. Arjen Robben szerezte a győztes gólt.
2013–2014, Lisszabon
Real Madrid–Atlético Madrid 4-1
A királyi klub korábban játszott már „csak spanyol” BL-döntőt, s meg is nyerte. Méghozzá háromgólos különbséggel. Az Atlético, amely 1974 után jutott el ismét a királykategória döntőjébe, Diego Godin az első félidőben szerzett góljával még a 93. percben is vezetett. Sergio Ramos akkor kiegyenlített, s a folytatásban már a Real Madrid volt az úr. Gareth Bale, Marcelo és Cristiano Ronaldo szerzett gólt a hosszabbításban. Carlo Ancelotti harmadik alkalommal nyerte meg edzőként a Bajnokok Ligáját – először nem a Milannal.
2014–2015, Berlin
FC Barcelona–Juventus FC 3-1
Mind a két csapat megnyerte az idény során hazájában a bajnoki címet és az országos kupát is (hasonlóra 2010-ben volt korábban példa), így már a finálé előtt biztos volt, hogy a győztes „triplázik”. A Luis Enrique által irányított Barcelona a negyedik percben Ivan Rakitić révén vezetést szerzett, ám az olaszok az 55. percben Álvaro Morata révén kiegyenlítettek. A középcsatár az elődöntőben a másik spanyol sztárklub, a Real Madrid elleni mindkét mérkőzésen is a kapuba talált. A Juve öröme nem tartott sokáig, a 68. percben Luis Suárez újra a katalánokat juttatta előnyhöz, majd a 97. (!) percben Neymar beállította a végeredményt. A Barcelona tíz éven belül (2006–2015) negyedszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját.
2015–2016, Milánó
Real Madrid–Atlético Madrid 1-1 (tizenegyesekkel: 5-3)
Nehéz lenne eldönteni, hogy Diego Simeone Atléticója 2014-ben vagy 2016-ban veszítette-e el kisebb különbséggel a Bajnokok Ligája döntőjét. Lisszabonban másodpercek választották el attól, hogy rendes játékidőben győzzön, a San Siróban szétlövésben veszített. A rendes játékidőben Sergio Ramos (az első védő, aki két különböző BL-döntőben is szerzett gólt) előnyhöz juttatta Zinedine Zidane együttesét, Antoine Griezmann még büntetőből sem tudott egyenlíteni. A második félidőben a csereként beállt Yannick Ferreira Carrascónak akcióból viszont sikerült. A gól nélküli hosszabbítást követő szétlövésben a Real Madrid játékosai hibátlanul céloztak, Juanfran ellenben negyedik lövőként rontott. Az utolsó büntetőt Cristiano Ronaldo rúgta be, aki 2008-ban már rontott egy BL-döntő szétlövésében. Most nem.