Ha valaki szűk két héttel ezelőtt azt mondta, hogy szerinte álomdöntő lesz Melbourne-ben, mert
Rafa Nadal és Roger Federer ellenállhatatlan lesz a tornán,
nos, akkor elfogult szurkolónak, de inkább javíthatatlan álmodozónak nézték. A svájci világklasszis féléves kihagyás után január elején tért vissza térdsérüléséből, tulajdonképpen hosszú idő után az első komoly versenye a melbourne-i. A spanyol sztárnak sem volt jó éve a tavalyi, neki egy makacs csuklósérülés miatt nem jöttek úgy az eredmények, ahogy az előző években megszokta.
Hol van már a tavalyi hó?
Szóval minden, de minden amellett szólt, hogy idén Murray és Djokovic szépen lerendezi a mezőnyt, hiszen tavaly nem volt olyan GS-finálé, amelyikben legalább az egyikük ne lett volna ott; sőt, Melbourne-ben és Párizsban egymás ellen vívták a finálét.
Aztán az ausztrál városban a második fordulóban olyan történt, amire egyetlen épeszű sportrajongó se mert volna fogadni. A hatszoros melbourne-i győztes Novak Djokovic edzőmeccsre számított a 30 éves Gyenyisz Isztomin ellen. A tavalyi évet sérüléssel végigszenvedő üzbég ugyanis csak azért tudott szabadkártyával elindulni Ausztráliában, mert az év első versenyét Kínában megnyerte.
Az edzőmeccsből ötórás drámai csata lett,
ahol az elmúlt évek legsikeresebb teniszezője, a világranglistán második szerb közönségkedvenc maradt alul.
Ekkor úgy tűnt, hogy megnyílt az út a 30 éves brit Andy Murray előtt, aki korábban már öt – igaz, vesztes - finálét vívott Melbourne-ben. A nyolcaddöntőig minden nagyszerűen alakult a január elseje óta lovagi ranggal is büszkélkedő skótnak, és úgy tűnt, a következő ellenfél sem lehet gond számára, hiszen a világranglistán 50., moszkvai születésű, német Mischa Zverev két éve még a top 1000-en kívül volt, oktatóként dolgozott, és a visszavonulást fontolgatta.
A szakírók által szerva-röpte nagymesternek hívott balkezes Zverev azonban alaposan meglepte a világelsőt: 118-szor ment fel a hálóhoz, 52 nyerő ütést mutatott be, és hazaküldte a világelsőt.
2002 óta először fordult elő, hogy az első és a második kiemelt sem jutott be a negyeddöntőbe.
És Wilander mellétrafál...
Abban a pillanatban amikor Novak Djokovic és Andy Murray is kiesett, abszolút nyílttá vált az ausztrál torna. A felső ágon az utolsó, tavalyi US Opent nyerő svájci Stan Wawrinka (4. kiemelt), az alsó ágon a kanadai Milos Raonic (3. kiemelt) tűnt a legesélyesebbnek. A sportág igazi szerelmesei közül sokan azonban ebben a pillanatban kezdtek el abban reménykedni, hogy hosszú idő után végre összejöhet egy Roger Federer-Rafael Nadal összecsapás, méghozzá egy Grand Slam-torna fináléjában. Az álomdöntőt persze nem mindenki várta: Mats Wilander, az Eurosport szakértője például azt mondta, hogy
„jobb lenne már új arcokat látni.
Olyan fiatal teniszezőket, akiket még nem láttunk ennyiszer és akiknek életük nagy lehetőségét jelentené egy ekkora torna fináléja.”
Wilander szavai megosztották a szurkolókat, de nem hatottak a svájci és a spanyol sztárra. A 35 éves Federer 17. kiemeltként lenyűgöző teljesítményt nyújtott: két könnyebb meccs után először a 10. helyen kiemelt Thomas Berdychet, aztán az 5. helyen kiemelt Nishikori Keit, majd a 4. helyen rangsorolt Stan Wawrinkát győzte le úgy, hogy közben még hazaküldte a világelsőt verő Zverevet is: „Nem azt vártam, hogy Stan ellen játszom az elődöntőben.
Úgy gondoltam, hogy a negyedik körig, esetleg a negyeddöntőig eljutok”
– mondta szokásos kedves szerénységével a rekordbajnok.
A 14-szeres Grand Slam-bajnok, 9. kiemelt Rafael Nadal, ha lehet még magabiztosabban cáfolta meg Wilandert. Meyer és Bagdatisz nem sok gondot okozott neki, de a 3. körben a fiatalabb Zverevvel meggyűlt a baja: a szupertehetségnek tartott fiatal német teniszező 2-1-re is vezetett ellene, de Rafa meg tudta fordítani a meccset. A találkozó után a spanyol világklasszis is arról beszélt, hogy
„normális dolog, ha az embernek vannak kétségei,
még akkor is, amikor sok meccset nyer. Hát még akkor, amikor nem, vagy nehezen. Úgy gondolom, nagyszerű pályafutás van mögöttem, ahol voltak kemény pillanatok is.”
A 6. helyen kiemelt francia Monfils már csak egy játszmát tudott elvenni tőle, a sokak által a torna végső esélyesének tartott, 3. kiemelt kanadai Raonic egyet se. „Rafa úgy játszott, mint a legszebb napjaiban – mondta Wilander, mintegy hamut szórva saját fejére –, nem lenne meglepő, ha idén, 2009 után ismét ő emelhetné magasba a kupát.”
Egyedül a döntőbe jutásért kellett megizzadnia, a bolgár Dimitrov ötórás, ötjátszmás küzdelemre késztette, de a döntő szettben a tapasztalat legyőzte a fiatalos erőt.
Rekordhalmozók
A 17-szeres Grand Slam győztes Roger Federer a 28. egyéni Grand Slam döntőjére készül. Ezzel ő a legeredményesebb férfi teniszező a sportág történetében, és szakírók (Rodolphe Gilbert, Paul E. Farrow) és korábbi világsztárok (Jack Kramer, Agassi, Sampras) szerint is
ő minden idők legjobb teniszezője.
Ausztráliában már hatodik döntőjére készül, közülük négyet megnyert (2004, 2006, 2007, 2010), egyet, 2009-ben éppen Rafa Nadal ellen elvesztett. A bázeli klasszis az első teniszező, aki két különböző Grand Slam-tornát is meg tudott nyerni ötször egymás után. Ötös sorozatai önmagukban is open-éra rekordok: a US Open-csúcsot Federer egyedül, a wimbledonit Björn Borggal együtt tartja. Ő az első férfi teniszező, aki négy egymást követő évben megnyerte mind Wimbledont, mind a US Opent. Ő az első teniszező, aki tíz egymást követő Grand Slam-döntőbe (2005, Wimbledon–2008, Ausztrál Open), és 23 egymást követő Grand Slam-elődöntőbe jutott be (2004, Wimbledon–2010, Ausztrál Open). Érdekes, hogy ez utóbbi rekordját többször is megemlítette, mint amire a legbüszkébb... Ő az első teniszező, aki három évben, köztük két egymást követő évben is mind a négy Grand Slam-tornán döntőt játszott (2006–2007, 2009), és aki a négy GS-torna mindegyikén legalább ötször döntőt játszott – Wimbledonban nyolcat.
A 30 éves, spanyol Rafael Nadal 21. egyéni Grand Slam-döntőjére készül, amelyből 14-et nyert meg és mindössze hatot veszített el (ez a mutatója jobb a svájciénál). Az Austral Openen kétszer játszott finálét, abból az egyiket meg is nyerte, éppen Roger Federer ellen, 2009-ben, míg két évvel később Novak Djokovic legyőzte őt. Nadal kilencszeres Roland Garros-, kétszeres wimbledoni és US Open-győztes. 2010-es US Open-győzelmével – hetedik férfi teniszezőként, legfiatalabbként az open érában – teljesítette a Carrier Grand Slamet. Andre Agassi mellett ő a másik teniszező, akinek sikerült teljesítenie a Carrier Golden Slamet (mind a négy Grand Slam-torna és az egyéni olimpiai aranyérem megnyerése). Wimbledoni bajnoki címének megszerzésekor megtörte Roger Federer hatvanöt mérkőzésen át tartó győzelmi sorozatát füvön. Sokak számára ez a 2008-as, ötjátszmás, 4 órán 48 perc játékidő és több esőszünet után eldőlő küzdelem volt minden idők legjobb teniszmérkőzése. Ez persze szubjektív, de az biztos, hogy ez a csata volt minden idők leghosszabb wimbledoni döntője!
Nadal az első teniszező, aki le tudta győzni Roger Federert Grand Slam-döntőben: összesen nyolcat vívtak egymás ellen (rekord az open érában), amelyekből hatszor Nadal jött ki győztesen. Összesen huszonnyolcszor csaptak össze hivatalos ATP-meccsen, tizennyolcszor Nadal nyert.
A Federer-Nadal versengésnek a szaksajtó becenevet is adott. A Fedal ugyanis a sportág történetének egyik, ha nem a legnagyobb rivalizálása. Külön szépséget ad a párharcnak, hogy a két extraklasszis sportoló a pályán kívül is jóban van. Amikor tavaly mindketten sérüléssel bajlódtak, abszolút természetes volt, hogy a rehabilitációs időszakban folyamatosan kapcsolatban voltak: szponzorációs bulikon, hírverő eseményeken kötelező volt megjelenniük, de elmondásuk szerint
telefonon is tartották a kapcsolatot.
A Fedal vasárnap új fejezetéhez érkezik. A tenisz szerelmeseinek nagy örömére nem telefonon, hanem álomdöntőként a pályán. Federer ötödször, vagy Nadal másodszor emelheti magasba az 1905 óta íródó ausztrál nyílt teniszbajnokság trófeáját. Ha ez a svájcinak sikerül, akkor az egyetlen ötszörös férfigyőztes lesz. Amivel már csak egyetlen győzelemre lesz a hatszoros bajnok ausztrál Roy Emersontól és a szerb Novak Djokovictól. Ha Federer nyer, akkor 13 év telik el első melbourne-i sikere óta, hasonló bravúrt csak az ausztrál Ken Rosewall ért el, akinek első és utolsó ausztráliai győzelme között 19 év telt el.