Az 1980-as évek angol futballjának egyik nagy története fűződik a Colne Dynamoes nevéhez. Ne lepődjenek meg, ha még nem hallottak a klubról: az együttes labdarúgói soha nem léptek pályára a hivatásosak között.
A Graham White helyi építőipari mágnás által pénzelt együttes a nyolcvanas évek elején elképesztő száguldásba kezdett, hat év alatt hat osztályt léptek följebb és már karnyújtásnyira voltak attól, hogy tagjai legyenek valamelyik profi ligának, amikor valami különös történt.
A Colne Dynamoes 24 ponttal nyerte meg a Northern Premier League-et 1990-ben, ám az együttest a stadion rossz állapota miatt nem engedték nevezni a profik közé. Majd - alig egy héttel az új szezon kezdete előtt - Graham White egyik pillanatról a másikra szétzavarta a csapatot. Vajon miért?
Ez az a kérdés, amely azóta is vissza-visszatérően izgatja az angol labdarúgó-közvéleményt. Helyi újságírók szerint abban az időben sokat beszéltek a játékosoknak küldött, pisztolygolyókat tartalmazó borítékokról és a postaládájukba begyömöszölt ürülékről, miként arról is, hogy maga Graham White is több halálos fenyegetést kapott.
A két leginkább érintett (a tulajdonos és Phil Terry titkár) megállapodtak, hogy soha nem beszélnek nyilvánosan a történtekről...
Elmélet: A FIFA egyengette a dél-koreai válogatott útját a 2002-es világbajnokságon
Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb szenzációját okozta a házigazda dél-koreai válogatott, amikor a 2002-es világbajnokságon az elődöntőbe jutott. Elbúcsúztatott ellenfeleik (elsősorban az olaszok és a spanyolok) szerint nem véletlenül...
"Soha nem láttam még ilyen meccset. Olyan volt, mintha leültek volna egy asztal köré és eldöntik, hogy kiejtenek bennünket" - mondta például a Dél-Korea - Olaszország mérkőzést követően Franco Frattini, akkori miniszter.
A találkozó hosszabbításában ugyanis több furcsa esemény is történt. Egyrészt az ecuadori bíró műesésért második sárga lapot adott és ezzel kiállította a tizenhatoson belül egyébként szabálytalanul szerelt Francesco Tottit. Másrészt a sporttárs les miatt érvénytelenítette Alessandro del Piero egyébként szabályosnak tűnő gólját, míg a 117. percben a hazaiak belőtték a győztes gólt.
"Soha még csapat nem szenvedett el ennyi igazságtalanságot a világbajnokságok történetében" - füstölgött a mérkőzés után a Corriere della Sera, bár a lap azt is elismerte, hogy az olasz válogatott "reménytelenül rosszul" játszott. Az olasz szakírók közül többen azt állították, hogy Byron Moreno csak Sepp Blatter FIFA-elnök utasítását követte, mely szerint minden áron versenyben kell tartani legalább az egyik házigazda csapatot (a másik, Japán kiesett).
Az összeesküvés-elméletek hívei további muníciót kaptak a negyeddöntőben, amikor Spanyolországot sodorta a szerencsétlenség Dél-Korea útjába. A bíró a biztonság kedvéért mindkét félidőben érvénytelenített egy-egy szabályosnak tűnő spanyol gólt, mígnem a hosszabbításban Fernando Morientes Joaquin beadásából belőtte a győztes találatot... vagy legalábbis ezt hitte mindenki - a bírón kívül.
Õ ugyanis - arra hivatkozva, hogy a beadást megelőzően Joaquin túllépett az alapvonalon - nem adta meg a találatot. A visszajátszások nyomán kiderült, hogy a labda játékban volt, Dél-Korea pedig tizenegyesekkel az elődöntőbe jutott.
A történet csattanója, hogy két hónappal a világbajnokság után az ecuadori szövetség felfüggesztett Byron Moreno játékvezetői jogát, miután kiderült, hogy egy bajnokin addig játszatta a csapatokat, amíg a 3-2-es hátrányban lévő hazai együttes meg nem fordította az eredményt - a 98. és a 101. percben lőtt gólokkal.
Az egyik legnagyobb spanyol napilap, az El Mundo 1970-ben tényfeltáró sorozatot indított az ibériai futballban uralkodó korrupcióról, melynek középpontjában Emilio Guruceta bíró állt.
A derék sporttárs abban az évben szerzett kétes hírnevet, miután a Spanyol Kupa negyeddöntőjének visszavágóján finoman szólva is befolyásolta a mérkőzést. Az idegenben 2-0-s hátrányba kerülő Barcelona egy gólt már ledolgozott, amikor Emilio Guruceta a csatár Velazquez esése után büntetőt ítélt, melyet a sértett be is lőtt, a Madrid pedig továbbjutott, a bírót pedig a rendőröknek kellett megvédenie a Barca játékosainak haragjától.
Ez volt az a pillanat, amikor útjára indult az összeesküvés-elmélet. Egy barcelonai újságíró ugyanis lefényképezte a korábban a bírók nehéz anyagi helyzete és költségei miatt panaszkodó Emilio Gurucetát egy vadonatúj BMW-ben, miként az is kiderült, hogy több szabóságot is nyitott a régióban.
Ezután pár év szünet következett, majd 1984-ben a spanyol bírót jelölték az Anderlecht - Nottingham Forest UEFA Kupa elődöntő visszavágójának vezetésére.
Az első mérkőzésen 2-0-s győzelmet arató, akkor már kétszeres BEK-győztes
angol együttes azonban általános meglepetésre 3-0-ra kikapott Belgiumban és kiesett. Az angol játékosok már a mérkőzés lefújása után úgy vélték, csalás történt.
A televíziós visszajátszások bizonyították is, hogy a Nottinghamtől egy szabályos gólt és két tizenegyest vett el a bíró. A vádak 1997-be bizonyosodtak be, amikor napvilágra került, hogy egy visszavonult Anderlecht tisztviselő 15 ezer fontnyi "kamatmentes kölcsönt" adott Emilio Gurucetának.
A sors iróniája, hogy a spanyol bíró 1987-ben tragikus körülmények között az életét veszítette - egy autóbalesetben, a BMW-jében...
Elmélet: az Arsenal szándékosan veszített, hogy kiejtse a Tottenhamet
Az angol futball sok keserű rivalizálást ismer, de mind közül az Arsenalé és a Tottenhamé az egyik legkeményebb. A háborúskodás a XX. század elején kezdődött, amikor azt suttogták, hogy az Arsenal akkori elnöke, Sir Henry Norris "meggyőzte" a bajnokságot lebonyolító Labdarúgó Liga vezetőjét, John McKennát, hogy az akkor másodosztályú együttesét engedje feljutni, a Tottenhamet pedig ejtse ki.
A háborúskodás tíz év múlva folytatódott. Az 1927-28-as idényből már csak négy forduló volt hátra és még tíz csapat harcolt a bennmaradásért, amikor egyikük, a Portsmouth az Arsenalhoz látogatott.
A londoni bukmékerek és a közönség alighanem sejthetett valamit, hiszen meglepően sokan fogadtak vendéggyőzelemre, míg a stadionba összesen 15 ezer szurkoló látogatott ki, ami messze az idény legalacsonyabb nézőszáma volt.
A tudósítások szerint az Arsenal labdarúgói finoman szólva sem törték össze magukat a mérkőzésen, így a Portsmouth sima 2-0-s győzelmet aratott.
A Tottenham játékosai és elöljárói természetesen dühöngtek, annál is inkább, mert még egy döntetlen is bennmaradásukat jelentette volna. A Tottenham ezután öt évig nem tudott visszajutni az élvonalba.
Elmélet: Bunda volt az Argentína - Franciaország mérkőzés az 1978-as világbajnokságon
Az 1978-as világbajnokság kapcsán a legtöbb szurkolónak Argentína sokat vitatott, 6-0-s Peru elleni győzelme jut eszébe (a házigazdának négy góllal kellett győznie a továbbjutáshoz).
Kevesebb szó esik a csoportban lejátszott franciák elleni találkozóról, pedig sajátos események történtek a pályán. Kezdődött azzal, hogy az argentin Luque a 16-oson belül felvágta Didier Sixet, ám a bíró - miután rákacsintott az argentinra - nem adta meg a jogos 11-est.
Megadta viszont a másik oldalon, amikor a franciák játékosa, Marius Tresor elcsúszott a 16-oson belül és kezét vétlenül súrolta a labda. Az argentin csapatkapitány, Daniel Passarella értékesítette a büntetőt.
A történet 2003-ban vett újabb fordulatot, amikor egy rádiós beszélgetős műsorba betelefonált egy elváltoztatott hangú illető, aki azt állította, hogy tagja volt a 78-as francia válogatottnak és látta, amint a vébé talán legnagyobb sztárja, Mario Kempes a találkozó előtt kék pirulákat vesz be.
A több honlapon később Marius Tresorként azonosított betelefonáló szerint az argentin játékosokat annyira teletömték amfetaminnal, hogy a mérkőzést követően két órán keresztül vezettek le. A FIFA akkori tisztviselői pedig nem voltak hajlandóak doppingtesztet elvégeztetni.