"Mostanság tényleg én vagyok a legjobb" - mondta a verseny után, s ebben a legcsekélyebb nagyképűséget sem fedezhetjük fel. Főleg, ha figyeljük tovább is a szavait: "Azt azonban nem mondhatom, hogy minden idők legjobbja lennék. Ahhoz az kellene, hogy minden létező rekordot megdöntsek."
Dicséretes visszafogottság, mert a svájci teniszezőnek már most is lenyűgözők az eredményei. Miközben mindenki egyetért abban, hogy a tenisz rendkívül sokat fejlődött, s ma már legalább négy kontinens ad világklasszisokat, Federernek csak salakon akad vetélytársa. Ott is csak egy, "Rafa" Nadal.
Lassan három éve vezeti a világranglistát
1988, a svéd Mats Wilander nagy éve óta ő az első, aki egyetlen esztendőben hármat is megnyert a négy Grand Slam-torna közül. Immár kétszer is. Nem mellékesen ő az első, aki három egymást követő évben megnyerte a két talán legfontosabb tornát, a wimbledonit és a US Opent.
A svájci teniszfenomén, aki 27 millió dollárt keresett eddigi pályafutása során, 2004. február másodika óta világranglista vezető. Szinte biztos, hogy sokáig nem tudja még senki letaszítani a trónról, de máris csak ketten állnak előtte az uralkodás hosszúságát tekintve az örökranglistán: Jimmy Connors és Ivan Lendl. 142 hét óta vezet, Lendlt 13, "Jimbót" 18 hét múlva fogja majd be.
2004 eleje óta egyébként 237 mérkőzését nyerte meg, s csak tizenötöt veszített el.
Ez idő alatt mindössze egy játékos tudta őt legalább kétszer legyőzni: a salakspecialista spanyol, Rafael Nadal. Az idén 15 tornán indult, ezek közül csak egyen nem jutott döntőbe. Tízet meg is nyert.
Van-e tovább?
Mindössze 25 évesen, szinte már mindent elért. Fejlődhet még? A választ ő maga adta meg: "Azt hiszem, eljutottam egy olyan pontra, amelyről nehéz előre lépni. Ugyanakkor az erőnlétemmel nagyon sokat foglalkozom. Talán ez az a faktor, amiben 2006-ban előreléptem. Ma már egyáltalán nem tartok még az ötjátszmás meccsektől sem."