Nagyon nehéz megfogalmazni. Ott ültem a kispadon és amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, még egy pár percig magamban átgondoltam a mérkőzést. Megmondom őszintén, senkinek nem kívánom ezt az érzést. Óriási csalódottság volt bennem, hiszen úgy érzem, ez a máltai csapat nem volt olyan szinten, hogy vereséget kellett volna szenvednünk. A mérkőzés elején úgy gondoltam, sima magyar győzelem születik és nyugodtan ülhetünk majd a kispadon.
Az első négy mérkőzés után viszonylag kevés remény van a továbbjutásra. Mi lehet a jövő: megharcolni minden pontért és így a jobb helyezésért, vagy inkább csapatépítés, a fiatalok beépítése a cél?
Válogatott szinten nagyon nehéz csapatépítésről beszélni. A mérkőzés után bennünk is megfogalmazódott, hogy melyik úton kellene előre menni. Átgondoltunk több lehetőséget is, de a válogatott keret 80 százaléka 22-25 éves, azaz egy olyan korosztály, amely az elkövetkező 5-6 évben megoldhatja a magyar labdarúgás problémáit.
Az elmúlt mérkőzések tapasztalata alapján elsősorban a csatárjáték mondott csődöt. Elképzelhető-e, hogy azok a játékosok, akiket ilyenkor a közvélemény is emleget (Hrepka Ádám, Németh Krisztián) előtérbe kerülhetnek?
Nem hinném, hogy egy 17 éves játékos jelen pillanatban alkalmas lenne arra, hogy a magyar válogatottban szerepeljen és ott jó teljesítményt nyújtson. Természetesen vannak csodagyerekek, akik erre már képesek voltak, de szerintem a magyar bajnokság nem olyan színvonalú, hogy erre felkészítené. Másrészt mielőtt fiatalításról beszélünk, nézzük meg a mostani csatárainkat: Torghelle és Szabics sem idős játékosok, de Gera és Huszti is a legjobb korban van. Ha őket kiköveteljük a válogatottból, akkor a következő mérkőzésen kik lépjenek pályára?