Nyitókép: Getty Images/skynesher

Már látható „Az igazság mániákusai” – érdekes részleteket árultak el az alkotók

Infostart / InfoRádió
2026. november 14. 11:58
November 13-án vált elérhetővé az HBO Max kínálatában „Az igazság mániákusai”, az HBO első, teljes egészében Magyarországon gyártott, valós hazai bűnügyeket feldolgozó dokumentumsorozata. A kétrészes széria a magyar premierrel egy időben több mint 100 országban, köztük az Egyesült Államokban is debütál. A Szajki-Vörös Adél és Szajki Péter által jegyzett produkció első epizódja a máig lezáratlan Farkas Helga-ügy részleteit és az eltűnés éjszakáját rekonstruálja, a második rész pedig a Magda Marinko nevéhez kötődő, az egész országot megrázó gyilkosságsorozat felderítését mutatja be. Szajki-Vörös Adél és Szajki Péter az InfoRádióban nyilatkozott.

Az epizódok egy társaság vacsoráit elevenítik meg. A házigazda Tóth Ernő nyugdíjas nyomozó, akihez régi kollégái és barátai csatlakoznak: Krispán István, Kőrösi János, Kovács Lajos és Petőfi Attila – mindannyian tapasztalt szakértők, akik meghatározó szerepet játszottak a hazai életvédelmi nyomozásokban –, illetve Illisz László bűnügyi újságíró. Beszélgetéseik során megelevenednek a múlt nagy ügyei, amelyek egykor megszállottan foglalkoztatták őket, és amelyek emléke ma is bennük él.

Szajki-Vörös Adél elmondta: ők egyszerre producerei és alkotói a filmnek, így fontos volt számukra, hogy nézőbarát legyen a történet, ugyanakkor önazonosak tudjanak művészként is maradni.

„Nagyon reméljük, hogy ez a kettő találkozik, az eddigi visszajelzések alapján legalábbis úgy érezzük, hogy működik a szereplőgárdánk. A nyomozóink szerethetőek, érdekesek és az ügyek is azok” – hangsúlyozta.

Farkas Helga eltűnésének ügye és a Magda Marinkóhoz köthető gyilkosságok kerülnek terítékre a most elérhetővé vált két részben. Szajki Péter arról beszélt, hogy

részükről van terv a folytatásra is, hiszen maradt jó pár nagy formátumú, érdekes ügy, ami kapcsolódik ezekhez a nyomozókhoz.

Hozzátette: egy sorozat folytatása mindig akkor dől el, amikor már bemutatásra került, a fogadtatás után születik csak döntés.

Az első magyar gyártású true crime dokumentumsorozatnak a műfaja révén sajátja a feszültségkeltés is, de, mint Szajki-Vörös Adél folytatta, kiemelten fontos volt az is, hogy a főszereplők is érdekesek legyenek; ne csak egy-egy ügyet mutassanak be, hanem az ő munkájukon keresztül lehessen látni az eseményeket. Olyan szakmai információk, érdekességek is elhangzottak, amelyeket korábban nem tudtak a szereplők közölni a nyilvánossággal – emelte ki.

„Nyilván sok true crime alkotást néztünk korábban, de egészen más kanapéból egy ilyet végignézni, mint egy valódi, megtörtént esetnek a valódi eredeti helyszíneit meglátogatni” – mondta Szajki Péter. Már a szegedi kutatásuk során, miután több emberrel is találkoztak, nyomasztó érzésekkel tértek haza.

„Művészek vagyunk, érzékenyek vagyunk, nyomasztó volt egy olyan helyszínen ott lenni, ahol megöltek embereket, és ahol éppen elmesélik nekünk a szereplők, hogy mit láttak, mit tapasztaltak.

Volt egy ilyen vetülete ennek a munkának, ami lelkileg minket igazából meg is viselt” – mondta.

Szajki-Vörös Adél hozzátette: a kutatómunka során amikor az archívumokat nézték át, a rendszerváltás után készült információkat is vizsgáltak, és mivel akkor a sajtó is szabadabb kezet kapott, a képi, írásbeli információkat még nem úgy közölték, mint ahogy manapság tennék az újságok. Ezért nekik kicsit úgy kellett viselkedniük, mint például a rendőröknek a szakmájuk gyakorlásakor, hogy az ösztönös empátiájukat kissé háttérbe helyezve távolabb tartsák magukat a történtektől, annak érdekében, hogy logikusan gondolkodni tudjanak például egy nyomozati anyagon.

„Nagyon kellett koncentrálnunk arra, hogy a vágáskor és az anyag összeállításakor a struktúrát és a mondanivalót figyeljük, ugyanakkor nagyon fontos volt az is, hogy az áldozati oldallal a lehető legméltóbban próbáljunk meg bánni” – emelte ki azzal kapcsolatban, hogy megszólalnak az érintettek is a műsorban.

Felmerülhet a kérdés, hogy kockázatos-e olyan ügyekkel újból foglalkozni, amelyekhez még most is élő szereplők kötődnek, akiknek talán nem feltétlenül érdekük, hogy újabb információk derüljenek ki ezekről az ügyekről. Erre válaszolva Szajki Péter kiemelte: ők nem nyomozati munkát végeztek, nem oknyomozó újságíróként vagy oknyomozó filmesként dolgoztak –

a főszereplőik a nyomozók, akik részt vettek ezekben az ügyekben, az ő munkájukat mutatják be. „Azt, ameddig ők jutottak, és ott van vége ennek”

– jegyezte meg.

A két rész elkészítésében rengeteg munka van – tette hozzá. A forgatás és az utómunka egy évbe telt, de előtte két évig kutattak, aminek során még több ügyet is körbejártak, mielőtt kiválasztódott ez a kettő, és két demóanyagot is felvettek az igazi forgatás előtt.

„Meg akartuk mutatni az HBO-nak, hogy ez hogy fog kinézni – egészítette ki az elhangzottakat Szajki-Vörös Adél. – Elmentünk Tóth Ernő irodájába, ahol a közös vacsoráik szoktak lezajlani, szépen bevilágítottuk, és beszéltettük őket az ügyekről, majd ebből összevágtunk egy anyagot. Ez működött, tetszett nekik, és aztán továbbmentünk a koncepció kidolgozásával. Az első évben még rengeteget olvastunk, rengeteget beszélgettünk velük, jegyzetelgettünk, próbáltuk a fókuszt érezni ebben, aztán a második évben már egyre célirányosabban mentünk rá az ügyekre, és már konkrétan a két ügy archív kutatása, az interjúalanyok megtalálása zajlott, ez is egy folyamat volt. Úgyhogy nem tudok óraszámot mondani, de nem kevés. Ez három év nagyon intenzív munka volt”.

A szereplők rendszeres, a forgatástól függetlenül, régóta megtartott vacsorái egyfajta bajtársi találkozóként is jellemezhetők – értett egyet a riporteri felvetéssel Szajki-Vörös Adél. Szajki-Vörös Péter hozzátette: azt egyértelműen tapasztalták, hogy az is összetartja ilyenkor az embereket, például a nyomozókat, hogy a múltban megélt élményeiket olyanokkal tudják megbeszélni, akik hasonló dolgokon mentek át. De amikor a társaság tagjai a való életben találkoznak, azt is megbeszélik, hogy a médiában éppen futó ügyekről ki mit gondol, mi lehet a dolog mögött.

„Analitikusan működnek, és az emberismeretük miatt nem tudnak elmenni történetek mellett. Van olyan köztük, akik most is aktív. Amit tud és amit szabad, azt elmeséli, és ezeket a dolgokat együtt megpróbálják úgymond megfejteni. És a humoruk is oldja a dolgot, nem véletlen van ilyenkor egy kis sörözgetés. Oldják a saját feszültségüket, és ezt el is mondják egyébként, hogy annak idején a nyomozások során is ez így ment. Kovács Lajos el mondta egyik alkalommal, hogy az a sztereotípia a nyomozóról, hogy kávézik, a munka után legurít egy felest vagy egy sört, és éjszaka is dolgozik, és nem hagyja nyugodni az ügy, nem tud miatta aludni, az teljesen igaz. És azért jó, hogyha ebben vannak partnerek, társak” – fogalmazott Szajki-Vörös Adél.

A cikk Rozgonyi Ádám interjúja alapján készült, a teljes beszélgetés alább meghallgatható.

KAPCSOLÓDÓ HANG:
Már látható „Az igazság mániákusai” – érdekes részleteket árultak el az alkotók
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást