A Kossuth-díjas előadóművész, zeneszerző, a táncházmozgalom egyik elindítója hétfőn kora reggel, 79 éves korában hunyt el.
A kulturális tárca közleményében felidézte Sebő Ferenc életútját, kiemelve, hogy a Kossuth-díjas előadóművészt, népzenekutatót, a Sebő-együttes vezetőjét a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.
Hogy fogunk eztán „sebőzni”? – tette fel a kérdést Karácsony Gergely főpolgármester, aki a Facebook-oldalán búcsúzott.
„Csak a legnagyobb nevéből lesz ige: eleinte megbélyegzésnek szánták, aztán büszkén viselt elismerés lett belőle, mert a Sebő Ferenc nevéből alkotott cselekvés az énekkel, tánccal, verssel, hagyománnyal, közösségteremtéssel lett egyenlő. Sebőzni boldogság, sebőzni érték, sebőzni a szó legnemesebb értelmében magyar. Hisz úgy van, ahogy Sebő Ferenc mondta: a mi magyarságunk nyelvi és kulturális közösség, azért kéne rá vigyázni” – írta.
A főpolgármester kiemelte: mára a kulturális világörökségnek is része az a „forradalom”, amit a táncházmozgalom létrehozásával indított. „Tőle tudjuk, és fantasztikus életműve a bizonyíték rá, hogy a hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg; nem őrizni kell, mert nem rab; hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket”.
„Gyászolunk. Sebő Feri meghalt. Utoljára József Attila születésnapján találkoztunk. Isten nyugosztalja” – írta a Kaláka együttes a Facebook-oldalán.
Szalóki Ági népdalénekesnő úgy fogalmazott, hogy édesanyja és édesapja után Sebő Ferenc volt az egyik legfontosabb személy, akitől – hangfelvételein keresztül – a magyar nyelvet tanulta. „A magyar népzene mellett ablakot nyitott nekem a cigány és a balkáni zenére is. Hálás vagyok neki, hálás lehet neki minden magyar és az egész világ”.
Hobo (Földes László) szerint Sebő Ferenc halálával egy igaz embert, nagyszerű mestert és muzsikust vesztettünk el. „Amit tett a magyar kultúráért, lehetetlen felsorolni. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy játszhattam vele. Példát és utat mutatott nekem a magyar költészet felé. Emléke, szerény mosolya örökké velem marad. Nyugodjék békében” – fogalmazott Hobo.
Szarka Tamás (Ghymes) ezt írta: „Most már, hogy megpihenni belehajoltál a magyar muzsika ringató ölébe, aludj ottan örökké mosolyogva. Köszönjük az életed, drága SEBŐ FERENC, csupa nagybetűvel”.
Rövid búcsúposztot írt Borbély Mihály, Eredics Salamon és Áron (Söndörgő), Krulik Zoltán (Makám) is. Tövisházi Ambrus (Erik Sumo, Péterfy Bori & Love Band, Amorf Ördögök) felidézte, hogy másfél hete járt Sebő Ferencnél. „Köszönöm a jóistennek hogy elmondhattam, milyen sokat jelent a mai napig a zenéd, mennyit köszönhetek neked és hogy megmutathattam az enyémet. Vigyázz magadra utadon!”
Nyáry Krisztián író kiemelte: Sebő a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként, a Hagyományok Háza kitalálójaként és létrehozójaként, a Bartók rádió műsorvezetőjeként is ugyanazt a mániát vitte tovább: tanította és identitássá tette a magyar zenei és folklórhagyományt, értelmezte, kutatta, megszerettette, felélesztette a (nép)zenét és -táncot.
A Cseh Tamás Archívum egy fotóval búcsúzott: a képen Sebő Ferenc és Cseh Tamás gitárokkal látható 1971 nyarán, a Még kér a nép című Jancsó-film forgatásán.
A Hagyományok Háza ezt írta: „Munkásságában a hagyományt nem pusztán megőrizte, hanem élő, közösségi gyakorlattá formálta. 1996 és 2001 között a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője volt, majd a Hagyományok Háza megalapítását követően, 2002 és 2011 között szakmai igazgatóként meghatározó szerepet vállalt a magyar néphagyomány intézményes kereteinek kialakításában. Öröksége velünk marad a zenében, a táncban, a gyűjteményekben, a tanításban és mindazokban, akik általa kerültek közelebb a magyar hagyományhoz”.
A Marczibányi Téri Művelődési Központ felidézte, hogy az intézmény költészet napi estjén, alig két hete Sebő Ferenc József Attila verseit adta elő zenésztársaival, a Kalákával és Jordán Tamással. „Az az este teli volt lelkesültséggel, hittel, tenni vágyással. Nem gondoltuk, hogy ez Sebő Ferenc utolsó fellépése a Marczin! Soha el nem múló hálával és szeretettel búcsúzik a Marczi közössége Sebő Ferenctől”.
A Müpa arról írt, hogy sokszor volt szerencséjük látni őt színpadaikon, „mindig felejthetetlen hangulatú, csodás koncertélményt kaphattunk tőle. Nyugodjék békében”.