Nyitókép: MTI/EPA/J. P. Gandul

Új albummal jelentkezik Paul McCartney, visszanyúl a gyökereihez

Infostart
2026. április 1. 20:09
A 83 éves zenész szerint új albuma minden eddiginél személyesebb hangvételű lesz, mivel a gyerekkorába kalauzolja el a hallgatót, és a John Lennonhoz fűződő viszonyát is érinti.

Paul McCartney bejelentette 18. szólóalbumát, amely a The Boys of Dungeon Lane címet viseli. A címválasztás nem véletlen: a Dungeon Lane az az útvonal, amely Liverpoolból a Speke-part felé vezetett – azon a környéken, ahol az egykori Beatle a gyermekkorát töltötte – írja a The Guardian cikke nyomán az Index.

A közlemény szerint a 14 dalt tartalmazó lemez Paul McCartney eddigi legintrospektívebb munkája. Olyan emlékeket és „soha meg nem osztott villanásokat” ígér, amelyek bepillantást engednek a mítosz mögötti emberi történetbe. A lemez stílusa Sir Paul teljes életművét lefedi: a Wings-korszakot idéző rockos lüktetéstől kezdve a klasszikus Beatles-harmóniákon át egészen a bensőséges, dallamközpontú történetmesélésig minden megtalálható lesz rajta.

De új szerelmes dalok is helyet kapnak az albumon, amiket vélhetően a művész harmadik felesége, Nancy Shevell ihletett, akivel 2011 óta élnek boldog házasságban. Az album felvezető kislemeze, a Days We Left Behind már debütált is a BBC Radio Merseyside-on. McCartney ragaszkodott hozzá, hogy szülővárosa lakói hallják először az új szerzeményt.

Külön érdekesség, hogy hasonlóan az 1970-es McCartney és az 1980-as McCartney II albumokhoz az új album hangszerelését is teljes egészében Paul McCartney végezte, a producer viszont a 35 éves Andrew Watt volt, aki az utóbbi években a „klasszikus rockmentő” szerepében tetszeleg: ő hozta tető alá a Rolling Stones és Elton John legutóbbi sikereit is.

A lemez különleges hangsúlyt fektet a háború utáni évekre, a szüleivel való kapcsolatára, valamint a John Lennonnal és George Harrisonnal ápolt korai barátságára – mindezt az 1960-as, mindent felforgató Beatles-robbanás előtti időszakból. A közlemény szerint az album egy olyan világba repít vissza, ahol a „kulturális forradalom” még csak csíráiban létezett, és ahol Paul McCartney nem mitikus hősként, hanem saját emlékeit felidéző emberként szólal meg.