Átvette a Nobel-díjat Krasznahorkai László

A tudományos élet és az irodalom legrangosabb nemzetközi kitüntetését a díjazottaknak XVI. Károly Gusztáv svéd király adta át a stockholmi hangversenyteremben rendezett díszes ceremónián.

Astrid Söderbergh Widding, a Nobel Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitóbeszédében az irodalmi Nobel-díjról szólva hangsúlyozta:

„olyan írói pályát ismerünk el, amelyben a melankólia és az apokalipszis uralja a képet, de ahol a művészet és teremtés ereje, bármilyen felfoghatatlan is, még mindig túlléphet a sötét és erőszakos erőkön”.

„Krasznahorkai László nagysága íróként az, hogy sikeresen ötvözte az illúziómentes, az ember által létrehozott rendek törékenységén átlátó művészi személetet az irodalom erejébe vetett rendíthetetlen hittel” – mondta Anders Olsson, az irodalmi Nobel-bizottság elnöke a magyar írót méltatva.

Mint hangsúlyozta, Krasznahorkai László idei irodalmi díja ritka erőt ismer el a kortárs irodalomban. Felidézte első regényét, az 1985-ben megjelent Sátántangót, amely nagy szenzációt keltett, és amelyben erőteljesen szuggesztív kifejezésekkel ábrázol egy kilátástalan embercsoportot egy elhagyatott mezőgazdasági telepen, közvetlenül a kommunizmus bukása előtt.

„Ez az apokaliptikus téma tovább erősödik Krasznahorkai második jelentős regényében, Az ellenállás melankóliájában, amely egy kisvárosban játszódik. (...) Az író a rémálomszerű jelenetekben mesterien ábrázolja a rend és a rendetlenség brutális küzdelmét, ahol senki sem bújhat ki a rettegés hatása alól” – mondta Anders Olsson.

Az irodalmi Nobel-bizottság elnöke kitért arra, hogy későbbi műveiben Krasznahorkai továbbfejlesztette élesen egzisztencialista írásmódját, amely a sötét abszurd és a burleszk humor közép-európai hagyományaiban gyökerezik, Franz Kafkától Thomas Bernhardig. Megemlítette a 2021-ben megjelent Herscht 07769 című regényt, érintve annak dosztojevszkiji hatásait, kiemelve: „egyetlen, négyszáz oldalas mondatban a regény nemcsak a valóság összetettségét képes megragadni, hanem el is homályosítja azt, olyan nyelvet használva, amely zenei formává válik”.

„Krasznahorkai írói jellegzetessége a gördülékeny szintaxis, amely egyszerre súlyos és könnyed, melankolikus és lelkesítő, mesei és a költői intenzitású. Belső útkeresése Kínába és Japánba is elvezette, ami szélesítette munkája közép-európai kontextusát, új, elmélkedő hangulatot kölcsönözve neki” – jegyezte meg Anders Olsson, aki ezzel kapcsolatban példaként Krasznahorkai prózagyűjteményére, a Seiobo járt odalentre, valamint az elbeszéléseket tartalmazó Megy a világ című könyv egyik írására is kitért.

A stockholmi ünnepségen

• a fizikai Nobel-díjat a brit John Clarke, a francia Michel H. Devoret és az amerikai John M. Martinis kapták kvantummechanikai kutatásaikért,
• a kémiai Nobel-díjat Kitagava Szuszumu japán, Richard Robson brit és Omar M. Yaghi jordániai születésű amerikai tudós vehették át a fémorganikus térhálók kifejlesztésében elért eredményeikért,
• az orvosi-élettani Nobel-díjat Mary E. Brunkow és Fred Ramsdell amerikai, valamint Szakagucsi Simon japán tudós kapták a perifériás immuntoleranciával kapcsolatos felfedezéseikért,
• a közgazdasági Nobel-emlékdíjat Joel Mokyr amerikai-izraeli gazdaságtörténész, Philippe Aghion francia és Peter Howitt kanadai közgazdász kapta az innováció vezérelt gazdasági növekedés magyarázatáért.

A ceremónián mintegy ezerötszáz meghívott vendég vett részt, köztük a díjazottak családtagjai, korábbi díjazottak, a királyi család tagjai, a díjat odaítélő intézmények képviselői, a svéd kormány és parlament tagjai, valamint a diplomáciai testület képviselői.

A stockholmi díjátadó előtt Oslóban adták át a Nobel-békedíjat. A kitüntetést María Corina Machadónak ítélték oda.

A venezuelai ellenzéki vezetőnek több mint egy éve bujkálnia kell a venezuelai hatóságok elől, így nem volt jelen személyesen a díjátadón, helyette lánya, Ana Corina Sosa Machado vette át a Nobel-békedíjat.